Március eleje óta bűnöző bandák tartják rettegésben és támadják Haiti állam utolsó működő maradványait – a repülőteret, rendőrőrsöket, kormányzati épületeket, és a nemzeti büntetés-végrehajtási intézeteket. Ellenük önbíráskodó mozgalmak szerveződnek, akik szintén a gyilkosságban és erőszakban látják a kiutat, a helyieknek nincs más választásuk, mint a menekülés. De máshol sem élhetnek biztonságban.
A haiti Toussaint Louverture nemzetközi repülőtér előtti terület poszt-apokaliptikus hangulatot áraszt: az egykori embertömegek és autók helyét ma már füstcsíkok, parázsló szemétkupacok és páncélozott rendőrségi járművek lepik el. A Port-au-Prince-i emberek nem tudják repülővel elhagyni a várost, ugyanis bandák ostromolják a repülőteret, kénytelen volt bezárni – derül ki a CNN riportjából.
A bandák uralma és a zavargások évek óta tartanak és Ariel Henry miniszterelnök múlt heti lemondatásában tetőztek.
A Port-au-Prince-i bandák elzárják az élelmiszer-, üzemanyag- és vízellátást az egész városban az emberektől. Az állam talán utolsó működőképes része, a Haiti Nemzeti Rendőrség ugyan továbbra is harcol, hogy városszerte háztömbről háztömbre visszaszerezze a területeit, azonban az intenzív összecsapások az alapvető emberi élet feltételeit is megtizedelik. Az üzletek és az iskolák zárva vannak, sokan elszigetelve élik a mindennapjaikat, félnek elhagyni az otthonukat, egyre gyakoribb az önbíráskodás.
Önbíráskodó mozgalommal élnének túl
Port-au-Prince Canapé Vert nevű negyedének nyüzsgő mellékutcáiban ott vannak az önbíráskodás alapú kivégzések kitörölhetetlen nyomai, amelyek a lakosok által megölt több száz feltételezett bűnözőből maradtak: holttesteiket állítólag lángokkal próbálták eltüntetni, így fekete foltok maradtak utánuk.
Port-au-Prince mindennapjainak régóta részei a bandák ámokfutása, de az elmúlt években drámaian megugrott a hatókörük, az ENSZ becslései szerint ma már a város 80 százalékát lefedik. A város területének zsugorodását látva sok haiti lakos a bwa kale néven ismert önbíráskodó mozgalomba tömörült. Ezek a bandák ellen szerveződött közösségek védelmi bizottságokat alakítottak ki, amelyek közös erődítményekkel, megfigyelőrendszerekkel, ellenőrzőpontokkal és még járőrökkel is rendelkeznek.
Szolidaritásuk eredményes. 2023-ban például a város dombos lakónegyedeinek több területe egyesítette erőit a helyi rendőrséggel, hogy visszaszorítsák a Ti Makak bandát, és végül teljesen kiűzzék azt a területről – derül ki helyi forrásokból és a svájci székhelyű, a nemzetközi szervezett bűnözés elleni globális kezdeményezés 2024. februári jelentéséből. Azonban a védekezés és a „csőcselék” igazságszolgáltatása közötti határvonal könnyen vékony és könnyen átléphető. Az ENSZ 2023. októberi jelentése szerint az önbíráskodó csoportok több száz embert meglincseltek, akiket bandatagsággal vagy „közönséges bűncselekményekkel” gyanúsítottak.
A bandák így működnek: elfoglalják a nagy üzletekkel rendelkező területeket, és arra kényszerítik őket, hogy fizessenek nekik, miközben ők az irányításuk alatt maradnak
mondta a CNN-nek egy helyi lakos, aki arról is panaszkodott a lapnak, hogy folyamatosan fenyegetik őket.
A milícia csak macsétékkel és a puszta öklével van felfegyverkezve
– mondta.
A rendőrség azonban arról beszélt a lapnak, hogy jól ismeri ezeket a milíciákat, sőt, számítanak rájuk, az egyik parancsnok szerint a csoportnak köszönhetően menekült meg tavaly tavasszal a Canapé Vert rendőrőrse egy különösen heves bandatámadástól. A névtelenséget kérő parancsnok szerint több mint egy tucat feltételezett bandatagot öltek meg és égettek el a rendőrőrs előtt.
Menekültek a saját városukban
Canapé Verttől öt percnyi autóútra több tucat helyszín található, ahol azok a tízezrek gyűlnek össze, akiknek az erőszakos támadások és gyújtogatás miatt kellett elhagyniuk az otthonaikat.
Többen minden holmijukat hátrahagyták, és csaknem egy órányi gyaloglás után az argentin Bellegarde állami iskolába menekültek. A látványt a CNN újságírója szürreálisnak írja le, a helyi gyerekek kidobott fóliából és műanyagból készült sárkányokat eregetnek, üres üdítősdobozokból házilag készített játékautókat vezetnek, amelyek kerekei üvegkupakokból, utasai pedig kövekből állnak.
A felnőtt menekültek pedig megválasztottak egy vezetőt, aki tartja a kapcsolatot a helyi rendőrséggel, és a segélyszervezetekkel azért, hogy élelmiszerhez és vízhez jussanak, azonban a városszerte fennálló útlezárások miatt kevés segély érkezik a menekültekhez.
A mindennapi túlélés nehézségein túl a tábor több lakója is azt mondja, hogy tudják, már nem látják őket szívesen a szomszédos településen, és egyre rosszabb a helyzet: összeütközésekre is sor került a helyiekkel, akik alig várják, hogy továbbálljanak, mivel attól tartanak, hogy a kívülállók beáramlása felkeltheti a bandák figyelmét feléjük is.
A Nemzetközi Migrációs Szervezet többször is figyelmeztetett a csökkenő erőforrások és a súlyosbodó erőszak hatásaira Haitin. Ma már 1575 ember él a szabadtéri tantermekben összezsúfolva – ez csak egy maréknyi ahhoz képest, hogy a Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) szerint országszerte több mint 360 ezren kényszerültek lakóhelyüket elhagyni.
Eközben az elit
Port-au-Prince-t évek óta félelemben tartják a bandák által elkövetett gyakori emberrablások, kínzások és nemi erőszak is. A CNN szerint eközben Haiti elitje az elnöki átmeneti tanács összetételén alkudozik – a nemzetközi közösség pedig továbbra sem hajlandó beavatkozni –, a szóbeszéd a politikai megoldásról minden eddiginél inkább tűnik vágyálomnak, amíg esténként lövések zavarják meg a város csöndjét.
A rendőrségi, banda- és civil ellenőrzőpontok elszaporodása eközben Haiti fővárosát hűbérbirtokokra osztja. Az egyetlen dolog pedig, amelyen mindenki osztozik, az a trauma.
Félnek az utcán
– mondta a CNN-nek egy nő a kórházi ágyáról, akit azért nem látogatnak meg a fiai, mert félnek kimenni az utcákra.
Az erőszakhullámról ebben a cikkünkben írtunk bővebben.
English (US) · 
Hungarian (HU) ·