„Lehetetlen lenne választani” – háromszoros olimpiai bajnokunknál nincs prioritás Párizs előtt

Döbbenetes, de már 16 éve annak, hogy a Vasas kardvívója, Szilágyi Áron bemutatkozott az olimpiai mezőnyben. A többi azóta már történelem, 2012-ben, 2016-ban és a 2021 nyarára halasztott játékokon is aranyérmes lett a klasszis magyar sportoló. De szólhat-e neki negyedszer is a Himnusz az olimpiai dobogón állva? A felkészülés hajrájáról, az élsport és az apaság megféréséről, az új generációról és sportágaikról, valamint jövőbeli terveiről is kérdeztük a szerdán hosszútávú, 2029 tavaszáig szóló szponzorszerződést kötő olimpikont.

Szilágyi Áron az ötödik olimpiájára készül. Míg 2008-ban, Pekingben a magyar küldöttség egyik legfiatalabb tagja volt, Párizsba már háromszoros olimpiai bajnokként utazhat ki. Ezzel együtt pedig játékokra való rálátása is jelentősen megváltozott. 

„Egyértelmű a generációváltás, és tizenkét, sőt, tizenhat év alatt nem csak a versenyzők cserélődtek ki körülöttem – fogalmazott az Indexnek adott interjúban. – Legalább annyira szembetűnő az is, ahogyan új sportágak jelennek meg az olimpián. De azt látom, hogy a sportági paletta szélesedése valóban hasznos, nemcsak azért, mert új szurkolókat lehet megszólítani, hanem azért is, mert tényleg tehetséges, a sportágukban sokat bizonyított sportolók tudják megmutatni magukat az olimpián, akiknek az útja tényleg példaértékű. Kényes kérdés, hogy a tradicionális sportágak miként őrizhetik meg a szerepüket, de idehaza azért azt látom, hogy a hagyományos sikersportágaink eredményességével aligha lesz gond. Nem szeretek jósolgatni, de összességében jó érzésem van, ha a magyar küldöttség létszámára és összetételére gondolok. Biztos vagyok benne, hogy egy nagyon izgalmas olimpia vár ránk, különleges pillanatokkal tele.”

Az optimizmusra minden oka megvan 34 éves kardvívónknak, hiszen nem sokkal azután, hogy csapatban biztosították helyüket a játékokon, a női kardozók és a férfi párbajtőrözők is megszerezték a kvótát. Azóta pedig egyéniben is összejött két tőrkvalifikáció. A helyzet merőben más ilyen szempontból is, mint tizenkét éve, Londonban volt. Akkor férfi karban már húsz éve vártuk egy újabb aranyra – Szabó Bence 1992-ben, Barcelonában állhatott fel a dobogó tetejére –, miközben nemhogy a férfi kardozók, egyetlen másik szakág csapata sem képviseltette magát az olimpiai mezőnyben.

Nagyon örülök, hogy ezúttal három csapatunk is kint lesz, miként Dósa Dani és Pásztor Flóra egyéni kvótájának is tőrben. Azt érzem, hogy sokkal kisebb a nyomás rajtam is, mert ha kivesszük az egyenletből Szilágyi Áront, a vívósport akkor is fantasztikusan eredményes időszakát éli. Gondolhatunk itt a férfi párbajtőrözők sikereire, a női kardcsapat világbajnoki címeire. Azt érzem, hogy egy versenyző vagyok a sportágamon belül, akiben igen, benne van a lehetőség, hogy éremmel tér majd haza Párizsból. De ha esetleg nem én, akkor ott van Koch Máté, Siklósi Gergely, Márton Anna, vagy valamelyik csapatunk majd megteszi ezt. Valóban volt olyan időszaka a pályafutásomnak, amikor ez nem feltétlenül lett volna igaz, de nem szeretem túlmisztifikálni a szerepemet. A lényeg az, hogy a jelen nagyon is bíztató a vívócsalád számára. 

S ha már család. Nemcsak a vívóberkekben elért sikerek, hanem Szilágyi Áron státuszváltozása is különlegessé teheti Párizst. Ez ugyanis az első olimpia, amelyen már édesapaként vesz részt. 

„A kisfiúnk érkezése sok mindent felülírt. Abszolúte első helyre ugrott az életemben a család, az, hogy a lehető legtöbb időt tudjam velük tölteni. De ezzel együtt óriási motivációt is jelent a sportban. Mostmár nem csak magamnak és Bettinek viszem haza az érmet, hanem mindig Leónak is megmutatom, ha valami fényeset tudok szerezni az egyik világkupa-állomáson, vagy – ha tavalyra gondolunk – a világbajnokságról. Nagyon erős ösztönző az ő érkezése és jelenléte az életemben.” 

No nem mintha külön extramotivációra lenne szüksége a felkészüléshez a világranglistán pillanatnyilag a grúz Sandro Bazadze mögött második helyen álló sportolónknak. 

„Nem hiszem, hogy lehetnék nagyon motiváltabb még a jelenleginél is. Három bajnoki cím után is az olimpia mozgat és hoz lázba a leginkább. Azért dolgozom nap mint nap a határaimat feszegetve, hogy negyedszer is ott legyek a legjobbak között. Hogy melyik lenne a különlegesebb? Szerencsére nem egy eldöntendő kérdés, hogy a negyedik egyéni arany, vagy az első csapatsikert választanám-e inkább. Mindkettő különleges lenne. Ha az egyéniben jól szerepelek, azt talán könnyebb átmenteni jó formaként a csapatversenyre, mintha az ember nagyon a csapatversenyre akarna koncentrálni, és emiatt esetleg rosszabbul sikerül az egyéni. Lehetetlen választás lenne, de szerencsére nem is kell választani. Egyszerűen nem is tudok fontossági sorrendet felállítani. Két jó eredményben bízom!” 

A csapatversennyel kapcsolatban megjegyezte, bár Decsi Tamással, Gémesi Csanáddal és Szatmári Andrással nagyon szeretnék túlszárnyalni a 2021-es bronzérmet, ezúttal még keményebb mezőnyben kell majd helytállniuk. 

Jelen állás szerint az olimpiai címvédő Dél-Korea lesz az első számú kiemelt a csapatversenyben, míg a mieink az Egyesült Államokkal küzdenek a második pozícióért – a hétvégén épp Budapesten rendezendő világkupa-verseny előtt mindössze négyezer pont a mieink előnye. Ám akár második, akár harmadik kiemelt lesz a magyar válogatott, az ázsiaiakkal szinte biztos, hogy csak a fináléban találkozhat majd...

Nagyon szeretnék velük vívni, mert az, ha csak valami nagyon nagy csavar nem történik az olimpiát megelőző utolsó versenyeken, az azt jelenti, hogy a döntőben vagyunk. Ez Tokióban ugye nem jött össze, lemaradtunk a csapatdöntőről. Most egy borzasztóan erős plusz motiváció, hogy az akkori bronzérmet egy fényesebbre tudjuk váltani. Dél-Korea erős, elképesztő színvonalat képviselnek, de nem eshetünk abba a csapdába, hogy túlzottan is rájuk koncentrálunk, és végül épp ezért nem is jutunk el odáig, hogy megvívjunk velük. A többi ellenfél is nagyon kemény, ebben a ciklusban még inkább kiegyenlítődött a mezőny, az amerikaiak, az olaszok, a franciák is nagyon erősek. És még ott vannak a kellemetlen irániak vagy épp egyiptomiak, akikben ugyancsak ott van a meglepetés lehetősége. Fejtörést biztosan, de akár nagy meglepetést is okozhatnak majd Párizsban.

A Vasas kiválósága a 4iG székházában tartott szerdai kerekasztal beszélgetésen arról beszélt, mai napig nem érti, édesanyja miként tudta megoldani, hogy két testvérével egyetemben őt is eljuttassa minden délután az edzésekre időben. „Nem jön ki a matek” – fogalmazott ezzel kapcsolatban. Két és fél évtizeddel később neki is remekül kell bánnia az időbeosztással. Főleg családfőként. 

Két ember van az életemben, aki az időmet nagyrészt beosztja: az egyik a feleségem, a másik a menedzserem. Betti az, aki gondoskodik arról és felhívja a figyelmemet, hogy a családomra mindig elegendő minőségi időt fordítsak. Igyekszem is minél több minőségi időt tölteni vele és a kisfiúnkkal is. A menedzserem az, aki segít az egyéb teendőket egyensúlyban tartani, látja akár helyettem is, hogy az edzések és a család mellett mennyi idő jut minden egyébre, a sportdiplomáciára, a sportolói érdekvédelemre, vagy épp a megkeresésekre. Teendőm nem lett kevesebb az elmúlt években, de az időbeosztásban együtt sokat fejlődtünk, és azt hiszem, ez a legfontosabb. A szétaprózódástól sosem féltem, sőt, azt vettem észre magamon, hogy ahhoz, hogy a vívás jól menjen, mindig kellett mellé valami más, ugyancsak fontos projekt az életemben, legyen szó egy középiskolai matekversenyről, vagy később a sportdiplomáciáról. Muszáj néha csak egyszerűen emberek között lennem, beszélgetni valami másról, ami nem mindig a vívás. 

Párizsban ilyen szempontból is fontos lépést tehet, hiszen a nyári olimpiai alatt választják majd meg a NOB sportolói bizottságának új tagjait. A 32 jelölt közül azonban csak négyen kapnak majd megbízatást. 

„Bettivel abban maradtunk, hogy azt, hogy nyár után folytatom-e az élsportot, majd az olimpia után közösen döntjük el – reagált a felvetésre, hogy a telekommunikációs óriáscéggel kötött, öt évre szóló szponzorszerződése egyúttal azt is jelenti-e, eldőlt a kérdés, hogy a mostani után legalább még egy olimpiai ciklust végig csinál. – Nem szeretném magamat ezzel terhelni most. Száz százalékban Párizsra és az ottani eredményességre akarok fókuszálni. Nincs olyan gondolat a fejemben, hogy Leónak mint eredményes sportolóra és vívóra kellene rám emlékeznie mindenképpen. Nyilván fogok neki mesélni és meg fogok mutatni neki mindent, apa milyen versenyeken járt és miket nyert. Kép és videóanyag rengeteg van. De sokkal fontosabb lesz, hogy ő építse a saját kis útját majd, és ebben tudjam segíteni."

Szilágyi Áron hétvégén – a már említett – Gerevich-Kárpáti-Kovács budapesti vívóvilágkupán lép pástra hazai közönség előtt. 

„Kétszeres címvédőként most sem tehetem alacsonyabbra a lécet – mondta a versennyel kapcsolatos céljairól. – Remélem egyéniben, majd vasárnap csapatban is ott lehetek majd a végjátékban” – mondta sportdiplomatához illő visszafogottsággal. 

A BOK-csarnokban péntek délelőttől vasárnap estig tartó vk-versenyen a tavalyi, milánói világbajnokságon aranyérmet szerző csapat tagjai mellett Iliász Nikolász és az idén már egy világkupadöntőt összehozó ifjúsági olimpiai bajnok, Rabb Krisztián is a mezőny tagja lesz. 

(Borítókép: Szilágyi Áron a Gerevich Aladár Nemzeti Sportcsarnokban 2023. július 19-én. Fotó: Illyés Tibor / MTI)