Itt az ideje, hogy beszéljünk az ősz legjobb új sorozatáról

6 hónap ezelőtt 16

Brie Larson karrierje a közelmúltban látványosan megszenvedte, hogy a most 34 éves színésznőt magába szippantotta a Disney és azon belül is a Marvel Studios kíméletlen gépezete, az egykor indie filmes körökben brillírozó tehetségből pedig egy rettenetesen kidolgozatlan, kicsit se szerethető szuperhősnőt faragtak, név szerint Marvel Kapitányt. Aki egy kicsit is tisztában van Brie Larson munkásságával, az tudja, hogy a művész a csendesebb, elvontabb alkotásokban érzi úgy igazán jól magát és képes a kiteljesedésre, láttuk mindezt korábban az Átmeneti állomásban, a Unicorn Store-ban és persze A szobában – ez utóbbi, 2015-ben bemutatott filmdráma Oscart is hozott neki. Méltán, mert Larson tényleg zseniálisan játszott ebben a mélyen megrázó történetben.

Miután kiszuperhősködte magát, hosszú böjtöt követően a Minden kémia című sorozatban lehetett a Brie Larsont kedvelők utolsó reménysége, hogy a színésznő visszatér ahhoz a műfajhoz, ami úgy igazán jól áll neki. Jó hírünk van: a Bonnie Garmus által írt, magyarul is elérhető, Minden kémia című regényt feldolgozó Apple TV+-széria nem lőtt mellé. Épp ellenkezőleg, bődületesen betalált. Az évad első fele alapján simán azt mondjuk, hogy az ősz legjobb kisképernyős újdonsága ez, még ha nem is esik olyan sok szó róla a televíziós szakmédiában, mint azt megérdemelné.

Az október 13-án bemutatott Minden kémia, avagy leánykori nevén Lessons in Chemistry rögtön az első jelenetével a mélyvízbe ejt bennünket, a már befutott Elizabeth Zottot (Brie Larson) látjuk, ahogy rajongók hada által kísérve tipeg be egy stúdióba, hogy élő egyenes adásban sugárzott főzőműsorának új epizódját leforgassa. A 20. század közepén élő hősnőnket nem az teszi különlegessé és népszerűvé, hogy a kamerák előtt Gordon Ramsay-módra lebarmolja a szerencsétlen kuktákat, helyette olyan módon szól az éteren keresztül a kanapén üldögélő női nézőkhöz, ami inspirálja, sőt... valamelyest életre tanítja őket, miközben még tudományos okosságokat is elhint a fejükben.

Elizabeth Zottot a csúcson látjuk először, de mindez korántsem jelenti azt, hogy csak és kizárólag a műsorvezető-kémikus tündöklését mutatja majd be az első évadban a Minden kémia. Éppen ellenkezőleg, az első három epizód, amit eddig megnéztünk, inkább a laboratóriumi technikus életének legrázósabb szakaszaira fókuszál. A játékidő nagy része ugyanis az 1950-es évek elejére kalauzol, amikor Elizabeth még a hírnévnek a közelében sincsen, helyette a Hastings Kutatóintézet falain belül dolgozik, és kénytelen napról-napra szembesülni azzal, hogy a férfi kémikusok picit sem veszik őt komolyan. Ahelyett, hogy szakmai előrehaladását, küszöbön álló áttörését ünnepelnék, Elizabeth a nemi kirekesztés, szexizmus állandó áldozata, akit előbb kényszerítenek rá, hogy a cég szépségversenyén vonuljon fel, mint hogy a kémcsövek között érvényesülni hagyják.

A Minden kémia főszereplője valami elemi erővel játssza el ezt a megtört és a világban csalódott, szerény és csendes, mindezek ellenére állhatatos és kitartó Elizabethet, aki ugyancsak nagykoponya kollégája, Calvin Evans (Lewis Pullman) előremutató gondolkozásának hála lép néhányat előre a szakmájában. Persze csak addig, míg a nőt ki nem rúgják, és a magánélete is összezuhan egy hirtelen bekövetkező tragédia után. Az Apple TV+ a hősnőjét érő pofonokat illetően nagyon ügyesen adagolja nekünk a drámát, mindig az epizódok végén kapunk valami olyan fordulatot, amelyet követően azonnal kedvünk támad elindítani a folytatást.

Igaz, néhol a korszak karikatúrájának érződik a Minden kémia, a hatás kedvéért eltúlzott karakterekkel és élethelyzetekkel. Afelől viszont kétségünk sincsen, hogy a nőknek a szituációja akkoriban borzalmas volt, még az USA-ban, diplomával a zsebükben is. Elizabeth Zott pedig kiváló eszköze a produkciónak arra, hogy rávilágítson az akkori, mai szemmel elmaradott világra.

Mivel Apple TV+-sorozatról van szó, valószínűleg senkit nem lep meg, ha azt mondjuk, hogy a Minden kémia nem csak a főszereplőjét, a csavaros történetét, hanem a tálalását illetően is minőségi és rendkívül igényes alkotás. A fényképezés filmes, a színvilág retro hatást kölcsönöz a szériának, a kosztümök, hajak és korabeli utcaképek, járművek mind emelik az élvezeti faktort. A készítőgárda ügyességét mutatja, hogy

még egy beszélő kutyát is feldolgozható módon építenek bele a legnagyobb dráma közepébe. Hovatovább, épp a blöki narrálása teszi a harmadik epizódot annyira emlékezetessé és szívfacsaróvá.

A karakterépítés a Minden kémiában elsőosztályú, és bár tényleg inspiráló az, amit a Brie Larson-féle Elizabeth Zott abban a pár jelenetben csinál a főzőműsorában, mégis annak a bemutatása a legizgalmasabb, ahogy a nő egy ennyire kirekesztő és patriarchális rendszerben képes feltörni, és végső soron szólni a hozzá hasonló élethelyzetben ragadt sorstársaihoz.

Talán némi felesleges sallangot levágva róla, a Minden kémiának jobban állna az, ha 30 perces játékidővel operálnának a készítők, és a dramedy zsánerbe még szebben passzolna ez a történet, az viszont tény, hogy szív és lélek is szorult az Apple TV+ új sorozatába. Ráadásul nem is kevés, és nem is kicsit érintenek meg a látottak.

A sorozat komplexitását jól jelzi, hogy még a színes, szagos és látványos intró is olyan másodlagos jelentést kap a Minden kémia második részében, ami egy lórúgással ér fel. Mindez magára a produkcióra is elmondható, a dráma nagyot üt benne, mert hirtelen nagyon közel kerülnek hozzánk ezek a figurák, elkezd érdekelni minket a sorsuk. De jaj annak, aki úgy jár, mint mi. Mert a Minden kémia már megint egy olyan tévészéria, ahol senki sincs biztonságban. Nem teszi rosszul ezúttal, aki a sorozatdaráláshoz egy csomag papírzsebkendőt is kikészít maga mellé, szükség lesz rá.