Megtaláltuk a világ legmeghatóbb filmjét

A mai fiatalok, a tizen-huszonévesek már el se tudják képzelni, milyen volt anno beslattyogni a helyi videótékába, körülnézni a kincsek között, kikölcsönözni A Gyűrűk Urát vagy a Mátrixot, aztán hazavinni, és megpróbálni rongyosra nézni, még mielőtt vissza kellett volna vinni. Ebből a korszakból ad egy kis látleletet A filmrajongó (I Like Movies), amely a napokban, egészen pontosan március 15-én került fel az HBO Max kínálatába. Végre valahára, mert egy 2022-es kanadai dramedyről van szó, a rejtett kincs fajtából, amit kevesen fedeznek fel maguknak, de akik rátalálnak, azoknak jó eséllyel maradandó élményt nyújt. Főleg, ha a Tisztelt Olvasó hozzánk és a főszereplőhöz hasonlóan rajong a filmekért.

A filmrajongó története a 2000-es évek elejére kalauzol, egy 17 éves tinédzser, Lawrence (Isaiah Lehtinen) szemszögéből mutatja be, milyen volt nagyjából két évtizeddel ezelőtt egy nem túl jelentős, álmos kanadai kisvároskában tengődni. Lawrence-t sok mindennel meg lehet vádolni, bunkón viselkedik az emberekkel, nárcisztikus, csak saját magára gondol, szexista, önfejű és tévképzetei vannak azzal kapcsolatban, hogy mekkora dolgokra hivatott a jövőben. Ergo elviselhetetlen mini-Spielbergként terrorizálja a környezetét, többek közt legjobb barátját, Mattet (Percy Hynes White). Lawrence tényleg csak egy dolog körül forog, csak a filmek izgatják a fantáziáját, épp ezért kapva kap az alkalmon, amikor a helyi videótékába felveszik diákmunkásnak. Kezdődhet a gyűjtögetés, 90 ezer dollár nem kevés pénz, márpedig ennyi kell ahhoz, ha az New York Egyetem filmszakjára be szeretne kerülni.

Önmagában szívmelengető az a nosztalgia, amit A filmrajongó fel tud mutatni, látszik, hogy az elsőfilmes író-rendezőnek, Chandler Levacknak is sokat jelentett a VHS-korszak. Mindazonáltal Levack nem áll meg ott, hogy olyan nagy nevekkel dobálózik, mint Stanley Kubrick, Adam Sandler és David Cronenberg, helyette ráfekszik arra, hogy amolyan minimál büdzsés, indie filmes körítéssel, de mélyen kifejtse a karaktereket. Ebben a filmben amellett, hogy mindenkinek megvannak a vágyai, és szenvedélyei, az átlagosnál sokkal több érzelmi teher és trauma nyomja a szereplők vállát. Ahogy halad előre a játékidő, úgy ismerjük meg Lawrence múltját, betekintünk anyja végtelen szomorúságának okába, és azt is megtudjuk, hogy a téka boltvezetője, Alana (Romina D'Ugo) miért gyűlöli a filmeket.

Isaiah Lehtinen a főszerepben amennyire elviselhetetlen, épp annyira kedvelhető is, egy picit saját magát látja viszont az ember, amikor délutánonként két-három filmet is megnéztem középiskolás koromban egymás után – a tanulás rovására persze... Ez, mármint a tanulás és továbbtanulás miatti izgalom, és az „úgyse fog sikerülni bejutni sehova”-érzés A filmrajongóban is tetten érhető. Elvégre egy érzékenyebb, komplexebb, drámaibb Superbadről van szó, amolyan felnövéstörténetről.

A forgatókönyvíró érdeme, hogy más hasonszőrű coming of age filmekkel szemben, ahol nagyon gyakran a karaktereket az egy helyben toporogást sem sajnálva áldozzák fel a féktelen, 18+-os humor és pucérkodás oltárán, itt nagyon szép személyiségfejlődés figyelhető meg, nem csak Lawrence jut el A-ból B-be, hanem legjobb haverja, a főnöke, és édesanyja is valamelyest rátalálnak a maguk útjára. Persze, a magukra találás némi szomorúsággal van kikövezve.

A főszereplő srácok hétvégi rituális Saturday Night Live nézései, a rokonoktól elcsent kamerával való suttyomban forgatás, a kockaságuk ellenére a csajozást próbálgató szárnypróbálgatás mind-mind olyan dolgok, amiket hasonló zsánerbe tartozó alkotásoktól láttunk már. Tősgyökeres cinefilek szempontjából viszont sose.

Ritka az, amikor egy filmet az ember minden porcikájában őszintének, személyesnek érez, és ezt a mai napig a legbiztosabban a függetlenfilmek tudják megadni. Tragikus persze, hogy mivel szinte soha nem ütik át a mainstream ingerküszöbét – elvégre itt nincsenek nagy robbanások, akciók, spandexruhás világmegmentők, ezért A filmrajongóhoz hasonló szerzői darabokra maximum a kultuszfilm sors vár évek, vagy évtizedek múlva.

Amikor a filmipart és a filmkedvelést megnehezíti, hogy a politika és a politikai oldalak csatározásai megmérgezik a szakmát, jólesik néha-néha olyan produkciókba botlani, mint A filmrajongó, ami a kultúrháborútól távolabb nem is állhatna. Ez a sztori egyszerű, mint az egyszer egy: egy feltörekvő srácról szól, aki nagyon szereti a filmeket. Nem öntöttek bele dollármilliókat, nincsenek nagy sztárok, maximum emlegetve. Mégis működik, mert az írás és rendezés szinte hibátlan, a karakterek őszinték, és a színészek a szívüket-lelküket kiöntik a kamerák előtt. Kell ennél több?

9/10

A filmrajongó szinkronnal és magyar felirattal nézhető meg az HBO Maxon.