A tajvani ellenzék pekingi befolyásként értelmezi, hogy a kormánypárt ígéretet tett: hosszú évek elteltével megszabadítja a szigetországot Csang Kaj-sek emlékétől.
A „rendszerváltás” éppen nyolc éve következett be, amikor a ma is hatalmon levő Demokratikus Haladó Párt a Kuomintang legyőzésével szerzett parlamenti többséget. Az előzményekről tudni illik, hogy egészen 1971-ig egypártrendszerben uralkodott Csang Kaj-sek tábornok.
A húszas években még a szovjet rendszert tanulmányozta Moszkvában, de kiábrándultan tért haza. Mandzsúria Japán által történő elfoglalása egységfrontba tömörítette a kommunista Mao Ce-tung és a Csang Kaj-sek vezette nemzeti erőket – ezeknek volt a politikai tömörülése a Kuomintang –, a második világháború után azonban szakítottak egymással.
Miután Mao serege 1949-ben elfoglalta Nankingot, Csang kormányának székhelyét, a tábornok katonáival együtt Tajvanra menekült. Mao a szárazföldön kikiáltotta a Kínai Népköztársaságot, Csang pedig évekkel később – amerikai támogatással – a Kínai Köztársaságot, amely mind a mai napig Tajvan hivatalos elnevezése.
Az már csak történelmi paradoxon, hogy Csang 1975-ben bekövetkezett haláláig a két Kína egyesítéséről ábrándozott – ugyanúgy, mint a mai pekingi vezetés.
Csang uralmának tisztázására már 2018-ban létrehoztak egy úgynevezett átmeneti vizsgálóbizottságot. A javaslatok között szerepelt a többi között a generalisszimusz több ezer köztéri szobrának eltávolítása – emlékeztetett a Guardian.
Ezek közül 760 még mindig a helyén áll.
Katonai hagyomány
A belügyminisztérium ezeket is gyorsan el fogja távolítani – ígérte most a kormány nevében az egyik tisztviselő, aki gyakorlatilag azokra a kritikákra válaszolt, miszerint a kabinet túl lassú az intézkedésben.
Tajvant változatlanul Csang szobrai tarkítják, miközben évek óta parázs vita folyik sorsukról.
Az alkotások nagy része egyszerűen eltüntethető vagy átköltöztethető egy parkba Tajpej északi részén, amely nagyon hasonlít a budapesti Memento Parkra. Ez utóbbiban állították ki a magyar rendszerváltás előtti időszak szoborgyűjteményét.
A tajvani fővárosban azonban a Csang Kaj-sek emlékcsarnok felszámolása nem lesz könnyű feladat.
A kormánytisztviselő azzal védekezett: a hadsereg lassítja a munka menetét.
A védelmi minisztérium arra hivatkozik, hogy nem téveszthetők szem elől a katonai hagyományok
– magyarázkodott a képviselők előtt Pu Sí.
Csang alapította a katonai akadémiákat először Kínában, aztán Tajvanon, ezért emlékét tisztelik. A katonai kegyhelyeket háboríthatatlan magántulajdonnak tekintik – idézte a védelmi minisztert South China Morning Post.
A bontás egy több mint hat méter magas szobornál akadt el, amelyet a katonai rendőrség díszőrsége oltalmaz.
A vitatott örökség
A Csang örökségéről folyatott vita természetesen pártközpontú. A kormányzó Demokratikus Haladó Párt szakítana a hagyományokkal, az ellenzékbe szorult Kuomintang tagjai pedig azzal vádolják az aktuális hatalmat, hogy el akarja törölni a történelmet.
A diktátor hagyatéka régóta kérdéses. Tajvan lakosságát brutális hadiállapot alatt irányította haláláig, hatalmát pedig fiaira ruházta át. A háborús veszélyhelyzetet csak 1987-ben szüntették meg.
Csang évtizedekig tartó uralkodása alatt és után a becslések szerint 140 ezer embert börtönöztek be, további három-négyezret pedig kivégeztek a Kuomintanggal szembeni tényleges vagy vélt ellenállásuk ürügyével.
Egyesek szerint a gyászos örökséget össze kell mérni Csang Kaj-sek sikereivel. Az ő nevéhez köthető a szigetország felvirágzása, nem utolsósorban pedig a kommunisták elleni harc. Az általa vezetett Kuomintang mind a mai napig megkerülhetetlen politikai tényező.
Tajvan sokszínű társadalom, ezért a Demokratikus Haladó Pártnak nem kellene „ideológiáját ráerőltetni” az egész országra – jelentette ki a Kuomintang egyik vezetője.
(Borítókép: Csang Kaj-sek rozsdás bronzszobra más, őt ábrázoló szobrok társaságában a Tzuhu emlékszoborparkban. 2007. december 23-án. Fotó: Ben Chang / South China Morning Post / Getty Images)
English (US) · 
Hungarian (HU) ·