Mongólia ás Oroszország határán van egy földterület. Szinte kétszer akkora, mint Magyarország, ám tizedannyian sem lakják. Tuva hivatalosan Oroszországhoz tartozik, lakóinak mintegy kilencven százalék őshonos, tuvai. Délen Mongólia határolja, s noha kultúrájuk első látásra hasonló,
számos dologban eltérnek egymástól.
A Fonó Budai Zeneház jó pár különleges vendéget hívott az idei évadra, de közülük is kiemelkedő a tradicionális torokhangéneklést képviselői tuvai zenekar, a Huun Huur Tu. Tagjai egy teljes hétvégét szenteltek a magyar közönségnek: az első napon koncertet adtak, másnap pedig workshopot tartottak, ahol a torokhangéneklés alapjaiba engedtek bepillantást.
A 2023. október 28-i, szombat esti fellépésük rendhagyó módon indult. Dokumentumfilmet láthattunk Tuva népének életéről. Az ilyen pillanatok ugyan ritkán tudják jól megalapozni egy esemény hangulatát, de a mostani üdítő kivétel volt. Nem számokkal és szakszöveggel untatták a nézőt. A kisfilm arról szólt, miként tért vissza Tuva kultúrája a halál pereméről.
Tuva földjén mintegy 330 ezren élnek. Főként őslakosok. Kultúrájuk az ázsiai nemzetek közül kevésbé ismert, és ezen az sem segít, hogy jogilag Oroszországhoz tartoznak.
Legyen a neved: Traktor
Amikor az orosz fennhatóság megerősödött az országban, a köznép soraiban elterjedt a kommunizmus eszméje. A helyiek először hittek benne. Úgy gondolták, az a közjó, amit a kommunizmus ígér, eljön majd számukra is. Mindent megtettek azért, hogy ez működjön. Maguk mögött hagyták addigi kultúrájuk számos elemét, az addig őket segítő sámánokat kiűzték a pusztába.
Az új „vívmányok″ olyannyira elkápráztatták őket, hogy az is megesett, hogy az új munkagépek, a traktorok után nevezték el születendő gyermekeiket – ezzel is hálát adva annak a technológiai fejlődésnek, amit nekik ígértek. Csak aztán valahogyan mégsem az történt, amire vártak.
Eltelt öt év, tíz év, tizenöt év, a csodás világ azonban csak nem akart megérkezni. Húsz-harminc év elteltével vált számukra világossá, ha nem próbálják megmenteni azt a keveset, ami a kultúrájukból még megmaradt, s amelyet még nem üldöztek el és irtottak ki, akkor mindent elvesztenek, amely őseikhez, gyökereikhez köti őket.
Ennek a kulturális hagyatéknak része a torokhangéneklés is, amelynek legjelentősebb nemzetközi képviselője a Huun Huur Tu zenekar. pontosan harminc éve.
Noha sokan a sámánizmushoz kötik ezt a zenei ágazatot, erről nincsen konszenzus. Többen úgy vélik, hogy nem a szertartások füstös, révedő légköre az, ami kezdetben otthont adott ennek. Merthogy minden ugyanonnan indult: az egyszerű embertől. Attól a pásztortól, lovásztól, kézművestől, aki meg akarta énekelni élete történetét, a természet szeretetét, kötődését otthonához, őseihez, családjához, szerelméhez.
Történet az életről
Ezt teszi a Huun Huur Tu is, csak közben mesél a hallgatóknak, hogy megértsük az érzelmet és gondolatot, ami a sorok és sörök mögül előbukkan. Náluk egy előadás olyan, mint egy mozifilm. Beszippant. Transzszerű állapot. Magunk előtt látjuk a sztyeppét, a lovakat, a birkapásztort. Látjuk, ahogy a sámán réved, ahogyan a család a tábortüzet körbeüli.
A workshopon nem csak énekstílusukról, dalaik témáiról meséltek. Zenei kultúrájuk fontos alapköve, a hangszerkészítés is szóba került. A zenekar ütőhangszerese – akinél mi is próbáltuk elsajátítani a torokhangéneklés alapjait – egyben hangszerkészítő mester is. A dobokat és a különféle vonós hangszereket is ő készíti. Mesélt az eljárásról, a felhasznált bőrökről, faanyagról. Kiderült, hogy számos állat bőréből készülhet – ütős, vonós, vagy pengetős – hangszer, legyen az kecske, juh vagy kígyó.
9
Galéria: Annyira bíztak a kommunizmusban, hogy a gyermekeiket is trakotorok után nevezték elFotó: Papajcsik Péter / Index
A torokéneklés, amely népük alapvető, zenei eszköze, a közhiedelemmel ellentétben nem csupán a férfiak kiváltsága, bár a zenészek szerint a férfi hangi adottságok némileg kedvezőbbek hozzá. A képzésen meséltek az alapokról, majd a négyfős zenekar minden tagjához oda lehetett menni összegyűjteni némi tudásmagot.
Eloszlatták az illúziókat arról is, hogy nincsenek biológiai korlátok, vagyis nem csak a keleti népek képesek az efféle éneklésre.
Azt azért elismerték, hogy egy európaiakhoz képest hatalmas előnnyel indulnak. Ez azonban nem az orgánumból fakad. Az előnyük a család. Gyermekkoruktól azt hallják, hogy szüleik, nagyszüleik így énekelnek, ezért bennük is megragadnak az alapok, így könnyebben megtanulják. A gyerekkori hatások, benyomások jelentősége óriási.
A Huun Huur Tu célja, üzenete ezalatt a két nap alatt valószínűleg a hallgatóság javához elért. Egy különleges kultúrát ismertünk meg, amely remélhetőleg túléli az idő sodrát.
(Borítókép: Papajcsik Péter / Index)