A Magyarországi Szikvízkészítők Jedlik Ányos Lovagrendje a 236 literes Barátság Poharából kínálta a fröccsöt Gyulán

1 hét ezelőtt 12

Június 10-11-én a Békési Ipartestület és a HÉTFA Kutatóintézet és Elemző Központ közös EU-s projektjében („A digitalizáció és a technológiai fejlődés alkalmazási és képzési lehetőségei a szikvízkészítő mikro- és kisvállalkozások gyakorlati tevékenységében – a szakma jövője”; GINOP-5.3.5-18-2020-00223) nemzetközi szikvízipari konferenciát rendeztek Gyulán a hazai és határon túli szikvizes vállalkozóknak.

Az erről szóló minapi közleményben az áll, hogy:

„A gyulai Park Hotelben zajló kétnapos eseményen mintegy 100 szakmabeli vett részt, jelentős számú romániai, szerbiai és szlovákiai szódás vállalkozó is képviseltette magát, köztük Bób János, a szlovákiai Szímő (Jedlik Ányos szülőhelye) polgármestere is. A konferencián Juhos János (a Békési Ipartestület elnöke, az IPOSZ egyik alelnöke), dr. Kovács József országgyűlési képviselő (Gyula) és Kónya István gyulai alpolgármester köszöntötte a vendégeket, a rendezvényt megtisztelte jelenlétével dr. Emil Kuchár, Szlovákia békéscsabai főkonzulja, valamint Németh László, az Ipartestületek Országos Szövetsége elnöke is.

A megnyitót követően szakmai előadásokra (többek között marketing, munkabiztonság, víztisztítás, termékdíj, elektromos autók, ügyviteli szoftverek témakörében), illetve a kiállító cégek bemutatkozására került sor. A konferencia kísérőprogramjaként péntek este a szekszárdi Muslinca Kórus bordalokkal szórakoztatta az egybegyűlteket, a Magyarországi Szikvízkészítők Jedlik Ányos Lovagrendjének tagjai pedig szekszárdi rozéból és a konferencián résztvevő szódások saját termékeiből készített fröccsel kínálták a vendégeket a Lovagrend 236 literes Barátság Poharából.”

A Beol tudósítása szerint Kónya István (Fidesz) alpolgármester a rendezvényen azt mondta: „Szinte természetes, hogy akár magában fogyasztjuk, akár egy jó rozéfröccsöt iszunk, csak elővesszük a hűtőből a jó hideg szódát.” Azt mondta, egy hungarikumról beszélünk, ami méltó helyen van a gyulai vagy a csabai kolbász mellett, és „mindez azt is jelzi, hogy a magyarság mennyire kreatív, hogy elődeink mennyire fontosnak tartották, hogy azokat a természeti értékeket, amelyek itt van körülöttünk, a lehető legjobban hasznosítják.”