Ezért csóválják a farkukat a kutyák?

Sok ezer éves együttélés ellenére sem tudjuk, hogy miért csóválják farkukat a kutyák. A Torinói Egyetem és a Bécsi Állatorvosi Egyetem munkatársainak új magyarázata szerint a viselkedésnek köze lehet a háziasításhoz és az emberi ritmusérzékhez.

A közhiedelem úgy tartja, hogy a farokcsóválás a jókedv jele, az új kutatás szerzői a több mint száz dolgozatból álló tudományos irodalmat elemezve olyan adatokat találtak, amely szerint az agresszív kutyák többet csóválják a farkukat, mint békésebb társaik. Más vizsgálatok úgy találták, hogy a kutyák akkor is csóválják, ha számukra értelmetlen dolgokat – például nejlon szatyrot vagy ventilátort – nyújtanak át nekik. Feltételezik, hogy a csóválás általános éberséget vagy izgatottságot jelez. Egyes következtetések szerint ugyanakkor a kölyköknél az éhséget jelzi, vagyis egy teljesen konkrét jelentésű jelzés.

Nem a farok csóválja a rókát

Nem könnyű egyértelmű végkövetkeztetést levonni, Silvia Leonetti és Giulia Cimarelli ezért pár logikus és kísérlettel nem ellenőrzött magyarázatot is bedobott a kalapba. Az egyik a „háziasítási szindróma”, amely szerint az ember mellé szegődve különböző tulajdonságok kerültek kiválasztásra a kutyákban, a farokcsóválás csupán ennek egyik mellékhatása.

Bár az emberek nem szelektálnak közvetlenül farokcsóválás alapján, háziasított rókáknál is megfigyelhető a csóválási viselkedés és felpöndörödik a farkuk. Ez egy genetikai összefüggés lehet a farok anatómiája és a szelídség között

– írják.

A másik lehetséges megoldás szerint a háziasítás szürke zónájában keresendő a válasz: az emberek okozzák, de tudtukon kívül.

Lehetséges, hogy a csóválás úgy vált a háziasítás folyamatának egyik célpontjává, hogy az emberek öntudatlanul is farkukat csóváló, különösen a megfelelő ritmusban csóváló kutyákat részesítették előnyben. Ezt nevezzük a „ritmikus háziasított csóválás” elméletnek.

– fogalmaztak.

Utóbbi elmélet nem akkora túlzás, mint elsőre gondolhatnánk: kognitív kutatások megállapították, hogy az emberi agy természetesen vonzódik a ritmusosan ismétlődő jelekhez, ez erősíthette meg a viselkedést az ember és kutya közötti interakció egyik elemeként.

A Biology Lettersben közölt dolgozat szerzői elismerték, hogy elméleteiket egyelőre semmi sem támasztja alá, ezek ellenőrzésére további kutatásokat tartanak szükségesnek.

(IFL Science)