Izrael április 19-én reagált a közel egy héttel korábbi, példátlan iráni légitámadásra, ami miatt sokan tartanak attól, hogy a közel-keleti konfliktus intenzitása nemhogy csökkenne, de még akár eszkalálódhat is – jelenleg minden azon múlik, hogy Teherán miként reagál majd az izraeli csapásra, bár az iráni kormány próbálta az izraeli válaszcsapást minél erőtlenebbnek feltűntetni, ami arra is utalhat, hogy Teherán tényleg a kedélyek csillapításában érdekelt.
Így jelenleg nagyobb az esély arra, hogy a teljes regionális háborút jelenleg elkerültük – bár egyes elemzők szerint a vörös-tengeri konfliktussal valójában már most egy regionális háborúnak vagyunk a szemtanúi –, ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lennének konfliktusok a Gázai övezeten kívül máshol is.
Ugyanakkor van a régióban még egy terület, ahol ugyan ha fegyveres incidensek nem is annyira gyakoriak, de bőven van konfliktus az izraeliek és a palesztionok között, ráadásul ez az egyik legrégebbi terület, ahol a felek között a konfliktus zajlik.
ez pedig a vitatott hovatartozású, a nemzetközi jog szerint a Palesztinokhoz tartozó, ám Izrael által megszállt Kelet-Jeruzsálem.
A város, ami két országnak is a fővárosa
Jeruzsálem történelmi, kulturális és vallási tekintetben is több népnek is fontos hely – a várost mind a zsidó, mind az muszlim, mind pedig a keresztény vallás szent helynek tekinti.
A városban működnek az izraeli minisztériumok, a törvényhozás, a Knesszet, ahogy a legtöbb állami intézmény székhelye is, miután az 1980-as jeruzsálemi törvényben kimondták, hogy a város osztatlanul és teljes egészében Izrael fővárosa, azonban ezzel Izrael megszegett több ENSZ-határozatot és a nemzetközi jogot.
Kelet-Jeruzsálem ugyanis de jure Palesztina része, azonban miután az 1967-es hatnapos háború után Izrael teljesen elfoglalta a várost Jordániától, azóta a nemzetközi jog Izrael által megszállt palesztin területként értelmezi Kelet-Jeruzsálemet. A helyzetet tovább nehezíti, hogy Kelet-Jeruzsálemben található az Óváros és a Templom-hegy, amelyek több muszlim szent helynek is otthont adnak, többek között a Sziklamecsetnek, vagy az al-Aksza-mecsetnek.
Az elmúlt években szinte állandóvá vált, hogy ramadán idején az izraeli rendőrség és a helyi muszlim lakosok összecsapnak, amiért a zsidók által nem látogatható területre belépnek az izraeli erőszakszervezetek – a törvények értelmében ugyanis zsidók nem imádkozhatnak a Templom-hegyen, amiért az imádkozni igyekvő muszlimok kövekkel dobálják meg a rendőröket, miközben izraeli olvasat szerint a rendőri jelenlét amiatt szükséges, hogy megelőzzenek egy lehetséges lázadást vagy terrortámadást.
Ráadásul a palesztinok Kelet-Jeruzsálemre úgy tekintenek mint a Palesztin Állam fővárosa, ugyanakkor az izraeli megszállás miatt ideiglenes jelleggel a Jeruzsálemtől tíz kilométerre fekvő Ramalláh a nem hivatalos fővárosa az országnak.
Hogy Kelet-Jeruzsálem – és úgy egészében Jeruzsálem – ügye mennyire kényes, jól mutatja, hogy mekkora felháborodást váltott ki az arab mellett nyugati országokból Donald Trump egykori elnök, amikor 2017-ben bejelentette, hogy Tel-Avivból Jeruzsálembe költözteti az amerikai nagykövetséget – azóta is mindössze három ország, Guatemala, Honduras és a sokak által el sem ismert Koszovó tett csak így.
Annak ellenére, hogy a nemzetközi jog szerint Kelet-Jeruzsálem Palesztinához tartozik, a lakosság egy jelentős része izraeli, mivel Ciszjordániához hasonlóan Kelet-Jeruzsálemben is megjelentek a zsidó telepesek, akik a nemzetközi jogot megsértve költöznek a területre.
A telepek létrehozását ráadásul egy időben az izraeli kormány pénzelte, a telepeseknek pedig adókedvezményeket nyújtott az állam, ha Ciszjordánia vagy Kelet-Jeruzsálem területére költöznek be. Azonban vannak olyan telepesek, akik nem építkeznek, hanem egyszerűen erőszakkal átveszik egy palesztin házát.
A legfrissebb, 2020-as adatok szerint Kelet-Jeruzsálem 595 ezer lakosának közel 61 százaléka arab, a többi 39 százalék pedig zsidó, ugyanakkor számuk 2005-ig folyamatosan nőtt: míg 1972-ben Kelet-Jeruzsálem lakosainak mindössze 10 százalékát tették ki a zsidók, addigra ez a szám 1983-ra már 39 százalékra ugrott – az izraeli kormány támogatásának köszönhetően –, míg csúcspontján 1996-ban volt 46 százalékon.
Ugyanakkor azóta vélhetően ismét nőtt a számuk, hiszen a jelenlegi kormány – amely Izrael történetének legjobboldalibb kormánya – több tagja is tagja a telepesmozgalomnak.
A háború mindent megváltoztatott
Ugyanakkor csakúgy, mint Ciszjordániában, a Hamász október 7-i terrortámadása óta Kelet-Jeruzsálemben is megnőtt a zsidó telepesek aktivitása, sőt, a The Guardian izraeli kormányzati dokumentumokra hivatkozva arról ír, a Kelet-Jeruzsálemben évtizedek óta felfüggesztett zsidó építkezéseknek a háború kitörése óta ismét zöld utat adott az izraeli kormány.
A brit lap jeruzsálemi tudósítója arról ír, az izraeli hatóságok a háború kirobbanása után 48 órával engedélyezték a magas falakkal és őrtornyokkal védett Kidmat Zion nevű telep további bővítését – ez volt az első engedélyadás több mint egy évtized után.
A másik nagy bővítési projekt pedig a Givat Shaked telepet érinti, ami már az 1990-es években is nagy felháborodást váltott ki és sokáig veszélyeztette a konfliktust lezárni hivatott 1993-as oslói egyezmény létrejöttét.
Azonban az utóbbi években ezen telep bővítése ismét lendületet kapott, köszönhetően annak, hogy az akkori izraeli belügyminiszter kijelentette: a palesztin felügyelet nem lehet akadálya a fejlesztésnek a lakhatási válság enyhítése céljából. Míg mások azzal az érvel próbálták a zsidó telep bővítését elérni, hogy az ott épülő lakásokba palesztinok is költözhetnek akár – az idén januárban elfogadott tervek szerint 700 lakást fognak építeni és azon területen fogják bővíteni, amerre a 17 ezres lélekszámú - muszlimok lakta - Beit Safafa tudna terjeszkedni.
Egy harmadik, másik nagy projekt szintén e muszlim város szomszédjában valósul meg.
English (US) · 
Hungarian (HU) ·