Vannak olyan filmek, amikre elég egyetlen pillantást vetnünk, hogy megmondjuk róluk, különlegesek. Ezek közé tartozik a Parasztok, a Loving Vincent készítőinek új, formabontó alkotása, egy film, ami a készítők állhatatos hozzáállásának és egy seregnyi festő közreműködésének köszönhetően olyan élményt ad, mintha egy festményt látnánk megelevenedni. Öt évnyi, rettenetesen összetett alkotói munka előzte meg, hogy a Parasztok vászonra tűzhető állapotba került, először rendes színészekkel forgattak, aztán száznál is több festőművész segítségével Lengyelországban, Litvániában, Ukrajnában és Szerbiában olajfestmények készültek a felvételek alapján, amelyeket végül animátorok kötöttek úgy össze, hogy ne kapjunk agyvérzést a látottaktól, és fluidan hasson a karakterek mozgása a végeredményben.
A Parasztok azonban nem csak a látványvilágát illetően hívja fel magára az ember figyelmét, hiszen a történet a lengyel író Wladyslaw Reymont klasszikusának adaptációja, amelyért a szerző 1924-ben Nobel-díjat kapott. Azzal az elvárással ültünk tehát le a video-on-demand szolgáltatásokon, köztük az Amazon prémium szekciójában frissen megjelent produkció elé, hogy nem csak a külcsínt illetően kapunk valami maradandót, hanem mély drámát lelünk benne. Nem kellett csalódnunk.
A történet a késő 19. századba kalauzol, egy lengyel falucskába, amely amennyire idilli helyszín, épp annyira tud pokoli is lenni. Hősünk egy Jagna (Kamila Urzedowska) nevű szemtelenül fiatal, 19 éves lányka, aki állandóan a helyi férfiakkal kacérkodik, már amikor nem a saját kis otthoni művészeti projektjével foglalatoskodik. A fordulópont akkor jön el, amikor Lipce leggazdagabb parasztja, Maciej (Miroslaw Baka) nemsokkal neje halála után úgy dönt, itt az ideje újranősülnie. És kit néz ki magának az idős gazda? Hát, persze, hogy a forróvérű Jagnát. A lánykérés és a nász persze komoly viszályokat okoz, nem csak Jagna és anyja között, hanem fontos részesévé válik a konfliktusoknak az amúgy házas Antek (Robert Gulaczyk) is, aki Maciej fia és Jagna titkos szeretője.
Fondorlatos film a Parasztok, mert amellett, hogy egy szerelmi háromszöget bemutat, vájkál olyan máig aktuális kérdésekben, mint a szegények és gazdagok osztályharca, és ahhoz képest, hogy tényleg egy jó régi könyvet vesz alapul, meglepően haladó gondolkozással mászik bele nyakig a toxikus maszkulinitás problémájába, a nők tárgyiasításába és szexuális kihasználásába. A súlyos és nehéz témákat pedig belegyömöszöli a készítőpáros, DK Welchman és Hugh Welchman egy folklórral átitatott tanmesébe. Ahhoz képest, hogy egy, a rotoszkópos technológiára hajazó, mégse azzal készült rajzolt-animációs filmről van szó, a Parasztok a sztorijával is megráz. Egyszerre szomorú, melankolikus és reményteli, miközben egy zárt közösség vívódását prezentálja nekünk. Azt, ahogy a falusiak végső soron unalmukban, jobb muri híján egymást falják fel lelkileg.
A szemünknek nyilván szoknia kell a filmnek a stílusát, nem mindennap látunk olyat, hogy valami félúton van az élőszereplős és a teljes animációs között. Talán a műfajból még az Amazon Prime sci-fi sorozata, az Undone juthat eszünkbe, ha valakinek a Parasztok tetszik, tegyen azzal is egy próbát. Legalább annyira egyedi élmény, mint ez a lengyel filmcsoda.
A vizualitás mellett ki kell emelni a zenéket, melyek helyenként a The Witchert idézhetik fel bennünk, de a népi dallamok hatalmasat emelnek – legfőképp a táncolós jeleneteken, amelyek egyértelműen a Parasztok csúcspontjait jelentik. Akárhányszor a szereplők népzenére ropni kezdik, leesik az állunk a grandiózusan ható megvalósítástól.
A naiv, de férfifaló Jagnát remekül hozza Kamila Urzedowska, akinek méltó párjai a férfi színészek, a gonosz Döbröginek is beillő Maciej bőrébe bújó Miroslaw Baka és a hősszerelmes Anteket játszó Robert Gulaczyk. Ők hárman azok igazából, akik végigviszik a drámát, a többi falusi „csak” remekül asszisztál mindehhez. A készítők a könyves alapból átemelték azt a megoldást, hogy Ősz, Tél, Tavasz, Nyár fejezetekre bontva beszélik el ezt a falusi tragédiát – és működik is a dolog. Nem csak írásilag, hanem a látványt tekintve is jól néz ki, ahogy évszakoknak megfelelően új köntösbe bújik a táj.
A női emancipációról mostanában úgy tűnik, divat lett filmet készíteni. Bánni mondjuk nem bánjuk, mert nem lehet eleget erről a témáról beszélni. Ezzel foglalkozott a rózsaszínnel nyakon öntött Barbie, és gótikus-horrorisztikus tálalásban a Szegény párák is azzal próbálkozott, hogy Emma Stone fura Bellájából tanult, a világra kíváncsi és férfiak nélkül is helytálló hőst faragjon. Most a Parasztok ugyanezt próbálja meg, mozgó festményként prezentálva, hitványkodásra hajlamos lengyel parasztokkal. És teszi is mindezt sikerrel, mert amennyire könnyfakasztó és pokoli Jagna történetének befejezése, bár kevésbé szájbarágott módon, mint a Barbie-ban és a Szegény párákban, ott van a remény arra, hogy a számkivetett parasztlánynak innen már csak jobb sorsa lehet.
English (US) · 
Hungarian (HU) ·