A HUNOR program egyik űrhajósjelöltjét még a felesége is lehülyézte

11 hónap ezelőtt 24

Cserényi Gyula nagyobbik gyereke ma már mégis azt játssza, hogy apát teszi be a rakétába.

Szakály András 40 éves, budapesti születésű repülőgépmérnök, aki legutóbb Németországban dolgozott a szakmájában. Cserényi Gyula 33 éves, kecskeméti születésű villamosmérnök, aki Bosch hatvani ipartelep elektromos hálózatának biztonsági és üzemeltetési csoportvezetője volt, mielőtt űrhajósjelölt lett.

Ők a HUNOR Magyar Űrhajós Program résztvevői Kapu Tibor 31 éves űripari fejlesztőmérnökkel és Schlégl Ádám klinikai ortopédsebésszel együtt. Négyük közül ugyanakkor csak egyvalaki kapja majd meg a lehetőséget, hogy kutatóűrhajósként feljusson a Nemzetközi Űrállomásra, ahol csaknem egy hónapon át döntően magyar fejlesztésű tudományos kísérleteket kell végrehajtani.

A négy űrhajósjelölt közül Szakály és Cserényi nyilatkozhatott először, ők az Indexnek többek között arról meséltek, hogy melyik szükséges teszt volt számukra a legnehezebb.

Bár Szakály szerint fizikailag az is nagyon megterhelő volt, amikor légzőkapacitást mérő maszkban, elektródákkal teleaggatott mellkassal kellett rónia a kilométereket a futópadon, összességében viszont úgy látja: az a két hét volt a legnehezebb, amikor itt, az energiatudományi kutatóközpontban teszteltek bennünket".

Ezalatt az idő alatt a négyfős csoportnak együtt kellett különböző tudományterületek kísérleteit végrehajtania és jegyzőkönyveznie. Szakály szerint előfordult, hogy reggel 7-kor fejezett be egy jegyzőkönyvet, és már indulhatott is a kutatóközpontba, ahol 8-kor kezdődött a következő műszakja.

Cserényi pedig azt említette nagyon nehéz időszakként, amikor az Európai Űrügynökség (ESA) hamburgi központjában úgy kellett egész nap feladatokat megoldaniuk, hogy csak 15 perces pihenőidőket kaptak.

Cserényi beszélt, hogy a családjuk mit szól az ambícióikhoz.

A Hunor-programot egy este, vacsora után mondtam el a feleségemnek. Először lehülyézett, de később utánaolvasott, és maximálisan támogat ebben a munkában. Ez rendkívül fontos nekem – mondta. A két gyereke közül szerinte a kisebbik még nem sokat érzékel abból, hogy az apja űrhajósnak készül, a nagyobbik viszont „már az anyukáját is kijavítja játék közben, hogy a rakétába nem az űrhajós bácsit rakjuk, hanem apát”.