Még a királyi palást egy darabját is elárverezték

A BÁV jogelődjét kétszázötven éve alapította Mária Terézia, ennek apropóján nyílt meg 2023. október 19-én a 250 éves a BÁV című kiállítás, amelynek alapötlete, hogy a tárlatot csak és kizárólag közgyűjteményben levő anyagból válogatták össze. A BÁV Art Aukciósház és Galériában megtekinthető kiállítás bemutatja, hogy a BÁV – valamint számos jogelődje – hogyan járult hozzá az elmúlt több mint száz évben a magyar állami vagyon gyarapításához.

Annak ellenére, hogy az intézmény kétszázötven éve működik, az első vagyonmentő árverést, a későbbi művészeti aukciók elődjét több mint száz éve, 1920 októberében rendezték, ezek az alkalmak pedig máig meghatározó jelentőségűek a műgyűjtők, műtárgykereskedők és művészetrajongók számára. 

A nemrégiben nyílt rendhagyó tárlat 2023. november 12-ig látogatható Budapesten, a Szent István körút 3. alatt. A kiállítás anyagát elsődlegesen a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria, az Iparművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Múzeum adja, amit több mint háromezer alkotás közük válogattak ki a rendezők, tudtuk meg Fertőszögi Péter művészettörténészről, a BÁV művészeti igazgatójától. 

Háromezer darabból álló gyűjtemény

Az aukciósház múzeumi szakemberekkel együtt válogatta ki azt a kétszázötven tárgyat, amelyek a gyűjtemény érdekességét és sokszínűségét mutatják be. Ezekből az anyagokból kiderül, mi mindent gyűjtött az állam a BÁV segítségével árverésekről vagy galériákból. A festmények mellett grafikák, szobrok, üveg- és porcelántárgyak, kerámiák, textilek, bútorok és ékszerek is megtalálhatók a kollekcióban, sőt a gyűjtemény legrégibb elemét, a koronázási palást egy apró darabját is megtekinthetik az érdeklődők. 

A BÁV profilja az értékesítés, nem pedig a kiállításrendezés, ezért is jelentős az őszi tárlat. A kiállított műtárgyak értelemszerűen nem megvásárolhatók, hiszen azok országos szakmúzeumok felelős őrzésében végeredményben az állam tulajdonában vannak. Mivel a kiállításon a múzeumi gyűjteményeknek csak a töredéke látható, felvetődhet a kérdés, mi alapján válogatták össze a kiállított műtárgyakat.

Alapvetően kvalitás alapján válogattuk ki a legszebb darabokat, de nyilván törekedtünk egyfajta teljességre, egy minél szélesebb átfogó kép létrehozására is. Nem egy korszakból válogattuk a műtárgyakat, hiszen ízelítőt akartunk adni abból a sokféleségből, ami jellemzi a BÁV-tól vásárolt dolgokat

– fogalmazott Fertőszögi Péter, aki kiemelte, hogy a kiállítás a most idehozható legjobb alkotásokat tárja a látogatók elé, ugyanakkor egy másik, még jobb kiállítást is lehetne azokból a művekből rendezni, amelyeket valamilyen okból (például a méretek vagy elérhetőség miatt) nem tudtak elhozni a múzeumok állandó kiállításairól az aukciósházba. 

Mivel a Szent István körúti épület egyben a központi aukciósház, és a BÁV képzőművészeti tevékenysége is elsősorban ide köthető, mindenképp az volt a koncepció, hogy itt legyen a kiállítás – már csak azért is, hogy a közönség minél nagyobb számban betérjen ebbe a nemrég felújított épületbe. Nem merült fel tehát, hogy egy múzeumban rendezzék meg a kiállítást.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy később egy még nagyobb kiállítást, vagyis a legjobb műveket felvonultató tárlatot ne lehetne tető alá hozni. A művészettörténész szerint azonban ez leginkább egy reprezentatív album formájában valósulhat meg, amelyet két-három éven belül adnának ki. 

Volt miből válogatni

Ami a festményeket illeti, a tárlaton a moderntől az antik korig találhatók művek. Az egyik kiemelkedő darab a nagybányai festőzseni, Iványi Grünwald Béla A völgyben című alkotása, de Aba-Novák Vilmos művei is megtalálhatók a felhozatalban. Rippl-Rónai József csendélete szintén kiemelkedő alkotás, mellette Koszta József és Fényes Adolf, az alföldi művészet kiemelkedő alkotóinak művei, illetve Czigány Dezső csendélete és Székely Bertalan önarcképe is említésre méltó elemei a gyűjteménynek.

A csendéletek és tájképek mellett néhány alkotás izgalmas történetet mesél el: a művészeti igazgató egyik nagy kedvence a műkereskedő ábrázolása a XIX. századból. A műkereskedőt a könyvei és az iratai között jelenítik meg, ez tökéletesen bemutatja, hogyan dolgoztak a műkereskedők. A barokk portrék, csatajelenetek és szentképek mellett szecessziós és modernista alkotások is megtekinthetők a kiállítás részeként.

A bútorok mind az Iparművészeti Múzeumból érkeztek; főleg székek, asztalok, konzulasztalok a XVIII. század közepétől egészen a szecesszióig. Velencétől a német területeken át a magyar bútorművészetig olyan jelentős alkotók művei is szerepelnek a tárlaton, mint Kozma Lajos, aki a modern magyar bútortervezés kiemelkedő mestere volt. A külső vitrinekben elhelyezett üvegek és a különböző porcelán műtárgyak főleg a XVIII-XIX. századból maradtak fent. 

Külön teremben sorakoznak az ezüst tárgyak, érmék, kitüntetések, szenteltvíztartó, és persze a kiállítás csúcspontja: az utóbbi idők egyik legnagyobb felfedezése, és

amely a XI. század második feléből, a palást keresztpántjából származik. A magyar állam élt az elővásárlási jogával, így végül a Magyar Nemzeti Múzeum vásárolta meg a palástdarabot, miután 17 millió forinttal leütötték. A sötétben tárolt, féltett relikviát legfeljebb harminc lux-szal lehet megvilágítani, sőt még fólia is van előtte, hogy minél kevesebb fény érje.

A kiállítás utolsó részlegében a polgári és főúri kultúrára jellemző műtárgyakat állítottak ki: a XIX. századi asztali órákat és kandallóórákat, illetve a XX. század első felében készült kerámiákat és edényeket, Zsolnay-műtárgyakat, figurális kerámiákat, üvegvázákat és egyéb apróságokat. Minden, amit az elmúlt kétszázötven évben gyűjteni lehetett, az ezen a kiállításon megtalálható.

(Borítókép: Németh Kata / Index)