Felmondott egyetemi tanár: Azóta sokkal jobban alszom

Szegedtől körülbelül 40 kilométerre északra fekszik Mindszent, ahol a gát oldalában, egy kertes házban találkozunk Kiss Tímeával. 25 évnyi munkaviszony után mondott fel a Szegedi Tudományegyetemen (SZTE), ahol habilitált docensként dolgozott.

Kiss Tímea természetföldrajzot tanított az SZTE Geoinformatikai, Természet- és Környezetföldrajzi Tanszékén, aznap beszéltünk először, amikor felmondott. A hangján is érződött, hogy lezárta életének ezt a fejezetét, amikor pedig azt kérdeztem, most mit csinál, azt válaszolta: „a kertben vágom a fát a tyúkokkal.” Kiss Tímea évek óta érlelgette magában a felmondást, mostanra lett elege. Úgy hagyta ott az egyetemet egyik napról a másikra, hogy még B terve sem volt, mit fog ezután csinálni.

Korábban megírtuk, hogy mennyire méltatlan helyzetbe hozza a közoktatásban dolgozó tanárok belengetett béremelése az állami egyetemeken dolgozókat, ők ugyanis a törvényileg meghatározott felsőoktatási bértábla szerint megalázóan keveset keresnek. Ez azonban nagyon úgy tűnik, hogy az alapítványi fenntartásba vett egyetemekre, legalábbis a Szegedi Tudományegyetem Természettudományi Karára is igaz, holott sok egyetem éppen azért ment bele a fenntartóváltásba, hogy jobb gazdasági helyzetbe juttassák az intézményt.

Átlagbér alatti fizetés

Kiss Tímea tősgyökeres mindszenti, de az egyetemet Debrecenben végezte, ott szerezte meg a doktori fokozatát is. Végül egy év középiskolai tanítás után a Szegedi Tudományegyetemen kötött ki 25 évvel ezelőtt, mert elmondása szerint ott kapott jobb ajánlatot.

„Mindig is tanár akartam lenni, amikor óvodába jártam, akkor óvónő, amikor általános iskolába jártam, akkor tanító, és így tovább egészen az egyetemig” - mondja a mindszenti házukban, ahol jelenleg édesanyjával lakik együtt.

Kiss Tímea sok kurzust kidolgozott az egyetemen, amit elmondása szerint nagyon élvezett. Tanított alapszakosokat, mesterszakosokat, földrajzszakosokat, tanárszakosokat, geográfusokat, környezetmérnököket, környezettanosokat és doktori hallgatói is voltak, mindezt nem csak magyarul, de angolul is. Nem csak a diákjai szerették nagyon - a tanárszakosok búcsúzóul egy tablót készítettek neki -, de az oktatók is rendre elismerték a munkáját, a top öt oktató között volt az intézetben.

Mielőtt felmondott, több mint 25 évnyi munkatapasztalat után is csak bruttó 560 ezer forintot keresett, ami 372 400 forint nettót jelent az ő esetében.

A legtöbb egyetem azért döntött az alapítványi fenntartás mellett, mert abban reménykedtek, hogy az egy gazdasági fellendülést is hoz. Kiss Tímea azt mondja, hogy az SZTE is ebben bizakodott. Az egyetem 2021. decemberében - tehát a fenntartóváltás idején - közleményben tudatta, hogy mennyivel emelkedik az egyetemi oktatók bére.

Ebben azt írták:

„Az akadémiai terület oktató, kutató, tanár munkatársainak alapbére a 2021. szeptember 01. előtti, közalkalmazotti jogviszony szerinti illetményhez képest jelentősen, átlagosan 50%-kal emelkedik. Az egyetemi tanárok alapbére jövőre átlagosan 40, az egyetemi docenseké 33, az adjunktusoké 60, a tanársegédeké 78 százalékkal nő.”

Csakhogy például Kiss Tímeának szinte egyáltalán nem nőtt a bére. Ugyanis a korábbi bértábla szerint, ahol a bér nem csupán alapbérből, hanem az alapbérből plusz különböző illetményekből (távolléti díjból, bérkiegészítésből) állt, 2021. decemberében, tehát a fenntartóváltás előtt, bruttó 541 880 forint volt Kiss Tímea fizetése. Az emelés után lett 560 ezer bruttó, vagyis bruttó 18 120 forinttal nőtt.

Ez hogy lehetséges? Úgy, hogy valóban emelték a docensek bérét, csakhogy a korábbi felsőoktatási bértábla szerint a docensi fokozaton belül különböző kategóriák voltak, amelyekért különböző bér járt. Kiss Tímea a legfelső, docens IV. kategóriába esett, tehát a docensek között neki volt a legmagasabb a fizetése azzal a bruttó 541 880 forinttal. Csakhogy az új bértáblában egységesítették a docensi béreket, megszüntették a kategóriákat, így a belengetett 33 százalékos béremeléssel mindenkit a docens IV. szintjére hoztak fel. Kiss Tímea fizetése viszont lényegében maradt a helyén.

A KSH 2023. márciusi adatai szerint ez még mindig elmarad egy kicsivel a bruttó átlagkeresettől, ami bruttó 577 900 forint. Ha pedig nemzetgazdasági ágakra levetítve nézzük meg az átlagkeresetet, akkor attól pláne elmarad: a tudományos, műszaki tevékenységeket végzők bruttó átlagkeresete 797 900 forint volt 2023-ban.

Az infláció kompenzálásaként 2023. márciusától ígértek körülbelül bruttó 130 ezer forintos úgynevezett „ösztönző-megtartó bónuszt”, de nem havonta, hanem négyhavonta. Kiss Tímea egy táblázatot mutat nekünk, amiben a bérkifizetéseket vezette, ebben viszont az látszik, hogy a négy hónapot se sikerült pontosan tartani, ugyanis az első kifizetést áprilisban kapták, a másodikat meg októberben.

Kiss Tímea szerint ironikus, hogy ösztönző bónusznak hívják ezt a juttatást, ugyanis ösztönzésre szerinte pont nem alkalmas, ugyanis ezt az egyetem minden alkalmazottja megkapja függetlenül a teljesítménytől. Arról nem is beszélve, hogy ha leosztjuk ezt az összeget - legyünk előzékenyek - négy hónapra, akkor ez a bérkiegészítés havonta mindössze körülbelül bruttó 32 400 forintot jelent, ami 21 546 forint nettó. Ez még az infláció mértékét sem haladja meg.

„Engem mindig az motivált egy kicsit, hogy ha alapítványi egyetem leszünk, akkor majd a teljesítményértékelés alapján fogunk jutalmakat kapni. Ez a mai napig nem valósult meg” – mondja. Kiss Tímea szerint az egyetemen azzal védekeztek, hogy nincs több forrás növelni a béreket, mert nincs elég hallgatójuk, és azok az alapítványi fenntartású egyetemek is, ahol elkezdtek magasabb béreket adni, küszködnek a kifizetéssel.

Amikor arról kérdezzük Kiss Tímeát, hogy szerinte volt-e bármi előnye a fenntartóváltásnak, azt mondja:

„Nem. Borzasztó elavult gépekkel dolgozunk, tízéves számítógépeink vannak. Szerintem nonszensz, hogy mi készítjük fel a leendő mérnököket-, és kutatókat a jövő munkaerőpiacára, de nem tudunk eszközt adni a kezükbe. A másik, ami az alapítványi egyetemek egy problémája, hogy olyan szintű lett a bürokrácia, hogy gyakorlatilag megfojt minket. Pedig pont az ellenkezőjét ígérték. Régebben sokkal egyszerűbb volt például vegyszereket vagy bármilyen eszközt megrendelni, most viszont 6-10 pecsét kell hozzá.”

A plusz munkáért nem jár semmi

„Az is például kimondottan frusztrált, hogy a tudományos életben sokkal többet leteszek az asztalra, mint a kollégáim, és ugyanazt a fizetést kapom, mint aki csak egy éve docens és mondjuk nincs akkora teljesítménye” – mondja.

Kiss Tímea az oktatói tevékenység mellett rendszeresen végzett kutatói munkát. Mivel földrajzos, ez a legtöbb esetben kutatói utakkal járt, hiszen ki kellett mennie terepre. A volt docens azt mondja, hogy legutóbbi vizsgálatai világszínvonalú kutatások voltak: a Tisza 950 kilométeres szakaszában mérték meg a mikroműanyag mennyiséget az ukrajnai Rahótól a szerbiai Titelig. A doktori hallgatókból álló csapatával két éven keresztül öt naponta vett mintát, így a világon egyedülálló módon elemezhették a folyón levonuló mikroműanyag-szennyezés időbeli alakulását.

Ezeknek a sokszor hétvégén és ünnepek alatt is pluszmunkával járó utaknak a költségét utólag térítették meg. A tanárnő a legutóbbi nagyobb terepmunkát augusztusban végezte, de a benzinpénz és a szállás költségeit csak decemberben kapta meg. Az egyetem arra hivatkozott, hogy adminisztrációs hiba történt, Kiss Tímea szerint azonban megengedhetetlen, hogy saját zsebből kellett majdnem egyhavi fizetését megelőlegeznie.

A földrajzos kutatások nem mennek terepmunka nélkül, amik pedig nem működnek pénz nélkül. A volt docens azt mondja, hogy mindig nagyon szerencsés volt, ugyanis rendszeresen nyert a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal OTKA-pályázatain a nagy verseny ellenére, ezért számára biztosított volt a kutatás lehetősége. Az OTKA-pályázatok általában négy évre szóltak, és évente bruttó 5-6 millió forintot jelentettek. Azonban senki ne gondolja, hogy ez mind Kiss Tímea zsebében landolt.

„Csak, hogy tisztázzam: nekem nem származott órabérem ezekből a pályázatokból. Az OTKA-pályázatok dologi költségekre vannak, tehát vegyszerekre, eszközökre, kiutazásra, publikációs tevékenységre, konferencián való részvételre. A támogatásból az egyetem is lecsíp valamekkora részt, nem tudom pontosan mennyit. Én adtam egy kis fizetést a projektben dolgozó doktorandusz hallgatóimnak is, de a saját munkámat már nem tudtam ebből kifizetni” - magyarázza.

Hozzáteszi, hogy a kiutazásoknál, konferenciáknál van valamennyi napi díj, de ez mindössze pár száz forint naponta. Kiss Tímeának a a régi professzorai azt mesélték, hogy korábban olyan magasak voltak ezek a kiküldetési díjak, hogy a professzorok meg tudták belőle vendégelni a diákjaikat, akik segítettek neki.

Szintén nem járt pluszpénz a doktori hallgatók vezetéséért, holott Kiss Tímea elmondása szerint ebben ő volt az egyik legsikeresebb oktató, ha azt nézzük, hogy hány ilyen hallgatója volt és abból hány doktorált le.

„Egyszer, amikor a doktorandusz hallgatóim megköszönték nekem a munkámat, kiderült számukra, hogy én ezért egy forintot se kapok. Nem értették, hogy akkor miért vállalja bárki a Phd-s hallgatók vezetését, ha plusz munkával jár, de ugyanannyit keresnek, mint aki, nem csinál ilyen plusz munkát” - meséli. Kiss Tímea levelező szakon lévő hallgatókat is tanított, ez pedig azt jelentette, hogy sokszor péntek este és szombaton is volt órája.

„Régen ezért járt plusz pénz, de most már azt sem kapunk arra hivatkozva, hogy kötetlen munkaidőnk van. Csakhogy a munkáltató úgy értelmezi a kötetlen munkaidőt, hogy az ő oldaláról kötetlen, de én legyek ott mindig. Volt olyan, amikor reggel 8-kor kezdtem és este 6-kor még volt órám.”

Az utolsó csepp

Kiss Tímeában a fenn leírtak miatt sokáig érlelődött a felmondás gondolata, az utolsó csepp a pohárban végül a kinevezésével kapcsolatos folyamatos küzdelem sikertelensége volt.

A volt docens úgy emlékszik vissza, hogy „a bajok” 2015-ben kezdődtek, amikor a debreceni és ELTE-s kollégák javaslatára megcsinálta az akadémiai doktori dolgozatot. Ez a feltétele annak, hogy valaki docensből professzorrá válhasson. Ez nem csak egy magasabb oktatói rang az egyetemen, de anyagilag is jelentős előrelépési lehetőség. A fokozat megszerzése után karonként és tudományáganként változik, hogy mikor válhat valaki ténylegesen professzorrá, Kiss Tímea azt mondja, hogy ennek náluk a földrajzon egy-két éven belül meg kellett volna történnie. Neki nyolc éve nem történt meg a kinevezése.

„Nemrég új tanszékvezető lett, aki próbálta elősegíteni a kinevezésemet, de annyira megváltoztak az intézeten belül az erőviszonyok, hogy nem tudta. Egyáltalán a pályázat kiírásáról - tehát nem magáról a kinevezésről - egy 12 főből álló intézeti tanácsnak kell döntenie. A 12 fő egyénenként szavazott. Minden évben leszavazzák a pályázat kiírását, és minden évben másra hivatkoznak. Idén például arra, hogy nem végzek elegendő közösségi munkát” - mondja Kiss Tímea, aki szerint ez az állítás egyáltalán nem helytálló, ugyanis Erasmus koordinátorként is dolgozott, amíg az egyetemnek voltak Erasmus-kapcsolatai.

Ráadásul még csak arról sincs szó, hogy telítettek a professzori helyek (bár egyébként sincs meghatározva maximum létszám), mert a tanszéken eddig három professzor dolgozott, abból kettő nyugdíjba ment, egy pedig elhunyt, így jelenleg egy professzor sincs.

„Ez már frusztráló volt. Azt gondolom, hogy az akadémiai doktori fokozat megszerzése volt az egyik legnagyobb hibás döntésem, de nem szakmai, hanem érzelmi szempontból. Mert megszereztem egy olyan fokozatot, amit önerőből meg tudtam szerezni, viszont nem tudtam továbbjutni, mert ott már nem a saját teljesítményem volt a feltétel” - mondja.

Pedig Kiss nem csak a hallgatóitól kapja mindig a legjobb értékeléseket a visszajelzések során, de a tanszékvezető is rendre elismerte a munkáját különböző jutalmak formájában. Kiss Tímea szerint nagy előnye volt, hogy tanított középiskolában, igyekezett például a járvány alatt is videókkal színesíteni az óráját, mert szerinte egyre több a tanulási nehézséggel küzdő fiatal felnőtt, akiknek már nem elég az, hogy valaki szárazon leadja az anyagot.

De volt egy objektív mérőszáma is annak, hogy Kiss Tímea jól végezte a munkáját és lényegében több ember helyett dolgozott. Az intézetben a teljesítményt úgy mérték, hogy az, aki egy embernyi munkát végez, annak a teljesítménye 1-es értéket vesz fel. Kiss Tímea teljesítményértéke 2,9 és 3,3 között mozgott, ami azt jelenti, hogy 2-3 ember munkáját végezte. Ezért sem értette, hogy miért nem tartották ott az egyetemen.

Amikor arról kérdezzük, hogy milyen érzés volt felmondani, azt válaszolja:

„Jaj, nagyon jó. Évek óta húzódott, már ezzel álmodtam, pszichoszomatikus tüneteim voltak. Amikor viszont eldöntöttem, hogy felmondok, teljesen felszabadultam. Azóta sokkal jobban alszom, ez most így sokkal jobb.” Az 52 éves tanárnő már biztosan nem szeretne más egyetemen dolgozni, mert nem gondolja, hogy máshol sokkal jobb lenne a helyzet. Ugyanakkor a munkaerőpiacról már többen is megkeresték állásajánlattal. Kiss Tímea nem aggódik különösebben, ugyanis a legelső fizetése óta havonta félrerakott egy bizonyos összeget, hogy ne kelljen amiatt aggódnia, hogy lesz-e nyugdíja. Ha nem kap megfelelő állásajánlatot, akkor ezt a tartalékot fogja felélni.

Egyelőre azonban még pihenni sem nagyon volt ideje, ugyanis bár az egyetemmel a munkaviszonya hivatalosan is megszűnt, mint mondja, az emberi kapcsolatokat nem olyan könnyű elvágni, ezért a nála doktoráló hallgatók munkáját továbbra is segíti.

„Az a baj, hogy én nagyon szeretek tanítani és kutatni is. Mivel ez volt életem célja az elmúlt 25 évben, az egy szomorú pillanat volt, amikor eldöntöttem, hogy ezt abba kell hagynom. Az ismerőseim azt mondják, hogy ha annyira szeretem csinálni, ez az életem értelme, akkor miért hagyom abba? És akkor rájöttem, hogy ugyanezt mondják egy bántalmazó kapcsolatban, hogy: annyira szeretsz, nem? Tehát akkor viseld el, amit a másik partner csinál veled. Nem gondolnám, hogy emiatt ott kell maradnom egy ilyen helyen.”

Kiss Tímea elmondása szerint felmondásával az egyetemi oktatók sokszor megalázó helyzetére szerette volna felhívni a figyelmet. Azt reméli, hogy hamarosan elindul egy párbeszéd a fenntartók, az egyetemek vezetése és az oktatók között arról, hogy hogyan lehetne ebből a motiváció-vesztett munkakörnyezetből kikerülni, hogy újra inspiráló és pezsgő egyetemi környezetben lehessen oktatni és kutatni.