Karsai Dániel: A feles alkotmányozás paradoxona

1 hónap ezelőtt 25

Tóth Gábor Attila tollából egy hosszabb véleménycikk jelent meg a 444.hu-n, melyben a szerző napjaink egyik slágertémáját, a feles többséggel való alkotmányozást elemzi és amellett érvel, hogy ez igenis lehetséges. A cikk egyébként is számos vitatható állítást tartalmaz, és a jelen választ egyben arra is felhasználom, hogy összefoglalóan kifejtsem a véleményem a kérdésről.

Kiindulásként rögzíteni kell, hogy mi is pontosan jelen jog(i)vita tárgya. Ez pedig a következő. Milyen alkotmányos mozgástere van egy, az Alaptörvény alapján megrendezett országgyűlési választáson feles parlamenti többséget szerzett politikai erőnek? Ezen politikai erő – mely legitimitását a választáson való elindulás okán közvetlenül az Alaptörvényből nyeri – kinyilváníthatja az Alaptörvény vagy egyes szakaszai érvénytelenségét? Ennek a radikális döntésnek elegendő alapja az Alaptörvény vélt vagy valós tartalmi elfogadhatatlansága és megalkotásának állítólagos kétes körülményei? Ha az Alaptörvény érvénytelen, akkor el lehet térni a megalkotására és módosítására vonatkozó kétharmados szabálytól és egyszerű feles többséggel alkotmányozni?

A fentiekkel szorosan összefüggő alapprobléma, hogy mi a magyar (jogrendszer) most? Diktatúra rút sibarita váza? Vagy valami más, kevésbé elfogadhatatlan dolog? A következőkben ezeket a kérdéseket veszem sorra és közben reagálok Tóth Gábor Attila főbb téziseire.

Mi a NER?

Erre a kérdésre – bármilyen meglepően is hangozhat elsőre - nem tudjuk a pontos választ. Sem a feles alkotmányozást meghirdetők, sem én, aki a kicsit higgadtabb álláspontot képviselek. Ennek egyszerű oka van. Nevezetesen az, hogy az emberek és az emberek által működtetett intézmények valódi jellege stresszhelyzetben tárul fel.

A NER most van először magas pulzusszámra okot adó szituációban. Az idegeskedés alapja az, hogy a 2022-es választásokon valós az esélye a hatalom elvesztésének. Egy, a hatalom megszerzését és megtartását legfőbb célként felfogó rendszernek ez tragédia és elfogadhatatlan. Nagy kérdés, hogy mire hajlandó Orbán Viktor azért, hogy ezt elkerülje? Nem tudjuk.

A NER-ben nem az a legfélelmetesebb, amilyen. Hanem az, hogy nem látható előre, mi az, amire nem képes és hajlandó a hatalom megtartása érdekében. Az biztos, hogy Orbán Viktort morális-etikai megfontolások különösebben sosem tartották vissza semmitől.

A NER jelenleg nem több és nem is kevesebb egy autoriter kleptokráciánál, mely ugyan a demokratikus jogállamot gyakorlatilag – de nem teljes mértékben – felszámolta, de nem nyílt diktatúra. Könnyen lehet, hogyha tényleg ott lesz a torkukon a kés, igazán kimutatják a foguk fehérjét.

Ennek ellenére Tóth Gábor Attila a NER-t valójában egy jogszerű eszközökkel megváltoztathatatlan rendszernek tartja. Ez az álláspont – jelenleg még bizonyosan – erősen vitatható. Ma Magyarországon – az Európai Unió tagjaként – van szólás- és sajtószabadság (mely súlyosan korlátozott és problémákkal terhelt, de van). Ennek legjobb bizonyítéka, hogy Tóth Gábor Attila cikke sem a megújított Beszélő szamizdatban jelent meg, hanem egy országos internetes napilapban.

Szabad – ámbár egyenlőtlen (ha úgy tetszik, tisztességtelen) – választásokat tartanak, melyeken az ellenzék tud komoly eredményt elérni, miként azt az utolsó két választás (önkormányzati, európai uniós parlamenti) is megmutatta. Teljesen reális forgatókönyv, hogy az ellenzék megnyeri a tavaszi választásokat. Az sem kizárt – bár valószínűsége jelenleg kicsi -, hogy az ellenzék kétharmados többséget fog szerezni. A bíróságok függetlensége még nem veszett el. Teljes mértékben bizonyosan nem, hiszen például Tóth Gábor Attila cikkével szinte azonos időben jelent meg a Kúria azon ítélete, mely elkaszálta a Kormány egyik népszavazási kérdését. A jogállamiság további két fontos pillére, a jogbiztonság és az emberi jogok tiszteletben tartása egyértelműen nagyon problematikus, de halálos csapást egyik elem sem kapott.

Mindennemű társadalmi kataklizmával való párhuzam ezért nagyon sántít. Jelenleg nincs hazánkban ilyen krízishelyzet. Csak egy rendszer, melyet nagyon nem szeretünk - okkal. Saját ellenérzésünk szintjét alapos indok nélkül kivetíteni a társadalom egészére viszont nem szerencsés – minden józanságot és megvalósíthatóságot nélkülöző ötlethalmazt eredményezhet.

Érvénytelen az Alaptörvény formai értelemben?

A következő előkérdés, melyet tisztáznunk kell, hogy érvénytelen-e az Alaptörvény. Az érvénytelenség elsősorban formai-eljárásjogi kategória. Arra ad választ, hogy az adott jogi normát a rá irányadó szabályok szerint fogadták-e el. Mindezért az Alaptörvény érvénytelenségét firtatót kérdésre a rövid és velős alkotmányjogászi válaszom: nem, nem érvénytelen. Az Alaptörvényt a rá vonatkozó szabályok szerint fogadták el. Ezen a ponton megcáfolnék két városi legendát, mely érdekes módon Tóth Gábor Attila cikkében is előkerül.

Az egyik az elhíresült „négyötödös” szabály kiiktatása az Alkotmányból az új Alaptörvény elfogadása előtt. Ezt a szabályt az 1995. évi XLIV tv. iktatta be az Alkotmányba, szövege a következő volt. „Az új alkotmány előkészítésének részletes szabályairól szóló országgyűlési határozat elfogadásához az országgyűlési képviselők négyötödének szavazata szükséges." Mint látható, ez a szabály nem magának az új Alkotmány megalkotásának szavazati arányát változtatta meg, csak az azt előkészítő országgyűlési határozatét. Egyes szakmabeli vélemények szerint ez már 1998-ban automatikusan hatályon kívül került, más vélemények szerint pedig legkésőbb 2010-ben egy alkotmánymódosítással (és ez utóbbihoz csak kétharmadra volt szükség, ami meg is volt). Azt azonban ismereteim szerint senki nem gondolja, hogy az Alaptörvény elfogadásakor még hatályos lett volna ez a négyötödös szabály. Nem volt tehát akadálya annak, hogy az Alaptörvényt kétharmados többséggel elfogadják.

A másik érv, amit Tóth Gábor Attila is felhoz, hogy az Alaptörvény érvénytelenné nyilvánította az Alkotmányt. Akkor meg nem lehetett volna érvényesen megalkotni – hiszen megalkotásának jogalapja nem létezett (az Alaptörvényt az Alkotmány szabályaira visszautalva, annak alapján fogadták el). Ezen érvénytelenségi okra való hivatkozás is teljes tévedés.

Való igaz, az Alaptörvény kimondta az Alkotmány érvénytelenségét. Ennek ugyanakkor semmilyen alkotmányjogi relevanciája nincs. Az ok végtelenül egyszerű. Az Alaptörvényt 2011 áprilisában fogadták el – de hatályba csak 2012. január 1-jén lépett. Az Alkotmányt is csak ezen a napon nyilvánította „érvénytelenné”. 2011 áprilisában az Alkotmány még nagyon is érvényes volt, szolgálhatott és szolgált is az új Alaptörvény közjogi alapjául. Az új Alaptörvény ráadásul az Alkotmányt saját hatálybalépésével egyidejűleg – értelemszerűen – hatályon kívül is helyezte. Erről a hatályon kívül helyezett Alkotmányról mondta ki egyidejűleg, hogy „érvénytelen” is. Sok értelme és jelentősége tehát nem volt ennek a deklarációnak – véletlenül nem ez a definíciója a politikai szándéknyilatkozatoknak? Annyi bizonyos, hogy az Alaptörvény érvénytelenségének alapjául ez az aspektus nem szolgálhat.

Érvénytelen az Alaptörvény tartalmi értelemben?

Tóth Gábor Attila a „formalisták” szemére veti, hogy az ő perspektívájukból „az alaptörvény tartalma szinte nem is látszik. Jogilag érdektelen (..) az egypárti uralmat megalapozó, az emberi jogokat csorbító (…) szabályok.” A szerző tehát amellett érvel, hogy „morális-etikai” szempontból elfogadhatatlan szabályokat tartalmazó Alaptörvényt bárhogy hatályon kívül lehet helyezni, mert az ilyen Alaptörvény tartalmi okból „érvénytelen”.

Tóth Gábor Attila elfeledkezik valamiről. A „tartalmi elfogadhatatlanság” magánvélemény. Szörnyűséges a hajléktalanság jogtalanná nyilvánítása? Egyetértünk, az. A különböző szexuális kisebbségek megbélyegzése? Az. A kisegyházak jogfosztása? Az. De a tartalmi elfogadhatatlanság egy alkotmány esetében nem jogi kategória – hiszen önmagán túlmutató erkölcsi, etikai vagy filozófiai érvek alapján lehet ezt csak állítani, akár nagyon meggyőzően és helytállóan. Nincs ugyanis olyan magasabb szintű jogi norma, melybe ütközése esetén egy arra hivatott szerv ezt megállapíthatná és megsemmisíthetné az Alaptörvény vitatott szakaszait vagy akár egészét.

Egy alkotmány tartalmi elfogadhatatlanságát állító erkölcsi-morális érvek nagyon súlyosak és meggyőzőek lehetnek. A hatályos Alaptörvény kapcsán is azok. De egy dolgot sem most, sem máskor nem eredményeznek: közjogi értelemben vett érvénytelenséget. Az Alaptörvény tartalmi elfogadhatatlansága jogon túli kategória. Melynek van szankciója. Úgy hívják: forradalom.

Tessenek sikeres forradalmat csinálni és a jog báránybőrébe bújtatott farkast el lehet űzni. Ez a forgatókönyv ugyanakkor egy alkotmányjogi vitában értelmesen nem elemezhető, mert a forradalom per definitionem jogon túli helyzet. Ha viszont nincs forradalmi többség a hátunk mögött, akkor formálisan jogkövető magatartást kell tanúsítani. Ami hangsúlyosan nem azonos a birkaként vágóhídra vonulással. Tóth Gábor Attila hallgat egy ezzel kapcsolatos fontos tényről: nemhogy forradalmi többség nincs ma Magyarországon, hanem a NER – tetszik, nem tetszik – tömegtámogatást élvez. Fényévekre vagyunk tehát egy valódi forradalmi szituációtól. Ez természetesen nem jelenti, hogy az ellenzék ne nyerhetné meg a következő választást. Akár kétharmaddal. Csak forradalmi, utcai hatalomátvételhez nincs ereje. Jelenleg bizonyosan.

A feles alkotmányozás paradoxona

Tóth Gábor Attila fájdalmasan adós marad annak elemzésével, hogy egy Alaptörvény alapján megtartott választáson elindult és hatalmát ezáltal az Alaptörvényből eredeztető politikai erő mégis hogyan mondhatná ki az Alaptörvény – akárcsak részleges – érvénytelenségét saját legitimációs bázisának felszámolása nélkül. Tóth Gábor Attila forradalmi jogalkotást propagál forradalom megtartása nélkül, ami közjogi fantazmagória. Súlyos és feloldhatatlan ellentmondás, hogy Tóth Gábor Attila szemezgetni kíván az Alaptörvény szakaszai között – ami a hatalmam bázisát adja, az jó, ami meg autoriter, azt minden további nélkül félretehetem. Ez – hamár feltesszük – fekete-fehér kérdés. Ha az Alaptörvény érvénytelen, minden szakasza az. Minden, az ilyen illegitim Alaptörvény alapján szerzett hatalom jogtalan. Minden, az ilyen Alaptörvény alapján működő közjogi jogiviszony eltörlendő. Itt sajnos nincs arany középút.

Utalni kell továbbá arra, hogy Tóth Gábor Attila nem veszi figyelembe, hogy a feles alkotmányozás egyszerűen nem tud bekövetkezni. Ennek végtelenül egyszerű oka van: az Alaptörvény S) Cikk (3) bekezdése értelmében a köztársasági elnök az olyan alaptörvény-módosításnak, melyet nem a rá irányadó szabályok szerint fogadtak el, alkotmánybírósági vizsgálatát kérheti. A feles többséggel elfogadott alkotmánymódosítást a jövő márciusban megválasztandó és teljesen NER-kompatibilis köztársasági elnök bizonyosan el fogja küldeni az Alkotmánybíróságnak. A taláros testület döntésével kapcsolatban sem lehetnek illúzióink. Erre mi lesz a válasz? Értelmezhető és főként a való életben végrehajtható megoldás erre a szituációra nincsen. Az ellenzék, ha megfeszül sem fog tudni Magyar Közlönyben megjelent, feles többséggel elfogadott alaptörvény-módosítást felmutatni.

Arra sem kaptam még soha megnyugtató választ sosem, hogy a feles alkotmányozás nem nyitja ki Pandora-szelencéjét? Feltételezem, hogy Tóth Gábor Attila sem kívánja eltörölni a választásokat. Mi lesz, ha 2026-ban megint a Fidesz nyer? És ha ezek után feles többséggel alkotmányozni kezd, például örökös miniszterelnöknek kinevezve Orbán Viktort? Ez elfogadhatatlan lenne, nemde? De megint csak meg kell kérdeznem, ki mondja meg, hogy milyen tartalmi visszásságok esetén lehet átlépni az Alaptörvény-módosítás formális szabályain? A „mi vagyunk az alkotmányjogászok, nekünk van igazunk” a gyakorlatban kevés lesz. Mert mások, sokan, máshogy gondolkodnak ezekről a tartalmi kérdésekről.

Szinte teljesen bizonyos vagyok benne, ha változáskövetővel be kellene jelölni az Alaptörvényben az „elfogadhatatlan” szakaszokat, Tóth Gábor Attilával ugyanazokat húzogatnánk alá. De ez kevés, mert valójában nem jogi érvek mentén eldönthető kérdésekről van szó, melynek nem lehetnek közjogi következményei.

Kormányozhatatlan lesz az ország?

Jelen vita a formálisan jogszerű választásokon elnyert parlamenti többség mandátumának terjedelméről szól. Ha a többség feles lesz, ennek korlátait el kell fogadni. Tóth Gábor Attila szerint ebben az esetben viszont kormányozhatatlan lesz az ország.

Alkotmányjogászként azt kell mondjam, igen, a közjogi berendezkedés lehetővé teszi a totális NER-obstrukciót az új kormány ellen. Hogy ez bekövetkezik-e, nem tudjuk. Nem mindig a legrosszabb forgatókönyv következik be, csak kényelmes vele érvelni, mert nagyon látványos.

Én azért egy kissé bonyolultabb és ezért kevésbé kényelmes forgatókönyvet is felvázolnék. A vesztes választás utáni totális obstrukció nagyon veszélyes lehet a NER-re. Ugyanis vesztes választások után lesznek – tehát kevesebben, mint a mostani ellenzék. Az ország káoszba döntése, majd egy elhamarkodottan kikényszerített új választás könnyen eredményezhet kétharmadot, és a NER egy pillanat alatt a történelem szemétdombján találhatja magát. Biztosan vállalják majd ezt a kockázatot?

A (köz)élet nem fekete-fehér, sokkal inkább a szürke ötven árnyalata. A totális obstrukciót én jelenleg kevésbé tartom valószínűnek. Az sokkal reálisabb, hogy – hasonlóan az ellenzéki önkormányzatokkal kapcsolatos viselkedéshez – csak a működésképtelenség közeli állapotot akar majd elérni a NER. Mellyel szemben az új kormányzat nem lesz eszköztelen – kétharmad nélkül sem. Ennek bővebb kifejtése meghaladja jelen írás terjedelmét – de álljon itt pár példa. A legfőbb ügyésszel vagy nélküle számos nyomozás megindulhat korrupciós ügyekben. A NER egyik legszégyenletesebb jellemzőjét, a korrupciót nagyon egyszerűen meg lehet szüntetni – az új kormányzat minden további nélkül megteheti, hogy egy fillér közpénzt nem lop el. A közmédiának nevezett propaganda-gépezetből valódi sajtót lehet csinálni. A sor még hosszan folytatható.

A feles kormányzás nehéz lesz. Borítékolható, hogy 100 kilométeres szembeszél fog fújni a NER felől. De ki mondta, hogy ellenszélben nem lehet vitorlázni? Ne adjuk fel előre a csatát annak megkezdése előtt.

Ha az ellenzék elindul a választásokon és feles többséggel nyer, nem kap felhatalmazást többre, mint alkotmányozás nélküli kormányzásra. Még van fél éve meghozni azt a politikai döntést, hogy kilép a NER keretei közül és inkább forradalmat csinál. Ha nem teszi – és szerintem ne tegye – akkor vállalni kell a következményeket. Nemi életet élni és szűznek maradni egyszerre nem lehet. Úgyhogy ne is próbálkozzunk vele.

A szerző alkotmányjogász.