Felavatták az olasz pavilont a 60. Velencei Képzőművészeti Biennálén, és mától, azaz 2024. április 20-tól már a nagyközönség is megtekintheti. Az eseményből nem mindennapi sztori kerekedett, amelyet Gennaro Sangiuliano olasz kulturális miniszter sem hagyott szó nélkül.
Lassan indult az olasz pavilon sajtótájékoztatója a 2024-es Velencei Biennálén, de annál érdekesebb lett. Az olasz La Repubblica beszámolója szerint az esemény Angelo Cappello, az olasz Kulturális Minisztérium kortárs kreativitás főigazgatója dicséretével kezdődött, aki egyebek mellett a nemzetközi sajtó visszhangját és az olasz projektről kapott jó kritikákat idézte.
A részben protokoláris, részben örömteli pillanatot azonban Luigi Brugnaro, Velence polgármestere változtatta meg az Arsenal kertben. Pedig már nem is volt ideges, miután Massimo Bartolinivel az esemény előtt összetűzésbe került. A mikrofon elé állva először kijelentette. „Nem tetszett a pavilon. És a művész megsértődött, mert kicsi vizet kifröcsköltem a szökőkútból. De az ide érkező gyerekek nem teszik be a kezüket a szökőkútba?”
Aztán, hogy a helyzet még rosszabb legyen, az olasz pavilont vette célkeresztbe:
Labirintus. A mű ártatlan csövekből, az állványzatból készült. Én viszont azt reméltem, hogy valamilyen figurális dolog lesz látható, amelynek nyoma maradhat, és nem egy installáció, amit aztán egyszerűen szétszednek. És megmondom őszintén, jobban szeretném, ha egynél több művész lenne az olasz pavilonban – mondta.
Bajuszt adott Mona Lisának
A szakemberekből és újságírókból álló közönség jól szórakozott a velencei polgármester beszédén, aki a sajtótájékoztató végén úgy definiálta magát, mint „egy Giamburrasca, aki kimondja, amit gondol, politikai korrektség nélkül”, de a Velencei Biennálé elnöke, Pietrangelo Buttafuoco eztán közbelépett, és köszönetet mond neki:
Köszönöm polgármester úrnak, hogy bajuszt adott Mona Lisának!, vitát vitt a művészetbe. Mi a szebb? Most pedig, aki fütyül, annak tapsolnia kell – mondta neki, majd kitért Cerizza és Bartolini projektjének, a Buttafuoco érdemeit dicsérte, és a nagy misztikusokra hivatkozva, Assisi Szent Ferenctől Rumiig feltette a nagy kérdést: „Mi a művészet, ha nem az a képesség, amely elvezet minket az önismeret forrásához?”. A Biennálé elnöke ihletett, deklamáló hangvételével igyekezett megragadni a pavilon szellemiségét: megfogalmazása szerint ez semmiképpen sem „azonnali” projekt, utalva a ma is élő olasz művészeti és kulturális hagyományokra, mint a velencei barokk zenére, az olasz reneszánsz kertre.
„Ha nem szereted, az én hibám”
Gennaro Sangiuliano olasz kulturális miniszter még mielőtt a közönség elé lépett volna, arról beszélt a körülötte lévőknek, hogy szerinte az állványcsövek az 1980-as campaniai földrengésre, a megtámasztott épületekre, az emberek közötti szolidaritásra emlékeztetik, vagyis amit abban az időszakban látott. Majd aztán, már a mikrofonállvány előtt a művet a hídként jellemezte a kultúra és az emberek között, amelyben az identitás és a másság kerül kapcsolatba, s bevallotta, hogy a Cerizza-Bartolini párost személyesen választotta az olasz pavilon döntősei közé.
Ha nem szereted, az én hibám - jegyezte meg.
A Venezia Today szerint a pavilon olyan, mint egy gigantikus hangszer. A labiritusra emlékeztető installáció orgona fémsípjaiból állt össze. A munkát a olasz minisztérium 800 ezer euróval (mintegy 300 millió forint), magánszemélyek pedig 400 euróval (mintegy 150 millió forint) támogatták.
Mint azt korábban megírtuk, hazánkat Nemes Márton Techno Zen című kiállításával képviseli a 60. Velencei Képzőművészeti Biennálén. A Magyar Pavilon multimédiás alkotása valódi összművészeti, minden érzékre ható élmény, az anyag ráadásul több szempontból is kiemelkedik a nemzetközi mezőnyből.
A hivatalos megnyitó előtti sajtónapon, 2024. április 17-én jártuk be a művészeti fesztivált, a magyar projektről pedig Kopeczky Róna kurátort kérdeztük. Szerinte a kiállítás egyik bravúrja a központi elem mellett a kilencven darab zománcból összeállított fal, amely a bonyhádi zománcgyárban készült. Hozzátette: Bonyhád fontos hely a magyar képzőművészet életében, hiszen már a kilencvenes években elindult az ottani művésztelep, ami Nemes Márton munkásságára is inspirálóan hatott.
English (US) · 
Hungarian (HU) ·