Az Európai Unió egységes piaca számos kihívással néz szembe – állapította még tavaly az Európai Nemzetközi Politikai Gazdaságtani Központ (European Centre of Political Economy, ECIPE) jelentése. Bár a közös piac problémáiról már évek óta beszéltek az EU-s intézményrendszeren belül és az üzleti világban, mégis ez a dokumentum volt az egyik katalizátora annak, hogy az egyre romló versenyképességi mutatók miatt az Európai Bizottság egy reformtervezetet kérjen a Jacques Delors Intézettől, amelyet szerdán mutatott be Enrico Letta, a szervezet elnöke.
Az ECIPE-dokumentum három egyszerű ok miatt váltott ki nagyobb hatást Brüsszelben, mint a különböző iparágak képviselőinek évtizedes ágálása: egyrészről világosan látszott, hogy az Európai Unió diszfunkcionálisan működik. Jelezte ezt az is, hogy a 2004-es nagybővítés után a tíz új tagállamban mostanra az uniókritikus, néhol eurószkeptikus erők jutottak hatalomra vagy erősödtek meg. A politikai kommunikációs paneljeik uralkodó eleme lett, hogy Európa nem váltotta be évtizedes ígéretét, a felzárkóztatást.
Mindez pedig nem üres politikai lózung, mivel a konvergencia folyamatosan lassult, és míg a nemzeti szintű gazdasági mutatók sikertörténetről árulkodtak, már a fejlett országokban is egyre több a fejlődési csapdába került térség, nemhogy az új tagállamokban. Utóbbiak azok a megyék, tartományok vagy régiók, ahol az euroszkeptikusok is előretörtek.
A második ok, hogy a tagállamok, a Bizottság és a Parlament is elkötelezte magát a további bővítés mellett, hogy Oroszország ukrajnai inváziója után fenntartsa a békét a kontinens perifériáján, magát pedig erősebb geopolitikai szereplővé tegye. Ez viszont egy erős és működő belsőpiac mellett is kihívást jelentene, már önmagában Ukrajna belépése is felborítaná a kohéziós és agrártámogatások rendszerét.
A harmadik magyarázat pedig az, hogy tavaly év elején már világosan látszott, hogy hiába az EU-források féktelen költése, az uniós gazdaság sokkal lassabban állt fel az ukrajnai invázió okozta energiaválság okozta recessziós időszakból, mint az Egyesült Államok. De általánosságban is sokkal lassabb volt a GDP-növekedés 2004 óta a riválisokhoz képest, még ha ezt a felzárkózó kelet-közép-európai országok átlaga fel is húzta az alacsony bázis miatt.
Ráadásul az Atlanti-óceán túlpartján ekkor indították el az inflációcsökkentő törvény (IRA) 370 milliárd dolláros csomagját, amelyre válaszul az EU nem tudott újabb pénzcsapokat megnyitni.
Ráadásul az uniós felmérésekből látszott, hogy a tagállamok külön-külön, de összesen 760 milliárd eurónyi támogatást pumpáltak a gazdaságaikba korlátozott eredményekkel. Vagyis nem is feltétlenül a pénz hiányzik.
Mi a bot a 12 csillagos küllők között?
De miért is beszélnek egyre többen a belső piac válságáról? Az ECIPE ezt egy mondatban foglalta akkor össze: az egységes piac nem teljes és nem egységes, mivel a vállalkozások jelentős akadályokkal szembesülnek az EU-n belüli határokon átnyúló üzleteknél. Ennek oka, hogy az EU 27 tagállamból áll, amelyek mindegyike saját törvényekkel, szabályozásokkal és bürokratikus eljárásokkal rendelkezik.
Ez a harmonizáció és a szabványosítás hiányához vezet, ami megnehezíti a vállalkozások számára a határokon átnyúló működést.
Egy másik probléma, hogy az EU versenypolitikai megközelítése visszatartja a vállalkozásokat az innovációk átvételétől és a nemzeti határokon átnyúló skálázódástól. A jelentés szerint az EU versenypolitikája a kis- és középvállalkozások (kkv-k) védelmére és a monopóliumok kialakulásának megakadályozására összpontosít. Bár ezek fontos célok, a tanulmány konklúziója az, hogy a jelenlegi megközelítés túlságosan korlátozó, és megakadályozza az európai vállalatokat a globális versenyhez szükséges méret elérésében, valamint alig férnek hozzá növekedéstámogató forrásokhoz.
Ez különösen igaz a technológiai ágazatra, ahol az európai vállalatok lemaradásban vannak az Egyesült Államokbeli és kínai társaikhoz képest. Elég csak arra gondolni, hogy a Facebook, a Google és a Microsoft után csak a kínai Tiktok tudott jelentős szereplővé előlépni, az egyetlen európai fecske így még mindig az SAP.
Részben amiatt is alakult ez így, hogy az EU versenypolitikája még mindig széttagolt a teljesen különböző tagállami rendszerek miatt, nagyrészt nem támogatja a dinamikus versenyt, különösen az innovációba történő beruházásokat. Részben azért is, mert az egyes országok protekcionista iparpolitikai törekvések támogatására fordítják a költségvetési forrásaikat, nem az innovációba fektetnek, hanem a munkahelymegőrzésbe vagy -teremtésbe. Bár ezek fontos célok, valójában az állami és uniós fejlesztési források kis részét fordítják kutatás-fejlesztésre.
A jelentés azt is kiemeli, hogy a nemrégiben elfogadott digitális piaci törvény (DMA) állatorvosi lova annak, hogy az Európai Bizottság és a tagállami hatóságok a védelmet és a diszkrecionális végrehajtást részesítik előnyben az innovációval szemben, anélkül, hogy szilárd bizonyítékot szolgáltatnának a visszaélésszerű üzleti magatartásra és a fogyasztóknak okozott károkra. A DMA olyan jogszabályt vezetett be, amelynek célkitűzései, fogalmai és szabályai súlyos kétértelműségeket tartalmaznak, és kifejezetten lehetővé teszi a nemzeti tagállamok számára, hogy saját belátásuk szerint szabályozzák a versenyt.
Ez azzal a kockázattal jár, hogy a fejlett digitális szolgáltatásokat fejlesztő cégeknek 27, akár alapjaiban is teljesen eltérő szabályozáshoz kell igazodniuk
Az ötödik szabadság – a jog a maradásra
Enrico Letta, a Jacques Delors Intézet elnöke már említett átfogó javaslatai érezhetően az ECIPE lesújtó megállapításaira reagálnak, mert sokszor pontról pontra követik a problémák felsorolását az arra adott válaszok az előterjesztésében, sőt még a két szöveg megfogalmazása is hasonló. Azonban míg az ECIPE nem akart hangzatos nevet adni a válságnak, addig a brüsszeli thinktank már élt az uniós szómágiával, a megoldást úgy nevezve el, hogy
az ötödik szabadság, a jog a maradásra.
Mint ismert, az egységes piac négy alapvető pillérre épült: az áruk, a szolgáltatások, a személyek és a tőke szabad mozgására. Ezek a sarokpontok kulcsfontosságú szerepet játszottak a verseny fokozásában, a jólét előmozdításában, a határok eltörlésében és az egységes európai identitás kialakításában, mivel olyan környezetet teremtettek, amelyben a gazdasági és személyes tevékenységek a nemzeti határok korlátai nélkül virágozhattak.
„A 21. század kihívásaival és lehetőségeivel szemben azonban ez a négy szabadság, bár még mindig kulcsfontosságú, nem elegendő ahhoz, hogy az Európai Unió teljes mértékben kiaknázza a potenciálját a globális innováció és a tudásalapú gazdaság területén. Ezért az EUMSZ XIX. címében foglalt ötödik szabadsággal való kiegészítést javasoljuk, mint a kialakult keret elengedhetetlen bővítését. A jogot a maradásra” – áll a jelentésben.
A javaslat célja, hogy az innováció ösztönzésével, a vezető ipari ökoszisztémák fejlesztésével és egy erős európai technológiai infrastruktúra létrehozásával megerősítse az EU tagállamokat: az érvelés lényege, hogy egységesebb lesz a szabályozás, összehangoltabb a támogatáspolitika, valamint megpróbálja a fejlesztéseket a gazdaság minden területén ösztönözni és segíteni,
akkor megáll az a folyamat (akár meg is fordul), amelyet a 2004-es bővítés szinte tagállama azóta is megtapasztal: az elvándorlás.
A terv hangsúlyozza, hogy szükség van az irányítás, a szabályozási környezet megváltoztatására, a központosított koordinációra és olyan európai stratégiák végrehajtására, amelyek jelentős magánbefektetéseket vonzhatnak a gazdasága – mint ahogy az Egyesült Államokban az a mai napig sikeres.
A stratégia középpontjában az európai tudásközösség létrehozása áll – egy központosított, digitális platform, amely hozzáférést biztosít a közfinanszírozású kutatásokhoz, adatkészletekhez és oktatási forrásokhoz. A platform célja, hogy a határokon átnyúló adatáramlási mechanizmusok harmonizálásával, a robusztus digitális infrastruktúrába való beruházással, valamint a kutatás és az innováció szempontjából létfontosságú, nem személyes adatok biztonságos és hatékony továbbításának megkönnyítésével megszüntesse a tudásmegosztás előtt álló akadályokat az EU-n belül.
Letta és csapata szerint az innováció felgyorsítása és a társadalmi kihívások kezelése érdekében az EU-nak aktívan ösztönöznie kell a köz- és magánszféra partnerségeit a stratégiai területeken, a kkv-k és az induló vállalkozások célzott támogatásával. Átfogó nyílt tudományos keretrendszerre van szükség, amely ösztönzi a kutatókat arra, hogy munkájukat nyíltan hozzáférhetővé tegyék, elősegíti az adatmegosztást és az együttműködést, és biztosítja, hogy a mesterséges intelligencia és a nagyméretű adatbázisok felhasználásának etikai dimenziói központi szerepet kapjanak ebben a keretrendszerben.
A kutatók és innovátorok mobilitásának növelése, a tudáscsere előmozdítása és a valóban integrált Európai Kutatási Térség megvalósítása érdekében szükség van a Marie Skłodowska-Curie-programhoz hasonló megoldások kiterjesztésére. A digitális készségek és írástudás fejlesztésére irányuló páneurópai programok szintén elengedhetetlenek Lettáék szerint ahhoz, hogy a polgárok teljes mértékben részt vehessenek a tudásalapú gazdaságban.
„Az ötödik szabadságkeret a tudományos fejlődés olyan jövőképéhez igazodik, amelyet a kíváncsiságon alapuló, alulról jövő kezdeményezések, az iparra épülő és a szakpolitikák által vezérelt kutatás vezérel, amelyet független szakértői értékelési mechanizmusok szabályoznak” – áll a dokumentumban. Aszerint ez egy innovatívabb, inkluzívabb, versenyképesebb és dinamikusabb Európai Kutatási Térséget eredményez, amely az egész kontinens javát szolgálja majd.
Az ötödik szabadságban rejlő lehetőségek teljes körű kiaknázása érdekében a kutatás és az innováció terén mutatkozó beruházási hiányosságok kezelése kiemelkedő fontosságú a Jacques Delors Intézet szerint. Mind az állami, mind a magánszektornak a hatás maximalizálása érdekében a nyílt tudás elveihez kell igazítania finanszírozási stratégiáit. Az EU-nak prioritásként kell kezelnie a hatékony, nagyszabású, határokon átnyúló projekteket, amelyek különböző ágazatokat – többek között az egészségügyet, az anyagtudományt és a kiberbiztonságot – képesek átalakítani.
Mindehhez pedig nemcsak a Horizon Europe kutatási rendszert alakítanák át, de az elért tudományos eredmények hasznosítására is
egy új EU-s alapot hoznának létre, amely kiegészülne a magántőke bevonásával.
Nem megy még több közös szabály nélkül, de egyszerűbb rendszer kell
A terv alapvetően a szabályozási keretek egyszerűsítésének szükségességét is a jövőbeli egységes piac egyik fő motorjaként határozza meg. Ennek megoldására Letta itt megint a brüsszeli varázsszavakhoz nyúlt, így azt írta „a kölcsönös elismeréssel párosuló maximális harmonizációra vonatkozó Delors-módszer megerősítését és átvételére van szükség”. A gyakorlatban viszont ez az uniós rendeletek fontosságát, mint az egységes piac harmonizációjának sarokkövét jelenti. Leegyszerűsítve a versenyjog alapját uniós szintén írná újra, amelyben a tagállamok egy egységes keretrendszerben, de szűkebb keretrendszert kapnának a jelenleginél.
Letta javaslata hangsúlyozza továbbá az egységes piaci szabályok következetes végrehajtásának fontosságát annak biztosítása érdekében, hogy a szabályozás minden tagállam számára egyenlően előnyös legyen, megelőzze a piac széttöredezését, és fenntartsa az egyenlő versenyfeltételeket.
Ugyanígy – ahogy arról már részletesen írtunk – átdolgozná a közbeszerzések, az állami támogatások és az adórendszerek alapjait is, lényegében egy uniós közös nevezőre hozná azokat. Alap érvelése az, hogy a tagállamok jelenleg egymással versenyeznek, nem pedig az egységes piac szereplőiként együtt próbálnák felvenni a tempót az olyan riválisokkal, mint az Egyesült Államok, India vagy Kína. A tagállami fiskális ösztönzők egy részét egy EU-s, központi irányítású alapba terelné, hogy így egészségesebb legyen a verseny a nagyobb gazdaságok és a szegényebb tagállamok között.
Viszont reagál arra is, hogy az uniós intézményrendszer hajlamos nagyon bonyolult szabályozási kereteket kidolgozni, azokat is lassan. Éppen ezért a csomag fontos része, hogy a versenyképesség növeléséhez vágják vissza a bürokratikus terheket, valamint egyszerűsítsék az engedélyeztetési folyamatok megfelelő sablonok, szabványok kialakításával.
Hogy mikor lesz az ötödik szabadságjog valóban az egységes piac kiegészítő eleme, egyelőre nehéz megmondani. A Letta-terv egyelőre nehezen vette az első akadályt az Európai Tanács rendkívüli csúcsán, például a jelentésben is szereplő tőkepiaci unióról szóló tárgyalások már heves ellenállásba ütköztek. Az olyan tabutémák, mint a versenyjog felügyeletének erősebb brüsszeli kontrollja, vagy az adórendszerek átalakítás még napirendre sem kerültek. A következő bővítést viszont 2030 környékére tervezi az EU, addig pedig a támogatási politikától kezdve a versenyképességi kihívásokig rengeteg problémát kell megoldani.
Címlapkép forrása: EU
English (US) · 
Hungarian (HU) ·