Sabriye Karan néhai férje 32 évig dolgozott a török nemzeti vasúttársaságnál, lánya, Nehir pedig vonatokon nőtt fel. Miután februárban hatalmas földrengések sújtották Törökországot, tönkrement otthonuk. A család most a török állam jóvoltából egy vasúti szerelvényben kialakított szükséglakásban él. „Soha nem gondoltuk volna, hogy itt fogunk élni” – mondta Sabriye, aki az elmúlt 18 napban egy kétágyas hálófülkében lakik a 13 éves Nehirrel. „Általában öröm a vonaton utazni. De most más a helyzet.” A Reuters riportja egy törökországi pályaudvaron rekedt túlélőkről.
Két 20 éves fiatal, Yusuf Kurma és Aysel Ozcelik egymás kezét fogva a tervezett házasságukról beszélgetnek egy vasuti kocsiban Iskenderun vasútállomásán. A fiatalok a földrengés okozta sokk után talán elhalasztják az esküvőt. Nem tarthatunk esküvőt, amikor ennyi halottunk van – mondta Ozcelik. Fotó: Eloisa Lopez / Reuters
A török hatóságok mindent megtesznek azért, hogy szállást találjanak annak a több mint 1,5 millió embernek, akik a februári hatalmas földrengések után maradtak hajléktalanok. A túlélők a földrengések által súlyosan sújtott Hatay tartományban, Iskenderunban sátrakban, konténerházakban, szállodákban, sőt vonatkocsikban is menedéket kerestek. Fotó: Eloisa Lopez / Reuters
Sabriye Karan és lánya, Nehir Karan a síneken sétálnak Iskenderun pályaudvarán, ahol a vasúti kocsikat ideiglenes menedékhelyekké alakították át. A vonat melegebb, mint a sátor, és az ablakban elfér néhány alapvető dolog. Naponta legalább 18 órát töltenek a vasúti kocsiban, csak azért tesznek rövid sétákat az állomás körül, hogy le ne maradjanak segélyszervezetek által kínált reggeliről és vacsoráról. Fotó: Eloisa Lopez / Reuters
A 63 éves Arafat Ates és 10 évvel fiatalabb felesége, Zeliha Ates egy vonaton ülnek Iskenderun állomáson, ahol a vasúti kocsikat ideiglenes menedékhelyekké alakították át. Az elsőként érkezők még hálófülkéket tudtak folalni, de Arafat és Zeliha már csak az ülésen tudnak aludni. Fotó: Eloisa Lopez / Reuters
A 20 éves Buce Cermi, egy mozdonyvezető lánya, ő is az egyik vonatban szállásolta el magát. Fotó: Eloisa Lopez / Reuters
Sabriye Karan és lánya, Nehir Karan az otthonukként szolgáló kabinban Iskenderun vasútállomáson. – Túlságosan félünk hazamenni, különösen éjszaka - mondták. Fotó: Eloisa Lopez / Reuters
Sabriye Karan és lánya, Nehir egy segélyszervezettől megkapják a vacsorájukat az iskenderuni pályaudvaron. Fotó: Eloisa Lopez / Reuters
A 2023. február 23-i törökországi Iskenderunban történt halálos földrengést követően Sabriye és Nehir Karan otthona súlyosan megrngálódott, lakhatatlanná vált. Az erkélyről a megrongálódott épületek és a sátrakban élő helyi emberek látszanak. Az anya és lánya minden második nap néhány órára visszamegy lakásukba. Amikor távoznak, Sabriye mindig elmond egy imát. "Nem tudom, hogy amikor visszajövök, akkor is állni fog-e az épület" - mondta. Fotó: Eloisa Lopez / Reuters
A 13 éves Nehir Karan egy bekeretezett fényképet néz néhai apjáról, Ali Karanról, aki 2020-ban COVID-ban halt meg. Nehir és édesanyja minden második nap visszamegy egykori otthonukba, de soha nem tudják, holnap is állni fog-e még az épület. Fotó: Eloisa Lopez / Reuters
Másfél millió embernek kell szállást biztosítani a fenruári földrengés után. A török hatóságok Iskenderun állomáson vasúti kocsikat alíktottak át ideiglenes szállásokká. A képen látható család a közelmúltban foglalta el az egyik vasúti részt. Fotó: Eloisa Lopez / Reuters
Gyerekes családok sokasága keres menedéket Iskenderun állomáson, ahol a vasúti kocsikat ideiglenes szállásokká alakították át. Fotó: Eloisa Lopez / Reuters
Egy férfi és egy nő megy át a síneken Iskenderun pályaudvarán, ahol a kocsikat ideiglenes menedékhelyekké alakították át a február 15-i földrengés után. Fotó: Eloisa Lopez / Reuters
A 13 éves Nehir Karan felmászik egy létrán, hogy beszálljon az otthonául szolgáló vasúti kocsiba Iskenderun vasútállomáson, ahol ezeket a szerelvényeket ideiglenes menedékhelyekké alakították át a február 22-én történt földrengés áldozatai számára. Iskenderun állomás mindenki számára nyitva van, a két vágány tele van vagonokkal, bennük több száz túlélővel. Azok, akik először érkeztek, mint Nehir és az anyja, találtak hálófülkét maguknak. Fotó: Eloisa Lopez / Reuters
A 13 éves Nehir Karan fertőtlenítőszert önt a kezére lefekvés előtt a kocsijukban Iskenderun pályaudvarán. A vasúti kocsi viszonylagos biztonságában is megmarad a szorongás. Amikor egy munkás az egyik este a síneket javította, a vonat megrázkódott, amitől Nehir zihálva kapaszkodott az anyjába: „Minden ilyen rázkódáskor eszembe jut, hogy emberek halnak meg körülöttünk” – mondta Sabriye. Fotó: Eloisa Lopez / Reuters
Egy nő áll egy szükséglakássá átalakított vonat lépcsőjén az Iskenderun vasútállomáson. Fotó: Eloisa Lopez / Reuters
English (US) · 
Hungarian (HU) ·