Európában nem, de a világ más pontjain léteznek olyan intézmények, amelyek kizárólag női alkotók munkáit mutatják be. Nemrég a washingtoni National Museum of Women in the Arts (NMWA) nevű múzeum nyitotta meg újra a kapuit egy két éven át tartó felújítás után.
Bár a nők műveit bemutató múzeum gondolata ma már nem veri ki a biztosítékot, az NMWA 1987-es megnyitásakor Wilhelmina Holladay igazgató elképzelését a feministák gettósítónak, az elit tagjai pedig radikálisnak tartották.
Molnárné Aczél Eszter művészettörténész, muzeológus szerint elég összetett kérdésről van szó, és mindenképp szét kell választani a női művészeti múzeumokat, valamint a nőmúzeumokat, hiszen különféle műfajokról van szó:
- A női művészeti múzeumok női alkotók munkáit mutatják be.
- A nők életét bemutató múzeumok pedig a női lét kérdéseivel foglalkoznak (az alkotók férfiak is lehetnek).
A női művészeti múzeumok azért jöttek létre, mert a világ múzeumaiban alapvetően sokkal kevesebb női alkotó munkái kerültek gyűjteménybe, mint férfié.
Ennek oka az volt, hogy a művészi hivatás (vagy bármilyen más hivatás) gyakorlása a nők számára korlátozott volt. Kivételek mindig voltak, így a XIX. században is, de a művészettörténeti írások csak igen töredékesen, ha egyáltalán őrizték az emléküket, ugyanis a férfiak írták a művészettörténetet is
– magyarázta Molnárné Aczél Eszter.
A női művészeti múzeumok előzménye
Elmondta azt is, hogy a női művészeti múzeumok előzménye a női művészeti szervezetek voltak. Magyarországon, Franciaországban, Németországban is létrejöttek egyesületként működő szervezetek – mint például idehaza az 1908-ban megalakult Magyar Képzőművésznők Egyesülete –, mivel a gyakorlatban a nők sokkal kevesebb kiállítási lehetőséget kaptak, mint a férfiak. Ez a fórum viszont lehetővé tette a megjelenésüket.
Amikor a szervezetek létrejöttek, a negatív vélemények is megjelentek, mert például a Magyar Képzőművésznők Egyesülete nem különítette el a professzionális alkotókat az amatőröktől. Így bármelyik nő tagja lehetett, aki be akarta mutatni az alkotását, függetlenül attól, hogy volt-e professzionális végzettsége. Nagy előnye volt viszont ezeknek, hogy számos bemutatkozási lehetőséget adott nőknek. A művészettörténész szerint
ehhez hasonló formátum a női alkotásokat bemutató női művészeti múzeum is, amely arra törekszik, hogy a korábban láthatatlan művészetet láthatóvá tegye. Viszont azáltal, hogy szegregáljuk a női alkotásokat egy női múzeumba, kiemeljük a nagy kánonból.
Ugyanakkor ezeknek a művészeknek a bemutatása lehetőség is arra, hogy következő lépésként bekerüljenek a művészeti kánonba. Úgy véli, minden női művészeti múzeum azért jön létre, hogy azok, akik nem láthatók, több figyelmet kapjanak. Ez egy folyamat része,
amelynek az eredménye az, hogy például mára a nagy nyugat-európai művészeti múzeumok törekednek egyenrangú félként bemutatni a női és férfi alkotókat.
A művészettörténészek nem írtak róluk
Nemrég a Kiscelli Múzeumban szerveztek kiállítást Ki a raktárból! 2.: Árnyékban – Női alkotók művei a BTM Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár gyűjteményéből, 1900-1950 címmel azzal a céllal, hogy megmutassák, mennyire sok minden fennmaradt olyan magyar női alkotóktól, akiknek a jelentős részét nem ismerik az emberek és a művészettörténet is alig írt róluk. Ez azért van, mert
a 60-as években megjelent első modern magyar művészeti összefoglalók egyáltalán nem említik őket, miközben saját korukban – például a két világháború között – többen kifejezetten sikeresek voltak, a művészettörténészek viszont nem őrizték meg az emlékezetben a nevüket. És nem azért, mert nem voltak elég jók, hiszen a Kiscelliben is láthattuk, hogy milyen magas volt a kiállított művek kvalitása. Hogy miért nem íródtak bele a kánonba, arra nem tudok biztos választ adni, de valószínűleg azért is, mert férfiak írták a művészettörténetet.
Molnárné Aczél Eszter arról is beszélt, hogy a nemzetközi gyűjtemények egy ideje már tudatosan dolgoznak azon, hogy minél több nő munkáját be tudják mutatni. Az utóbbi húsz évben ez a trend felerősödött.
Jó példa erre Mauer Dóra vagy Reigl Judit életműve is. Az utóbbinak nagyon nagy összegekért vásárolják a műveit, ami húsz évvel ezelőtt elképzelhetetlen volt. Úgy véli, nagyon erős változás van ezen a területen. A női alkotók iránti érdeklődés Magyarországon is megjelent, és a Fővárosi Képtár gyűjteményi stratégiájának ez is egy szempontja. A művészettörténész, muzeológus hozzátette:
Természetesen törekszünk a kiegyensúlyozott gyűjteményezésre, s a választás sosem lehet csak nemi alapú. Egy gyűjtemény gyarapítása is számos szempont szerint történik. Alapvető fontosságú, hogy nagyon magas kvalitású művészet és a korszakban meghatározó legyen. Ugyanakkor, ha két nagyon magas kvalitású műből csak az egyiket tudjuk megvenni, és az egyiket férfi, másikat nő alkotta, akkor mostanában előnyben részesítjük az utóbbit.
A cél tehát az, hogy egy idő után ne az legyen a kérdés, hogy női vagy férfi alkotó szerepeljen-e a piacon, hanem – ha a művészetük kiemelkedő – a nemüktől függetlenül ugyanazt az elismerést kapják.
Nagy a felelősség
A művészettörténész arra is választ adott, hogy a múzeumoknak feladata-e a társadalmi kérdésekre történő reagálás. Úgy véli, a múzeumok – szemben a médiával – azon kevés intézmények közé tartoznak, amelyekben az emberek még bíznak, hiszen amit bemutatnak, tudományos kutatáson nyugszik, hitelesnek vélhető.
Ezért nagy felelősségük van a múzeumoknak. Miután »a múzeum a társadalom szolgálatában álló« intézmény, ahogy a Nemzetközi Múzeumi Szövetség meghatározása is írja, így alapfeladata a társadalmi problémákra vonatkozó kérdésfeltevés. Tehát az embereket érintő problémákat be kellene mutatnia, történeti szempontból vizsgálnia, adott esetben felhívni rájuk a figyelmet. Hogy ezt a művészet eszközeivel teszi-e, esetleg történeti vagy más kiállítás formájában, az a múzeum típusától függ. Mindenesetre a művészet eszközein keresztül sokszor talán meg lehet fogalmazni olyan kérdéseket is, amiket explicit módon feltenni nem biztos, hogy lehetséges.
Arról, hogy hagyományosan mi a múzeumok célja, és hogy lehet-e a múzeum politikamentes övezet a XXI. században, az alábbi cikkünkben írtunk részletesen.
(Borítókép: Látogatók Reigl Judit Szárnyalás-Vol-Flight című tárlatán a budapesti Kiscelli Múzeumban 2023. augusztus 24-én. Fotó: Balogh Zoltán / MTI)
English (US) · 
Hungarian (HU) ·