Kitépi a néző szívét a Netflix új sorozata

2 hónap ezelőtt 14

Az Egy nap (One Day) című új, február 8-án bemutatott széria úgy indul, mint bármelyik szerelmi történet. Adott egy fiú és egy lány, esetünkben Dexter Mayhew (Leo Woodall) és Emma Morley (Ambika Mod), akik nem is lehetnének különbözőbbek egymástól. Előbbi éli a huszonéves jóképű agglegények gondtalan életét, azon gondolkozik, hogy milyen sorrendben utazgassa be a világ országait, míg utóbbi kissé szorongós, izgulós, de minden álma, hogy nyomot hagyjon a világban. Ők ketten azok, akik 1988-ban, az államvizsgát követő buliban összeismerkednek. Egymás karjaiban végzik, ám a vonzódás nem teljesedik be, helyette órákat beszélgetnek egymással. Aztán meg ki-ki megy a maga útjára...

Igen, az Egy nap mégse az a tipikus szerelmi történet. Már csak a koncepciója miatt sem, ami igencsak ambiciózus, hiszen minden epizódban egy-egy évet ugrunk előre az időben Dexter és Emma találkozásához képest, és bepillantunk, hogy éppen hol állnak az életükben. A Netflix nem spórolt, 14 epizódot készített a sorozatból, ami tényleg megadja a lehetőséget és a játékidőt arra, hogy kellően kibontsák a főszereplőket, és a közöttük alakuló se veled, se nélküled kapcsolatot.

Nagyjából húsz évet ölel fel a sztori, és ez idő alatt szinte mindenféle élethelyzetben láthatjuk a majdnem szerelmes párt.

A korábban A Fehér Lótusz második évadában is szereplő, de a Vampire Academyben és a Citadelben is megfordult Leo Woodall tökéletes casting erre a szépfiú karakterre. Mindenféle erőlködés nélkül, kisujjból, természetesen alakítja a színész az Egy nap Dexterjét, és valamelyest hasonló fizimiskája is van, mint az ugyancsak David Nicholls regényén alapuló 2011-es filmadaptációban látott Jim Sturgessnek. Akinek a nézők előítéleteivel jobban meg kellett küzdenie, az az Emma bőrébe bújó Ambika Mod, akinek Anne Hathaway-t kell itt feledtetnie. Többé-kevésbé sikerült is neki, a szerény, közösségben szorongó leányzót ő is átélt játékkal hozta el a képernyőnkre. Megkockáztatom, ha nem formálná meg ilyen jól Ambika Mod a visszahúzódó naivát, a sorozat központi románca se működne annyira.

A Netflix új sorozatának megvannak azért a maga hibái, amelyek nagyon szembetűnőek. A fényképezés például borzalmas, igénytelen, hiába mutogatnak nekünk szép tájakat, dombokat, görög tengerpartot, kicsit minden olyan elmosottnak tűnik. Az átlagosan félórás részekbe ráadásul sikerült olyan pofátlanul sok retro zeneszámot belegyömöszkölniük az alkotóknak, hogy az önmagában bravúr. Bár üdvözlendő, hogy a streamingkorszakban bevállaltak egy ilyen hosszú évadot, arról se vagyok meggyőződve, hogy nem lehetett volna legalább ilyen hatásosan elmesélni ezt a románcot akár 8-10 epizódba sűrítve is, gyakrabban ugrálva előre az időben.

Mindenesetre tény, hogy az Egy nap odavonzza az embert a képernyő elé, mintha valami mágnes lenne, és úgy indítottam egymás után a részeket, mintha nem lenne holnap. Kell ehhez a két szerethető főhős, meg az, hogy nem csak a kettejük kapcsolata kezd el úgy a pilot 30. perce környékén érdekelni, hanem az is, hogy mi lesz a sorsuk. Sikerül vajon Emmának befutnia? Színész lesz belőle, tanár, vagy író? A léha és az anyja szavaival élve buta libákat hajszoló Dexter megmarad a médiában, vagy bebukik a karrierje?

Simán lehet helyenként az Egy napot az időhúzással és a túlnyújtottsággal vádolni, mégis a hibából képesek előnyt kovácsolni az írók. A közös görögországi, nudizós nyaralás például egy olyan mozzanata Dexter és Emma történetének, amitől nagyon könnyen elolvad az ember. Mert a páros annyira aranyosan működik együtt, és nagyjából addigra el is felejtjük, hogy ezt a karaktert játszotta már Hathaway is. Ambika Mod ügyesen int be a mai szépségideálnak, az instageneráció önhittségének és túlzott elvárásainak, amit jó látni.

Ennek a sorozatnak lehetne bármelyikünk a főszereplője, annyira életszagúan, mindenféle manír, túlzás és csöpögés nélkül rakták össze az Egy napot, hogy már csak ezzel is magával rántja az embert a sztori.

Átlagemberek a főhősei, akik abban a szerencsétlen helyzetben találják magukat, hogy kerülgeti a fiú a lányt, a lány a fiút, mégis évről évre úgy hozza az élet, hogy nem jönnek össze és évtizedeken keresztül plátói marad a románc.

Mire elérünk a 13. epizódig, a szívünkhöz nő mind Dexter, mind pedig Emma. Aki látta a mozifilmet, az tudja, mi jön ekkortájt, egy olyan fordulat, ami megpecsételi mindkét főszereplő sorsát. Ekkor jön ki az, hogy a 120 perchez képest mennyivel jobb néha a sorozatos formátum. Még, ha az 5-6 óra picit túlzásnak érződik, akkor is annyira belemerülünk érzelmileg az Egy napba, hogy a nagy fordulat a képernyő előtt ülő nézőt is simán leküldi a földre érzelmileg.

Ez is a készítők célja, több szinten középső ujjat mutatni a mai romantikus zsánernek, és emlékeztetni, hogy nem minden sztori kap happy endet, nem mindig jön a boldogan éltek, míg meg nem haltak. És persze az Egy nap arra is emlékeztet egyszermind, hogy mennyire álságos az, amit a Hollywoodi Álomgyár megállás és szégyenérzet nélkül ont ki magából. Éppen ezért akkora kincs a mai kínálatban az Egy nap, mert a hibái ellenére is rettenetesen bevállalós, és beülteti a sarokba gondolkozni az olyan gyötrelmes kliséhalmazokat, mint az Imádlak utálni.