Kőkemény akciófilmmel tért vissza az egykori Gettómilliomos

Dev Patel már a 2000-es évek elején észrevétette magát a kamerák előtt, a Nagy-Britanniában született, de indiai felmenőkkel rendelkező színész az E4-tévécsatorna kultikus tinisorozatában, a Skinsben bravúrozott, szemtelenül fiatalon. Nem sokkal később pedig a nagyvásznat hódította meg a Danny Boyle által rendezett Gettómilliomosban, melyben egy indiai szegény gyerek bőrébe bújt, nyerte meg a filmbeli Legyen Ön is Milliomost!, és állta a sarat ebben a felemelő drámában még akkor is, amikor csalással vádolták és a poklok poklán ráncigálták keresztül, hogy bizonyítsa ártatlanságát. A 33 éves Dev Patel sok mindent elért már karrierjében, megfordult a Chappie című robotos science fictionben, dolgozott Aaron Sorkin keze alá a Híradósok című HBO-sorozatban, és A Zöld Lovag című fantasyban még egy klasszikus hősköltemény lovagját is eljátszotta. Bevallottan azonban sok frusztrációt okozott az egykori Gettómilliomosnak, hogy akcióhősnek az istennek se akarták castingolni sehova. Sebaj, Dev Patel fogta magát, és megcsinálta a saját vérgőzös bosszúfilmjét A Majomember címmel, melyet április 4-e óta a magyar mozikban is el lehet csípni.

Szereted a John Wicket?

– teszi fel a kardinális kérdést a film egyik jelenetében egy fegyverkereskedő, miközben a Dev Patel által játszott Kölyöknek mutogatja a stukkereket. Vicces kiszólás, mert A Majomemberről üvölt, hogy a Keanu Reeves főszereplésével készített ultra erőszakos akciófranchise-t követi szellemiségében. Ugyanakkor az indiai kultúra, mítoszok, és A Majomember figurája olyan egyedi ízzel töltik meg ezt a produkciót, hogy kénytelenek leszünk arra a konklúzióra jutni: igen, ez olyan, mint az indiai John Wick, csak mélyebb annál.

A Majomember története egy titokzatos fiatalember körül forog, aki néha Bobby néven mutatkozik be, máskor Kölyökként hívják – egy dolog biztos, hogy hősünk éjszakánként majom maszkot öltve, félmeztelenül bunyózik illegális ketrecharcosként. Nappal pedig, mint kiderül, azon ügyködik, hogy a lehető legészrevétlenebb módon Yatana városának elitjéhez közelebb férkőzzön. A Kölyöknek, ahogy ebben a műfajban az megszokott, az elsődleges célja a bosszú. Sokáig A Majomember ködösít ezzel kapcsolatban, de mint megtudjuk, Dev Patel karaktere az anyja könyörtelen meggyilkolása miatt akar revansot venni a korrupt rendőrfőnökön, Rana Singh-en (Sikander Kher) és a politikai babérokra törő, magát megváltóként hirdető főnökén, Baba Shaktin (Makarand Deshpande).

Ez az akciófilm viszont nem annyira egyszerű, A-ból B-be tartó, mint mondjuk egy John Wicknél megszokhattuk. A henteléseket, lövöldözéseket, és amúgy ügyesen koreografált verekedéseket egészen komoly spirituális részek szabdalják fel. Nem csak a számkivetett etnikum sorsát és a Kölyök tragikus eredetsztoriját látjuk, Hanumán legendája is közelebb kerül hozzánk. Igazából a Kölyök az indiai szent alak megtestesülése, egy hétköznapi fickó, aki elszánt és bátor, ezt a két tulajdonságát ötvözve rúgja seggbe a gazdagokat.

Dev Patel irtózatos felelősséget vett a vállaira, mikor nem csak a rendezést, hanem John Collee-val és Paul Angunawelával az írást, na meg a főszerepet is magára vállalta. Mivel A Majomember többnyire indiai szakemberek kezének munkáját dicséri, ezért észrevehetően autentikus. Egy-egy rövid snittben azt is megmutatják, milyen sanyarúan szenvednek a szegények az országban, míg a lányokkal kereskedő, drogokban úszó felső tízezer mennyire pofátlanul mulat eközben a felhőkarcolók legfelső emeletein, amelyek olyan magasan vannak, hogy szabad szemmel le se lehet látni a nyomornegyedekig.

Valamint a filmbe raktak egy feltuningolt tuktukkal való versenyzős jelenetet is, ami úgyszintén indiai ízt ad egy olyan megoldásnak, amit unalomig ismételt például a Halálos iramban. Itt mégis újdonságként hat, és jó móka, amíg tart. Különösen, ha azt nézzük, hogy 10 millió dolláros büdzsé állt rendelkezésre, ami ebben a látványra épülő zsánerben aprópénz. Összehasonlításképp, a John Wick 4. tízszer ennyiből, 100 millióból készült.

Első rendezésről van szó, csoda lett volna, ha Dev Patel képes egy tökéletes debütálásra a direktori székben. Nem jött össze neki, mert A Majomember azért minden ötletessége és egyedi körítése ellenére meg-megbicsaklik. Egészen konkrétan túlzsúfoltnak érződik a film, köszönhetően annak, hogy belegyömöszöltek ebbe a két órába egy ketrecharcos szálat, egy bosszúsztorit, egy misztikus Rocky-felemelkedést, és még valahogy helyet kapott a rendszer zsarnoksága és a modern politika rákfenéje is.

A Majomemberről, ha minden vallásos, misztikus sallangot, családi drámát lefejtünk, akkor marad egy egyedi, de azért mégiscsak ismerősen ható bosszúsztori. A Dev Patel-féle Kölyök vagy Bobby megy előre, kettétört borosüvegekkel, pisztolyokkal, késekkel hadonászik és hentel, dől a vér, és mint valami videójátékban a kisebb gonoszok után szembekerül a főellenségekkel. Akiket aztán mindenféle fordulat nélkül legyilkol. Ebből a szempontból túl kiszámítható A Majomember, a fősztoriban nem vállal semmiféle kockázatot. Nem úgy, mint a John Wick 4, ahol épp a végső pisztolypárbaj volt a legélvezetesebb.

Érdekesség, nekünk magyar nézőknek legalábbis, hogy vágóként Jancsó Dávid is közreműködött a filmen. Na, és ne felejtsük el, hogy a Nope készítője, Jordan Peele nélkül soha nem valósulhatott volna meg ez az egész vizuális orgia, aki producerként A Majomember mellé állt, és a Netflixnél évek óta kallódó filmet elrugdosta a mozis forgalmazásig. Világjárvány, pénzügyi válságok, Dev Patel sérülései, és mindenféle pokoljárás ellenére, amin a stáb egésze keresztülment. Ergo bravúr, hogy egyáltalán most láthatjuk.

Olyan felkapott, mint a John Wick, vélhetően soha nem lesz A Majomember, ugyanakkor rendezői debütálásnak stílusos, biztató, és rámutat, hogy nem kéne színészeket a külsejük miatt bedobozolni. Dev Patelben is simán benne volt, hogy kőkemény akcióhősnek álljon. És a pakliban az benne is van, hogy egyszer az alkotása kultfilmes státuszba kerül, és a The Raiddel együtt emlegetik egy lapon. Megérdemelné, mert a képi világa a felesleges kamerarángatásoktól eltekintve, amikor megnyugszik, akkor festményre illő, a maga mocskával, neonfényével, és indiai noirjával.

Még úgy is, hogy technikai oldalról is vannak megbicsaklások. Hiába a jól összerakott harcok, a béna operatőri munka miatt nehéz kivenni, hogy éppen ki üt kicsodát, kinek a vére folyik a kamerára. Ezt az apró kellemetlenséget ugyanakkor kijavítja, hogy a készítők eszetlenül jó zenéket válogattak össze A Majomemberhez.

Autós üldözés ide, transzgender megváltástörténet oda, az a bizonyos liftes jelenet úgyszintén kitörölhetetlen marad az emlékezetünkből. Az év végi filmes montázsokon ott a helye, még ha az azt követő végső összecsapás bántóan megúszós és csúnyán megfoszt bennünket a katarzistól, amit elvártunk volna.

7/10

A Majomember április 4-től látható a magyar mozikban, jelenleg is elcsíphető a nagyvásznon.