A nudli a laska előszobája

Na, már most kérem, a laska, ha valaki nem tudná, valójában krumplis tészta, de fennhéjázóan hívhatjuk gnocchinak is. Persze a laskának más a formája, azonban a főtt krumpli, zsiradék, liszt kombináció azonos, bár a gnocchi esetében inkább héjában sütik a burgonyát, esetleg egy tojással és liszttel gyúrnak belőle tésztát.

A laskát nem gombócnak formázzák, hanem kinyújtják, és így lesz belőle palacsintaszerű tészta, amit rendesen odapirítanak egy serpenyőben, ekkor olyan lesz, mint egy pita, vagy egy naan, formára mindenképpen.

Hát így függnek össze a dolgok a kulinária világában, és ez még csak a felszín.

Van itt Budán egy rejtett kis boltocska, bisztrócska, a Lashka Tésztaműhely, ahol ügyes kezek tésztát gyúrnak, formáznak, töltögetnek, főznek, pirítgatnak. Szenvedélyük a tészta, és tudják, hogy a világ nagy tészta hálózatában egy kis aprócska láncszemnél nem nagyobbak, de ez nem zavarja őket, mert ugyanakkor a világ ősi tészta örökségének birtoklása révén nyugodtan gyúrogathatják a tésztáikat, arra mindig lesz kereslet.

Ide betérve, ha laskát nem is kapni, amit kissé duzzogva nehezményeztem, de azon kívül a nudlitól, a céklaízesítésű és színű raviolitól egy egész rakat olasz klasszikusig szinte mindent, nem sorolom.

A kacsaleves tipikusan az a melengető étel, amelyben, ha kacsahúsos tortellini van, csak jobb lehet. Általában a kacsalevest a jószág szárnyából, nyakából, szárnytőből főzik, hosszan, ha komolyan vesszük, hogy a hosszas gyöngyöztetés sűríti az ízt, és miért nem vennénk komolyan, hiszen csak arról van szó, hogy a bő lé lassú párolgása erősíti az ízeket, sűríti azokat. Valahogy így készülhetett az itteni is, bár én még tovább főztem volna. A leves színe ígéretes, az íze kacsás, bőséggel van benne tortellini, és azokban ott szunnyadnak a kacsahús töltelékek. A tészta rusztikusan vastag, nem az én ízlésem, főleg a benne lévő töltelékhez képest, ezen az arányon talán érdemes változtatni.

Ami viszont nagyon jó, hogy a levesben kellemesen roppanós, apró kockákra vágott zellerszár is van. Az egész, az én ízlésem szerint, lehetne intenzívebb, kifejezőbb, dögösebb, de szó nem érheti a ház elejét, korrekt a leves, a gazdája, és szemlátomást a vendégek is elégedettek vele.

Egy a napi ajánlatban szereplő levesre is megjött a gusztusom. Azt mondja, hogy paradicsomvíz és marinált, fermentált paradicsom betét, valahogy így. A kissé összetört paradicsomból lecsöpögtetett színtelen folyadék, valóban olyan színű, mint a víz, igazi ínyencség. Az íze ellenben rácáfol a színére, mert a paradicsom íz minden jellemezőjét magán viseli. Édes, savas, vastag íz érzetű. Azonban van egy nagy hibája: ahhoz, hogy ebből ipari mennyiség előálljon, ahhoz nagyon sok paradicsomra van szükség.

Itt a Lashkában ezt úgy oldották meg, hogy ízesítő alapnak kezelték a folyadékot, és vajjal, tejszínnel összefőzve, egy igen izgalmas levest hoztak létre, amelyben a színes paradicsomok további savas izgalmakat okozva olvadoznak. Étlapon tartanám, megérdemli.

Céklás ravioli, kecskesajttal, és zsályás vajjal. A céklával színezett tészta igen tetszetős, és a kecskesajt töltelékkel már önmagában is ígéretes. A zsályával aromatizált vaj pedig végképp megkoronázza ezt a minden szempontból klasszikus kompozíciót. Ehhez még hozzájárulnak a sült céklakockák, így lesz teljessé a fogás. Itt minden megfelelő arányban és minőségben van jelen.

Kolbászos spenótos pirított nudli, marinált, sült paprikával. A nudli, ha igaz, a laska előszobája, mert, ha tovább nyújtanánk, végül laskát kapnánk, amit ugyanúgy lepirítanak, megszórják szalonna pörccel, zsírral locsolgatják, hadd szóljon.

A nudli pirítva kincs, ha kolbászmorzsával bolondítják, akkor még inkább. A marinált paprika, ha kellően füstös, olajos – savas, cuppanós, csúszós, akkor tölti be igazán a neki szánt funkcióját. A leve is fontos. Ha ott van a tányéron, és szaftosítja a pirított nudlit, (nem fog elázni), akkor sanszos, hogy beköszöntött az aranykor, ha ez nem így van, akkor csak a bronzkorban vagyunk. Most a bronzkorban vagyunk, de nem sok hiányzik, hogy átcsusszanjunk az aranykorba. Több szaft, bátrabb paprika használat, és a spenót esetében pedig el kell dönteni, hogy díszítő elem, vagy tényleges résztvevő, ha ez meg van, fel fog csillanni az aranykor hajnala.

Jó kis hely ez a Lashka, jó helyen is van, a tészták többsége elvitelre is van. Letisztult, böcsületes konyha, gyors, szakszerű szerviz, otthonosan barátságos atmoszféra. Reméljük, kitartanak.