Korrupciós botrány és hobbitházak nyomában jártunk a Budapest100-on

3 nap ezelőtt 4

[sz]Orosz Emese cikke[sz]

Az elmúlt hétvégén rendezték meg a 11. Budapest100-at, ahol idén bemutatkozott Albertfalva OTI telepe is. Nagyon megörültem, amikor megtudtam, hogy itt is lesz helytörténeti séta, ugyanis sok éven át laktam a tisztviselőtelep mellett. Mindig is lenyűgözött a környék kisvárosi hangulata, a parkos, fás utcácskák, és a jellegzetes boltíves sorházak.

A Budapest100-nak köszönhetően végre megtudtam, hogyan kerültek ide ezek a “hobbitkunyhók” és Albertfalva városrész történetét is megismerhettük.

Albertfalva helyén már a római korban és a középkorban is állt település, a török kor után azonban elnéptelenedett. A Mária Krisztina főhercegnő bírtokában lévő telkeket 1819-ben hirdették meg. Az új telepet eredetileg zselléreknek szánták. A felhívásra azonban főként környékbeli német iparosok, jelentkeztek, és a 19. században jelentős asztalosipar bontakozott ki a településen.

Az itteni jelentős faiparnak érdekes következménye lett: itt alakult ki az I. világháború alatt a Monarchia egyik legnagyobb repülőgépgyára. A repülők törzse, szárnya ugyanis ekkor még leginkább fából készült, így a repülőgépgyártásra a gépészek mellett elsősorban asztalosokra volt szükség.

A falu végleges nevét 1822-ben Albert herceg halálakor kapta, akkor németül Albertdorfnak kezdték hívni, azaz magyarul Albertfalvának.

A sétánk középpontjában álló OTI telep 1929-ben épült meg, amelynek jellegzetes félkör íves homlokzatú házai ma is uralják az Építész utca, Vegyész utca, Fegyvernek utca és Karcag utca által határolt területet.

A telep tipikus példa arra, hogy a 20. század elején milyen lakótelepekkel próbálták orvosolni az akkori súlyos lakhatási válságot. Az albertfalvai körülbelül 20 hektáros területet az Országos Társadalombiztosítási Intézet (OTI) vásárolta meg Dréhr Imre államtitkár javaslatára.

A OTI telep építése a kor legnagyobb korrupciós botrányaként vált ismertté.

A finanszírozó bank ugyanis pályáztatás nélkül adta ki a munkát a vállalkozóknak, akik rögtön továbbadták különböző alvállalkozóknak. Kifizetni azonban már elfelejtették őket, így évekig ment a pereskedés. A botrányos sikkasztásért Dréhr-t tették felelőssé, akit 1936-ban három és fél év fegyházbüntetésre ítélték. Az államtitkár azonban az elsőfokú ítélet napján gyógyszerekkel öngyilkos lett.

A telket 1929 júniusában vásárolta meg az OTI, az első lakók pedig már az év végén beköltözhettek. Az építkezés azért haladhatott ilyen gyorsan, mert nem készülhettek pincék a magas talajvízszint miatt.

A talajvíz azonban csak az egyik probléma volt. A lakótelepet sok szakmai bírálat érte felépülése után is. A kritikák szerint jobban funkcionáló lakásokat is építhettek volna. A csatornázási, villanybevezetési munkák költségesebbé tették az építkezést, ami magasabb lakbért vont maga után. Bírálat érte a területválasztást is, ugyanis a gyárak közé épített lakótelepen nem volt megfelelő a levegő minősége, illetve a Duna miatt a terület árvízveszélynek is ki volt téve.

A helytörténeti séta az Abádi térről indult. A hangulatos, játszóteret és díszkutat is magába foglaló virágos park már a tervlapokon is fásított közkertként jelent meg. 2015-ben itt állítottak emlékművet az OTI telep híres lakói és tervezői emlékére.


Az OTI építészei

Novák Ede és Barát Béla a Műegyetemen évfolyamtársakként ismerék meg egymást, majd 1911-ben közös építészirodát hoztak létre. Részt vettek a Wekerle-telep főterének tervezésében, az ott szerzett tapasztalataik pedig visszaköszönnek az albertfalvai telep tervein is.

A beépítésnek csak az első üteme valósult meg, a II. világháború ugyanis közbeszólt. A háború alatt az OTI telep lakói nem voltak szerencsés helyzetben. Mivel pincék nem tartoztak a lakásokhoz, így a lakóknak három lehetőségük volt, ha el akartak bújni a bombatámadások elől: kiköltözhettek a számukra kijelölt településre valahova a messzi Baranya megyébe. A légvédelmi szirénák megszólalásakor átvonulhattak a budafoki borospincékbe. Illetve

rókalyuk szerű árkot ástak az összenyitott kertekben, ahova bombatámadáskor bevehették magukat.

A lakásokat az 1970-es évektől a lakók kedvezményes áron meg is vásárolhatták. Elsősorban tisztviselők és értelmiségiek engedhették meg maguknak a kisvárosias hangulatú lakások bérlését, ezért a környéket tisztviselőtelepnek is nevezik.

És valóban, itt sétálni olyan, mintha nem is a fővárosban, hanem vidéken lennénk. A zártsorú, egy- illetve kétemeletes házakhoz előkert és hátsó kert is tartozik. Az egységes összeképet a bejáratok boltíve adja, amiről nekem mindig A gyűrűk ura hobbitkunyhói jutnak eszembe.

Jelenleg védett épületegyüttesként tartják nyilván a lakótelepet. 2012-ben megjelent egy rendelet, ami előírja, hogy az itteni előkertekben nem parkolhatnak, valamint nem helyezhető el a homlokzaton előtető, klíma és napkollektor sem. A rendeletet szemmel láthatóan nem tartatja be senki, hiszen ahány ház, annyi féle előkertet láthatunk. Véleményem szerint ez nem is nagy baj.

A karakterében egységes házakat többnyire szépen rendben tartják, és változatos kertjeikkel, dekorációikkal, színeikkel csak izgalmasabbá teszik az összképet.

Sajnos a II. világháborút követő lakáshiány miatt az 50-es években már nem ezekkel a kertvárosias sorházakkal folytatódott a beépítés. A délebbre fekvő területekre többemeletes lakóházakat húztak fel, 1-2-3 szobás lakásokkal.

Ezek közül is kitűnik egy-egy díszesebb épület, amit a szovjet tisztek számára terveztek. A pénzhiány miatt azonban még e házak színvonala is elmaradt a szovjet tisztek igényeitől. Végül sztahanov élmunkások költözhettek az új ütemben épült lakásokba.

A Mezőkövesd úttal határos U alakú ház esetében még jobban rontottak az élhetőségen a lakásszám javára. Ezek már “Cs” azaz csökkentett komfortú besorolással épültek. Ez azt jelentette, hogy a rendkívül kis alapterületű szobakonyhás lakásokhoz eredetileg vizesblokk sem tartozott. Csak emeletenként volt fürdőszoba és blokkonként mosókonyha.

Ma már természetesen ezekben a kis lakásokban is megoldott a vizes helyiség, a környéken sétálni pedig egyszerűen fantasztikus. A hatalmas fák, széles utcák, a házakat övező virágágyások, csendes parkok és meghitt játszóterek szinte elfeledtetik, hogy a forgalmas Fehérvari út és a Szerémi út között vagyunk.

A Budapest100 önkénteseinek köszönhetően ma már értőbb szemmel sétálhatok a környéken, de az OTI telep mesebeli hangulata és különös házai még mindig elvarázsolnak.