A németek megirigyelték Quentin Tarantinótól a Becstelen brigantykat? Nagyon úgy néz ki, mert a Netflixen május 26-án bemutatott A katonaszökevény című filmjük olyan, mintha egy véres és fordulatos ponyvaregényt ültettek volna a tévéképernyőre, csak épp a második világháború ideje alatt. Peter Thorwarth, a Vérvörös égbolt rendezőjének új akcióthrillere nem találja fel a spanyolviaszt, meglehetősen ismerős elemekre építkezik, ugyanakkor egy dologban mindenképp újít: nem a szövetségeseket teszi meg főszereplőjének, hanem a nácikat.
Egészen pontosan egy náci közlegény, Heinrich (Robert Maaser) pokoljárását láthatjuk, 1945 tavaszán, a második világháború végnapjaiban, amikor Hitler seregének lábát már szorítja a cipő, hiszen vesztésre állnak. Heinrich amúgy sincs kibékülve a náci ideológiákkal, ezért fogja magát, és megpróbál dezertálni, hogy hazatérjen és megkeresse elhagyott kislányát. A meglehetősen randa ábrázatú SS-alezredes, Von Starnfeld (Alexander Scheer) és pszichopata jobbkeze, Dörfler (Florian Schmidtke) azonban elfogják a menekülő, és szerintük áruló katonát, és nemes egyszerűséggel felakasztják.
Heinrich egyetlen szerencséje, hogy egy talpraesett parasztlány, Elsa (Marie Hacke) megmenti, levágja a kötélről, és tanyájára viszi a férfit. Itt kezdődik a nagy ellenállás, és a még hithű nácikkal való csetepaté, akik a közeli kisvárosban zsidó aranyat keresnek, a gyors gazdagság helyett viszont folyton Heinrichékba futnak. A Becstelen brigantyk képregényesen kegyetlen stílusa mellett a Netflix filmjét még a Sisuhoz is lehetne hasonlítani, hiszen ott is aranyrögök miatt ment a vérengzés. A katonaszökevény persze a finnek John Wickjéhez képest egy jóval tradicionálisabb második világháborús film, ami könnyebben lecsúszhat azok torkán is, akik szeretik ezt a témakört.
A katonaszökevény akcióban nagyon erős, szabályosan felmossa velünk a padlót néha és már az első összetűzés Heinrich és Elsa, valamint a náci hadosztály között finoman szólva emlékezetesre sikerül. Kirázza az embert a hideg, olyan kreatívan lettek összerakva ezek az asztalborogatós, késelős, lövöldözős megmozdulások. Szerencsére azt mondhatjuk, a végéig kitart az erőszakpornó, sőt a hosszúra elnyújtott fináléban csúcsosodik ki ez a motívum, amikor egy templomnál esnek sokadszorra egymásnak a felek, a harcba pedig Elsa szellemileg sérült öccse, Paule (Connor Long) is becsatlakozik egy géppuskával.
Kár, hogy a forgatókönyv maga vázlatos, és a karakterek is papírmasék, azon kívül, hogy Heinrich a lányához vágyik vissza és tetszik neki Elsa, illetve a nő mindenáron védené testvérét a náciktól, túl sokat nem tudunk meg a személyiségükről. A gonoszok oldalán azonban bőven akadnak emlékezetes alakítások, és bár nácik is kimerülnek annyiban, hogy romlottak, és emiatt kissé egysíkúak maradnak, mégis rettenetesen lehet utálni őket, mert bőven követnek el disznóságokat ebben a 90 percben... arról nem beszélve, hogy az SS-osztag vezetője, Von Starnfeld mintha egy horrorfilmből lépett volna elő, olyan ijesztően néz ki.
Grandiózusnak egyáltalán nem lehet nevezni A katonaszökevényt, a Sisuhoz hasonlóan ez egy minimalistára vett második világháborús film, viszonylag kis tétekkel, kevés szereplővel és helyszínnel, de egy csomó erőszakkal. Meglepően sok a premier plánban mutatott fejlövés a Netflix új thrillerjében, repülnek a gránátok, szakadnak a kezek-lábak, és a végére a harcok olyan fordulatossá válnak, hogy megtippelni se lehet, hogy vajon ki marad életben.
A játékidőt tekintve a direktor kegyes volt velünk, mert alig másfél órásra szabatta ezt a filmet, ami második világháborús alkotásnál nagyon is rövidnek számít. Cserébe nagyrészt pörögnek az események, és amikor nem a felesleges lelkizés vagy flashback forgatja az órán a számlálót, akkor szórakoztató is tud lenni A katonaszökevény. Nyilván nem kell és nem is szabad olyan nagy elődökhöz hasonlítani, mint a tavaly ugyancsak a Netflixen bemutatott Nyugaton a helyzet változatlan, mert ez a film nem fog ahhoz hasonlóan Oscart nyerni az életben sem.
Popcorn akciófilmként viszont simán megállja a helyét, abból a fajtából, ami nem üli meg az ember gyomrát, és hetek múlva is úgy emlegeti, hogy jó kis zúzda volt ez.
English (US) · 
Hungarian (HU) ·