Nem csak Fucsovicsot akasztja ki a túl hangos tenisz, de miért nyögnek a játékosok ütés közben?

10 hónap ezelőtt 17

"Quiet, please", azaz "Csöndet kérek" - ez a teniszmeccsek egyik ikonikus mondata, amellyel a székbíró a sportág eleganciájához hűen szokta jelezni a közönségnek a labdamenetek között, hogy ne zavarják a játékosokat. De mi a helyzet akkor, ha nem a lelátó morajlik, hanem maguk a játékosok üvöltenek? A tenisznek, főleg a női játéknak van egy olyan megítélése, hogy egyre hangosabban nyögő játékosok játsszák, és ez nem mindenkinek tetszik, a trend kritikája pedig nem pusztán a hagyománytiszteletről szól. Pedig van oka a nyögéseknek is.

Nem csak a tenisz eleganciájáért aggódó, kisujjeltartós teniszsznobok, vagy a "régen minden jobb volt"-mantrát toló fotelszurkolók hőzöngenek, ha a játékosok sikítva, üvöltve, morogva, nyögve, szóval valamilyen erőteljes hanghatássál kísérve ütik meg a labdákat. A teniszsajtónak és az edzők, visszavonult és aktív játékosok, játékvezetők, tornaszervezők szakmai vitáinak is visszatérő kérdése az, hogy mekkora hangerő viselhető el a pályán.

Most épp egy magyar játékosnak, Fucsovics Mártonnak a szerencsétlenül megfogalmazott kifakadása miatt került napirendre a kérdés. Ahogy korábban már megírtuk, a jelenlegi legsikeresebb férfi teniszezőnknek számító sportoló a lyoni tenisztornán akadt ki a hangosan játszó, 22 éves argentin ellenfelére, olyannyira, hogy a meccs hevében azt találta mondani Sebastian Baezról, hogy

úgy sikít, mint egy ribanc.

Sőt, azon a véleményen volt, hogy a „kibaszott” huszonévesekre általában igaz, hogy sportszerűtlenül hangosak.

Fucsovics Márton a karjára tetovált bocsásd meg a bűneimet felirattal

©

Érdekes, hogy a hangos nyögések a férfi mezőnyben sem ritkák, ha problémaként jelenik meg a téma, mégis inkább a női játékosokra fókuszálnak a megszólalások. Ez az ellentmondás pedig még Fucsovics „kritikájában” is tettenérhető, hiszen ha a trágárságot lehántjuk a mondatairól, tulajdonképpen azt sérelmezte, hogy az ellenfele "női hangokat" ad ki játék közben.

Az incidens kapcsán ebben a cikkben arra keressük a választ, miért nyögnek azok, akik így játszanak, és miért zavarhatja ez az ellenfeleiket. De kezdjük az elején.

Tényleg egyre hangosabban játszák a teniszt?

Erre sajnos nincsenek megbízható adataink, mivel a hangerő a sportág modern történetében egész sokáig nem tűnt meghatározó kérdésnek. Azok a mérőeszközök, amikkel a hangerőt számszerűsítővé és így összevethetővé lehet tenni, szinte csak olyan esetekben kerültek elő, amikor már eleve abból a feltételezésből indultak ki, hogy egy adott játékos „túl hangos”.

Amikor hatvanas években a nézők és az ellenfelek is felfigyeltek egy 17 éves amerikaira, Victoria Palmerre, aki szokatlanul hangosan játszott, akkor ugyan ráaggatták a „Nyögős” becenevet, de sem magát Palmert, sem általában a nyögésekkel kísért ütéseit nem kritizálták akkoriban élesen. Bezzeg a kilencvenes években, amikor Szeles Mónika befutott! Az ő nyögéseiből már akkora ügy lett, hogy a magyar származású, de előbb jugoszláv, majd amerikai színekben játszó klasszis meccseire elkezdtek "nyögésmérőkkel" járni a riporterek, akik rendszeresen tudósítottak arról, hogy hány decibeles hanghatásokat mértek a meccs során, a lelátón ülve.

Annyi biztos, hogy a valaha mért leghangosabb tenisznyögést egy amúgy nem túl híres portugál teniszezőnőnek a nevéhez szokás kötni. Michelle Larcher de Brito, aki 2007 és 2018 között volt profi és a világranglista 115. helyéig jutott, a 109 decibeles hangerőt is elérte meccs közben. Ez alig 5 decibellel halkabb, mint az oroszlánok, vagy tigrisek üvöltése, de azt is szokták rá mondani, hogy olyan hangos, mint amikor az ember közvetlen közelében felbőg egy láncfűrész.

Michelle Larcher de Brito 2009-ben

©

Az örökranglista második helyezettjének az ötszörös Grand Slam-győztes, egykori világelső orosz Marija Sarapovát tartják, aki 101 decibelest is képes volt nyögni a pályán, ami nagyjából egy maxra kapcsolt turmixgép hangerejének felel meg. A képzeletbeli dobogó harmadik foka pedig a kilencszeres Grand Slam-bajnok, szintén exvilágelső Szeles Mónikáé 90 decibel körüli hangerővel, ami kb. egy hajszárító zúgásával összevethetően hangos.

Azt is érdemes megjegyezni, hogy a férfi játékosok decibelben mért hangerejét valamiért nem szokás ismertetni, ezért sem érdemes elhamarkodva arra jutni, hogy az itt megnevezett három női sportoló lenne minden idők leghangosabb teniszezője.

Miért nyög, aki hangosan teniszezik, és miért panaszkodik, aki csöndben?

A fent említett három teniszező egyformán vallja, hogy kislány kora óta így játszik, neki ez a természetes. Sőt Szeles, akit annyit kritizáltak az 1992-es wimbledoni bajnokság alatt a hangereje miatt, hogy a döntőben direkt visszafogta magát, és ki is kapott Steffi Graftól, önéletrajzában utólag azt írta: ez volt talán az egyetlen olyan döntése a pályafutása során, amit megbánt.

A nyögéseknek ráadásul van bizonyított fiziológiai előnye: gyors és erőteljes kilégzés esetén az ember törzsizmai megfeszülnek, a felsőtestének izmai pedig stabilizálódnak, ami hatékonyabb energiaátvitelt tesz lehetővé. Ugyanezt a jelenséget figyelhetjük meg egy sor másik, fizikai tevékenységnél: mondjuk amikor egy súlyemelő szakít, egy dobóatléta messzire hajítja a kalapácsot, gerelyt, diszkoszt, stb. vagy amikor az egyszeri halandó erőlködve áll föl a babzsákfotelból.

Szeles Mónika az 1992-es US Open bajnokságon

©

Egy amerikai, egyetemista teniszezőket vizsgáló kutatás 2014-ben arra jutott, hogy a játékosok alap ütési sebessége 3,8 százalékkal, a szervasebessége pedig 4,9 százalékkal erősödött akkor, amikor nyögtek. Az egy dolog, hogy a szervák sebességét átlagosan 7 km/h-val növelte az, ha hangot is adtak ütés közben a teniszezők. Ami igazán meglepte még a kutatókat is, az az, hogy a nyögéssel elért plusz sebesség ellenére nem lehetett kimutatni azt, hogy nagyobb erőfeszítésbe kerülne az ütés, mint egy csendes, és így lassabb szerva esetében.

Vagyis tudományosan bizonyított, hogy a nyögés egy kifejezetten hatékony, hosszú meccsek során is fenntartható teljesítményfokozó stratégia lehet a teniszezők számára.

A csendesebb játékosok viszont azzal szoktak érvelni – és tulajdonképpen Fucsovics kirohanása is ezt az álláspontot tükrözi – hogy szándékosan zavarja őket a koncentrációban az ellenfél, amikor a saját ütéseit hangos nyögésekel, sikításokkal, üvöltésekkel kíséri. És ennek az érvnek is van tudományos alapja.

Egy 2019-es kutatás kimutatta, hogy sokkal nehezebb fogadni egy olyan ütést, amit hanghatás kísér, mint egy olyat, ami külső zaj nélkül érkezik. A tesztalanyoknak azt kellett a lehető leggyorsabban megtippelniük videofelvételek alapján, hogy egy-egy profi teniszező adott ütése jobbra vagy balra fog-e tartani. (Ezzel azt a döntési helyzetet modellezték, amiben az ütést fogadó teniszező van a pályán.) Bár a nyögések azt nem befolyásolták, hogy milyen arányban találták el az emberek az ütés irányát, amikor hangos volt a felvételen a játékos, akkor átlagban 0,03 másodperccel lassabban tippeltek.

Lehet, hogy a laikus olvasónak a másodperc néhány ezreléke ezen a ponton nem is tűnik hatalmas különbségnek.

De ez a reakcióidő-csökkenés a gyakorlatban olyan hátrány, mintha az ellenfél 0,6 méterrel hátrébb állva fogadna.

Ezt szemlélteti az alábbi videó is:

Szándékosan zavarják az ellenfeleiket a nyögős teniszezők?

A kritikusok szerint nyilván az ellenfél megzavarására játszanak a hangoskodók. Sokan vélik úgy, hogy ez a stratégia Nick Bollettieri híres floridai tenisz akadémiáján született meg, ahol olyan világsztárok nevelkedtek, mint Andre Agassi, Boris Becker, Jim Courier, Martina Hingis, Szeles Mónika, Marija Sarapova vagy épp a Williams-testvérek.

Az biztos, hogy Bollettieri és az általa alkalmazott edzők valóban javasolták a játékosainak, hogy a nagy ütésekhez nyögjenek, de hivatalosan nem az ellenfél megzavarásával magyarázták ennek a módszernek az előnyét. Azt állították, hogy ha a játékos erőteljes hanghatással kíséri az ütést, az

  • pszichológiai és élettani szempontból is oldja a feszültséget,
  • növeli a fókuszt, az intenzitást és az erőkifejtést (erről az érvről már korábban láttuk, hogy igaz),
  • illetve segít abban, hogy a légzést és a labda elütését össze tudja hangolni a játékos.

Bár számtalan csendesen játszó profi teniszező bizonyítja, hogy a nagy ütésekhez szükséges kilégzésnek nem feltétlenül kell hangosnak is lennie, az is világos, hogy sokkal könnyebb ezt a kontrollált kilégzési technikát elsajátítani, ha hanghatás is kíséri.

Akkor ér nyögni az ütéskor vagy sem?

Martina Navratilova annak idején egyenesen amellett érvelt, hogy gyakorlatilag csalnak, akik „túl hangosan” ütnek, de az igazság az, hogy soha nem volt egzakt szabály arra, hogy mi az a hangerő, ami belefér.

Ahogyan arra már korábban utaltunk cikkünkben, a probléma nem a női mezőny sajátja, de a női játékosokat tömörítő WTA lényegesen szigorúbbnak mutatkozott ebben a kérdésben, mint a férfi szövetség, azaz az ATP. Az előbbi ugyanis a 2010-es évek elején egy olyan technológia bevezetésén dolgozott, amely mérte volna a játékosok hangerejét meccs közben. Ez alapján szankcionálhatták volna a "túl hangos" teniszezőket a játékvezetők, de a tényleges bevezetésig sosem jutott el a szigorítás.

Martina Navratilova összeszorított szájjal játszik 1982-ben, aktív korában szintén kikelt a hangos játékosok ellen

©

Hogy min bukott meg végül a hangerőlimit bevezetése, nem lehet tudni. Talán úgy ítélték meg, hogy azokat, akik gyerekkorukban így tanulnak meg ütni, elég nehéz lenne felnőtt fejjel csendesebb játékra szoktatni, ha pedig menne, talán épp az az erő veszne el az ütéseikből, ami igazán naggyá teheti őket. Erre utalhat az, hogy 2012-ben WTA akkori vezérigazgatója, Stacey Allaster is inkább az utánpótlás nevelésre fókuszált, és Nick Bollettierit próbálta rávenni arra, hogy halkabb játékosokat neveljenek a floridai akadémián.

Persze az is meglehet, hogy mivel a pandémia előtt évről évre úgy tűnt, hogy egyre népszerűbb a női tenisz, ebben a felfele ívelő időszakban nem akartak megkockáztatni egy olyan jelentős változtatást, ami akár alapjaiban is megváltoztathatta volna a játék képét. Ezt az elméletet igazolhatja, hogy bár Steve Simon, a WTA jelenlegi igazgatója az elődjével ellentétben már semmilyen fronton nem hadakozik a nyögős játékosok ellen, azért 2017-ben megfogadta, hogy

ha a jövőben úgy ítélik meg, hogy hátráltatják a játékot a hangos ütések, akkor természetesen változtatnak majd a szabályokon.