Az Európai Unió egyik legkomolyabb vállalása volt a 2000-es évek óta, hogy előrelépéseket tesz egy szociálisabb és befogadóbb társadalom kialakítására a foglalkoztatás növelésére, a készségfejlesztésre és a szegénység felszámolására összpontosítva. A 9. Kohéziós jelentésben közzétett elemzés azt mutatja, hogy miközben az EU valóban haladást ért el egy befogadóbb és igazságosabb társadalom eléréséhez, néhány területen megtorpant a fejlődés.
A makrostatisztikákban komoly sikerek látszódnak: munkaerőpiacok a válságok alatt is ellenállónak bizonyultak, a foglalkoztatás terén a regionális különbségek csökkentek, főként az alulreprezentált csoportok fokozott munkaerő-piaci részvételének támogatása segítette, hogy többen álljanak munkába. Általánosan nőtt az oktatásban és a felnőttoktatásban és -képzésben való részvétel, különösen a kevésbé fejlett régiókban.
Az egyenlőtlenségek azonban továbbra is fennállnak, különösen a diplomások nagyvárosokban való jelentős koncentrációja miatt. A szegénység vagy a társadalmi kirekesztés kockázatának kitett személyek (at risk of poverty or social exclusion, AROPE) aránya 2019-ig csökkent, de 95 millió európai továbbra is AROPE-helyzetben van, köztük 20 millió gyermek és hátrányos helyzetű ember.
Magyarországon is jelentősen csökkent az elszegényedés veszélyének kitettek száma, de három régióban még az uniós átlagfeletti az arányuk: a Dél-Dunántúlon, Kelet- és Észak-Magyarországon a lakosság 22-26 százalékát fenyegette ez a veszély 2022-ben.
Az uniós foglalkoztatáspolitika egyelőre sikeresnek látszik
A Covid-19 és a járvány utáni évek hatása az EU szociális helyzetére is hatással van. A jelentés szerint viszont az unió munkaerőpiacai a bizonytalanság és a jelentős inflációs nyomás ellenére rugalmasak maradtak. Összességében több a foglalkoztatott, és kevesebben vannak a munkanélküliek, illetve azok, akik hosszabb munkaidőben szeretnének dolgozni.
A foglalkoztatásban a 2020-as visszaesés után ismét emelkedő tendencia mutatkozott, és a 20-64 évesek rátájának EU-átlaga 2022-ben elérte a 74,6%-ot.
2022-ben a 20-64 évesek foglalkoztatási aránya Magyarországon 80% volt, több régióban 15 százalékpontos vagy azt meghaladó javulást elérve. A 15-64 évesek körében pedig 74,4 százalékon állt ez a mutató.
Az egyenlőtlenségek azonban unió-szerte továbbra is fennállnak, különösen egyes népességcsoportok, például a nem foglalkoztatott, oktatásban vagy képzésben részt vevő fiatalok, a tartósan munkanélküliek, a nők és a fogyatékkal élők körében. A nemek közötti foglalkoztatási szakadék megszüntetése terén azonban az elmúlt években lelassult az előrelépés, de 2022-ben még mindig 11 százalékpont volt az EU-ban.
A magyarországi nők foglalkoztatási aránya 2022-ben tovább bővült, amihez hozzájárult a gyermekgondozáshoz való jobb hozzáférés, a rugalmasabb munkaszervezés és az iskolázottsági szint emelkedése. A nők foglalkoztatottsági rátája 2022-ben 69%, ami 11 százalékponttal kevesebb, mint a férfiaké. Érdemes hozzátenni, hogy 2023-2024-ben már már 75 százalék környékén és felett is járt ez a mutató a 20-64 éves korosztálynál, de a jelentés még ezeket az adatok nem használta.
Magyarországon a nemek közötti foglalkoztatási különbség 2022-ben a kevésbé fejlett régiókban 16 százalék volt, a fejlettebb régiókban, például Budapesten pedig mintegy fele ennek (8 százalék).
A jelentésben viszont kiemelik, hogy a nemek közötti foglalkoztatási különbség Magyarországon egy évtizede gyakorlatilag változatlan, ami egy fejlődési csapdát mutat, vagyis hogy nehezen tudunk elmozdulni egy viszonylag magasabb bázisról.
A teljes index 2023-ban először haladta meg a 70 pontot. Az index legmagasabb értékei Svédországban, Hollandiában és Dániában (78–82), míg a legalacsonyabbak Csehországban, Magyarországon és Romániában (58 pont alatt). Az egész uniót tekintve főként a nők foglalkoztatottságának, valamint a diplomaszerzés már említett, uniós szintű javulásának köszönhetően csökkent a nemek közötti egyenlőtlenség. Magyarország viszonylag magas pontszámot ért el a gyermeknevelési támogatások, nyugdíjas korkedvezmények miatt, de továbbra is nagyon kevés nő van vezető pozícióban. Arányuk a parlamentben és önkormányzatokban 2023-ban 12% volt, ami alacsonyabb, mint az EU 31%-os átlaga.
Az oktatásban látszódnak eredmények
A munkaképes korú népesség csökkenése – az előrejelzések szerint 2040-re mintegy 7%-kal lesznek kevesebben a munkaerőpiacon – potenciális makrogazdasági hatással jár, és a régiókat és városokat eltérően érinti. Ezért a jelentés készítői hangsúlyozzák a munkatermelékenység növekedésének fontosságát a növekedés fenntartásának szempontjából, amely szorosan kapcsolódik az iskolázottsági szinthez és a munkaerőpiac által igényelt készségekhez.
Az uniós politikák vezérelve, hogy míg az 1990-es évekig a tőkefelhalmozás volt a növekedés fő hajtóereje, addig mostanra az új szolgáltatásokhoz és termékekhez vezető ötletek vagy innováció egyre fontosabbá váltak. Az oktatás és a képzés, valamint a kreativitás kulcsszerepet játszik ebben a változó környezetben, különösen a munkavállalók és a vállalkozások támogatásában a zöld és a digitális átmenet összefüggésében. A bizonyos készségek korlátozott kínálatához kapcsolódó munkaerőhiány, a rossz munkakörülmények, a humánerőforrás-gazdálkodás, a munkaerő elöregedése és a nemek közötti szegregáció továbbra is hátráltatja a növekedést, a versenyképességet és a kohéziót.
Az EU ezért jelentősen növelni akarja a diplomások számát a 35 év alatti fiatalok körében az egyenlőtlenségek felszámolásával, hiszen a brüsszeli érvelés szerint ők lesznek a jövő munkaereje, így az ő munkatermelékenységüknek is javulnia kell.
2022-ben az EU 25–34 éves lakosságának 42 százaléka rendelkezett felsőfokú iskolai végzettséggel (az hangsúlyozzák, hogy esetleg ebbe a korcsoportba tartozók közül néhányan még tanulhattak, ami miatt az arány mostanra magasabb).
A 240 uniós régióból 72 olyan régió volt (az összes uniós régió 30 százalékának felel meg), ahol ez az arány már elérte vagy meghaladta az EU e területre vonatkozó szakpolitikai célját: a 45,0 százalékot.
A lista élén a litván fővárosi régió állt 73,6%-kal, ezt követte a másik 11 régió, ahol a fiatalok legalább 60,0%-a felsőfokú végzettséggel rendelkezik. Ezek közé tartozott Franciaország, Írország, Hollandia, Lengyelország, Magyarország, Svédország, Luxemburg és Dánia fővárosi régiója. E régiók közül sok vonzza a magasan képzett embereket, valószínűleg az általuk kínált változatos oktatási, foglalkoztatási és szociális/életmód-lehetőségek miatt.
Miközben az EU-ban emelkedő tendenciát mutat a magas szintű szakképzettség, a régiók közötti egyenlőtlenségek nőttek. A 25 és 64 év közöttiek felsőfokú végzettsége továbbra is magasabb a fejlettebb régiókban és átmeneti régiókban (2022-ben 38%, illetve 36%), mint a kevésbé fejlett régiókban (26% és az északnyugati tagállamokban (39%).
Magyarországon az egyik legszélsőségesebbek a különbségek az egész EU-ban a területi eltérések:
Budapesten 58 százalék körül volt a diplomások aránya 2022-ben, míg a nemzeti átlag ennek alig több mint a fele, 30 százalék körüli.
A legtöbb régióban ráadásul csak 20-25 százalék között van a magasan képzettek aránya. Mindez nem magyar sajátosság, de a hazainál látható, az országos átlag és a fővárosi régió közötti különbség csak Csehországban és Romániában látható.
Amint arról írtunk már a IX. Kohéziós jelentés kapcsán, az uniós felzárkóztatás politikát általánosságban beárnyékolja, hogy míg a nemzeti vagy uniós átlagok azt mutatják, hogy a fejlődés töretlen, a különbségek egyre kisebbek, addig az egyes régiók, vagy még kisebb területek esetében nem egyszer lemaradás látszik. Ezek az egyenlőtlenségek így érthető módon a szociális és oktatási mutatóknál markánsan látszanak. A helyzet orvoslásán már sokat gondolkodnak Brüsszelben, az Európai Bizottság gondolkodik egy kevésbé terület, sokkal inkább teljesítmény alapú kohéziós politikán, amelyet már 2028-tól alkalmaznának.
Címlapkép forrása: Getty Images
English (US) · 
Hungarian (HU) ·