Az élet nyomaira utalhat a foszfin a Vénuszon

1 hónap ezelőtt 14

A foszfin kis koncentrációjú jelenlétét a bolygón több alkalommal, két távcsővel is megfigyelték a Földről. A gáz ultraibolya sugárzás hatására elbomlik, illetve a Vénuszon található vízgőzzel és szén-dioxiddal reakcióba lépve oxidálódik, élettartama mindezek miatt néhány évtized, legfeljebb néhány száz év lehet. Ahhoz tehát, hogy előforduljon a Vénusz légkörében, folyamatos utánpótlásra van szükség belőle – mondta el az InfoRádiónak Kereszturi Ákos csillagász, a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont munkatársa.

Az anaerob mikrobák termelte foszfin oxigénben dús légkörű Földünkön az élettevékenység egyik velejárója. A kutatók modellezték azt, hogy a szintén oxigéndús légkörű Vénuszon zajló ismert, élettevékenység nélküli folyamatok – mint például a villámlás – során keletkezhet-e olyan mennyiségű foszfin, amit most megfigyeltek. Jelenlegi tudásuk szerint a válasz nem, ezért lehet akár az élet jele is a gáz jelenléte. 

A Vénusz a Földhöz hasonló méretű és tömegű bolygó, amely a Naphoz közelebbi, bár a Földéhez hasonló pályán mozog, felszíne viszont eléggé más. 450 fok van éjjel-nappal és 90 atmoszféra nyomás uralkodik rajta – ez a Földön tengerszint alatt egy kilométerrel van így. Nagyon kellemetlen körülmények ezek, a földihez hasonló élet elképzelhetetlen itt – mondta el Kereszturi Ákos, hozzátéve, mindezért sokáig 

a Vénusz szóba sem került, ha az élet jelenlétét kutatták.

A modellszámítások alapján ugyanakkor a Naprendszer születésekor ugyanannyi égitest, kisbolygó és üstökösmag csapódott be a Vénusz felszínére, mint amennyi a Földre vizet hozott, illetve bolygónkhoz hasonlóan a Vénuszon is nagy mennyiségű gránit található, ami vizes környezetben keletkezik a felszín alatt. 

"Egykor víz lehetett a Vénuszon. Hogy ez meddig volt így, azt nem tudni: egyes modellek csak a kezdeti időszakra teszik ezt, mások szerint ezelőtt egymilliárd vagy akár félmilliárd évvel ezelőtt is jelen lehetett a víz a bolygón" – ismertette a csillagász.



A víz egykori felszíni jelenléte mellett az 50-60 kilométeres magasságú, hozzávetőlegesen 0 fokos hőmérsékletű légköri területtel is foglalkoznak a kutatók, ahol 

ma is ott lehetnek a vízcseppek, és akár az élet is.

Erre is utalhat a foszfin megtalálása, de Kereszturi Ákos szerint további mérések szükségesek. 

A csillagász elmondta: Naprendszerünk más bolygóin, a Jupiter és a Szaturnusz légkörében is jelen van a gáz, de ezeknél megmagyarázható a jelenléte, például a villámlásokkal. Hogy a Naprendszeren kívüli exobolygókon esetlegesen megtalálható élet kimutatását segíti-e a felfedezés, arról Kereszturi Ákos a következőket árulta el: "Annyi kimondható, hogy a foszfint a vegyészek jó ideje fontos biomarkerként tartják számon. Ha egy Naprendszeren kívüli exobolygó légkörében foszfint és esetleg oxigént azonosítanának színképelemzéssel, az arra utalhatna, hogy ott valamilyen nem egyensúlyi folyamat zajlik, ami nem feltétlenül jelent életet, de kompatibilis annak lehetőségével is." 

Ha a tudósok a foszfin jelenlétének okait jobban megértik, az segítheti a Naprendszeren kívüli kutatásokat.

Ehhez azonban még fejlődniük kell a távcsöveknek is, a távoli színképelemzésre képes űrteleszkópok most készülnek. Köztük van az ARIEL is, amelynek fejlesztésén a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont munkatársai is dolgoznak. A teleszkóp kémiai anyagokat mutathat majd ki az exobolygók légkörében.

Nyitókép: MTI/EPA/European Southern Observatory/ESO/M. Kornmesser & NASA/JPL/Caltech