Ellentmond az elemek keletkezésével kapcsolatos ismereteinknek az különleges csillag, amelyet Sloan Digial Sky Survey (SDSS) 1999-es adatai között fedeztek fel. A J0931+0038 nevű vörös óriás kémiai összetétele nagyon különös: a nehéz és könnyebb elemek aránya fordítottja, mint más csillagoknál. A J0931 létezését egy előtte létezett, szupernóvává vált csillag magyarázza, de ez még utódnál is furcsább volt, ezért a csillagászok Barbernheimer csillagnak nevezték el.
Ez a név 2023 populáris kultúrájához köthető, az év két fontos filmjét a Barbie-t és az Oppenheimert vagyis egy nemi sztereotípiákkal terhelt gyerekjáték és az atombomba atyjának történetét feldolgozó filmek címeit egyesíti költőien önellentmondásos szóban. Amint a különleges csillag asztroarcheológiai, vagy csillagrégészeti elemzéséből kiderül, a név cseppet sem túlzás.
A fordított csillag
Miután a tudósok felfedezték a csillagot az SDSS megfigyelései között, felé fordították a chilei Nagy Magellán Teleszkópot, amely igazolta a nagyon szokatlan összetételt. A J0931 három okból különleges: nagyon kevés van benne a könnyebb elemekből, mint a magnézium, nátrium és alumínium. A közepes elemekből, mint a vas, nikkel, és cink, többet tartalmaz a szokásosnál. Harmadrészt kiugróan nagy arányban vannak benne nehéz elemek, például stroncium és palládium.
Néha látunk ilyen eltéréseket, de még soha nem láttuk mindet egyszerre egy csillagban
– mondta Jennifer Johnson, az Ohiói Egyetem munkatársa.
Ez azért adta fel a leckét, mert ahhoz, hogy a csillag belsejében nehezebb elemek jöjjenek létre, a könnyebbeknek megfelelő koncentrációban kell rendelkezésre állniuk – ebben az esetben azonban minden a feje tetejére állt. A problémára a csillag múltjának felderítése adott magyarázatot, legalább is részben.
A J0931 elődje egy még nagyobb vörös óriás volt, ő volt mi Napunknál ötvenszer vagy akár nyolcvanszor nagyobb Barbenheimer, amely Világ keletkezésének hajnalán, 13 milliárd évvel ezelőtt, mintegy 700 millió évvel az ősrobbanás után keletkezett. Minél nagyobb egy csillag, annál gyorsabban használja üzemanyagát, a hidrogént – amikor a belsejében megszűnik az energiatermelés, a belsejébe roskadó anyag felrobbantja a csillagot, ami szupernóvává válik. A Barbenheimer robbanása környezetét nehéz elemekben gazdag anyagfelhővel terítette be, ami a J0931 anyagát is feldúsította. Nem is kicsit.
A J0931 összetételéből a szaklapban eddig nem közölt tanulmány szerzői arra következtetnek, hogy a Barbenheimer összetétele utódjához hasonlóan és megmagyarázhatatlan módon a nehéz elemek felé lejtett. Ezzel az gond, hogy a korai világegyetemben a csillagok egyszerűen nem léteztek elég régen ahhoz, hogy ilyen koncentrációban tartalmazhassnak nehéz elemeket, ráadásul ez a kisebb probléma. Jelenlegi elméletek alapján a Barbenheimer a tömege miatt fel sem robbanhatott volna, hanem egyenesen fekete lyukká kellett volna összeomlania. A J0931 és Barbenheimer keletkezése így továbbra is rejtély.
Ezt a filmet a világegyetem rendezi, mi csak a kamerát kezeljük és nem tudjuk, hogyan végződik a történet
– mutatott rá a kutatásban résztvevő Keith Hawkins, a Texasi Egyetem munkatársa.
(Interesting Engirneering, Space.com)
English (US) · 
Hungarian (HU) ·