Út a pokolba, vagy híd a túloldalra?
Herman Friedrich Roetschke kereskedő vagyonának jelentősebb részét Felső-Lausitz történelmi régió kastélyainak és uradalmainak adásvételével szerezte. A folyamatos biznisz miatt a magát valamilyen okból folyamatosan lovagnak neveztető nagybirtokos 1842-ben vette meg 30500 tallérért a szászországi kromlaui birtokot és a csúcsdíszének számító barokk stílusú kastélyt.
Roetschke az adásvétel évében döntötte el, hogy 200 hektáros birtokát nem a kontinensen ekkor divatos angol tájkertek mintájára, hanem a John Milton angol költő Elveszett Paradicsom című eposzában ábrázolt éteri világ alapján fogja átalakítani.
Tervének megfelelően először őshonos fákat ültetett az uradalmán, majd amatőr tájépítészként több hektárnyi azáleát és rododendront telepített, hogy ezekkel a virágokkal érzékeltesse az idilli isteni világot.
Parkja akkortól kezdett a laikusok számára is izgalmassá válni, amikor különböző méretű bazaltköveket hozatott az Elba-völgyi Szász-Svájcból, a cseh Hřensko mellől, illetve a somoskői vár melletti, 16 méter hosszú bazaltorgonából, hogy ezekből a kövekből különböző méretű mesterséges barlangokat, piramisokat és egy ítélőszéket építtethessen.
Roetscke szeme előtt élete végéig csak az a cél lebegett, hogy minél pontosabban lemásolhassa Milton földi Paradicsomának romantikus természeti színpadképeit. A több mint 30 évig, egészen pontosan 1844-től 1875-ig tartó kertépítéssel olyan diametrális kép megalkotására törekedett, ahol végig funkcionálisan használta fel a természet finom és durva vonalait a barokk korabeli brit eposz dramaturgiájának és ritmusának megfelelően.
Nem vendnek való vidék
A kromlaui park legérdekesebb műtárgya az úgynevezett Rakotz-híd, amely hivatalos nevét az alatta elterülő mesterséges tó után kapta. Bár a rakotz szó szorb és vend nyelven rákot jelent, a helyiek a műszaki konstrukciót átadása óta leginkább csak az Ördög hídjának hívják.
Az 1863 és 1882 között kivitelezett 35 méter fesztávú Rakotzbrücke, vagy közismertebb nevén Teufelsbrücke egy olyan 6,5 méter széles építmény, amelynek belső ívének sugara 2,2 méter, a külső pedig 3,4 méter hosszú. A mértanilag tökéletes félkör alakú gyalogos átkelő sziklatornyokban végződő hídfőit a korábban már említett Szászországból, Csehországból és Magyarországból hozott, 8,2 és 13,6 méter között váltakozó négy- és hatszögletű bazaltoszlopokkal díszítették.
A híd görbületét Roetschke direkt úgy tervezte meg, hogy megfelelő fényviszonyok és nyugodt vízfelület esetén a műtárgy vizuálisan egy tökéletes kör illúzióját keltse a tükröződésnek köszönhetően.
Az amatőr tájépítész persze Milton után szabadon direkt úgy tervezte meg a konstrukcióját, hogy a híd szűkebb és tágabb környezetében olyan misztikus természeti környezet virulhasson és burjánozhasson, amely kiemeli ezt az állítólagos túlvilági hangulatot.
Ennek az építőmérnöki fortélynak köszönhető, hogy a nem éppen palléros észjárásáról híres XIX. századi szász és szorb lakosság rögtön Ördöghídnak nevezte el ezt az építményt. Egyes mendemondák szerint ugyanis ez a tavi átkelő annyira veszélyes, esztétikus és csodálatos alkotás, hogy azt földi halandó biztosan nem tudta megtervezni és felépíteni; ehhez a mérnöki tudáshoz mindenképpen a Sátán és alvilági csapata kellett.
Ismert olyan helyi legenda is, amely szerint a hidat építő, kamu lovagi címmel rendelkező, ám beismert építőmérnöki tudással nem rendelkező főhősünk olyan paktumot kötött az alvilág urával, hogy a pokol hét hercege (Lucifer, Belzebub, Sathanus, Abaddon, Mammon, Belfegor és Asmodeus) segítségével tudja befejezni ezt a műtárgyat. Állítólagos vérszerződésüknek persze volt egy olyan apró betűs része is, amely szerint az éteri testtel rendelkező ördög lesz az első olyan lebegő vagy fizikai valót öltő személy, aki először áthaladhat a hídon.
A legenda szerint persze Roetschke fifikásabb volt a bukott angyalnál. Amikor a nagy kromlaui mű elkészült, először egy fekete bakkecskét hajtott át a hídon.
A Sátán ezt a cselekedet látva állítólag annyira dühbe gurult, hogy először az állatot ölte meg, aztán az egyik építőmunkást.
A fantázia és a valóság persze itt is összemosódik.
1882. szeptember 11-én, amikor a melósok eltávolították a híd boltozatának alátámasztását, a gablenzi illetőségű Traugott Wolsch ács valóban a tóba esett és megfulladt. A mester tragikus halála persze nem a legenda szerinti önfeláldozásból, hanem az úszásképesség hiánya miatt történt.
Egy szó mint száz, a 2021. május 21-én befejeződött rekonstrukciós munkák után is tilos a hídra felmenni és átgyalogolni rajta a túloldalra. A németek szerint a műtárgy fizikai biztonsága érdekében sokkal jobb Luciferrel együtt leülni a vízpartra egy üveg bor társaságában.
Jamrik Levente városkutató. A leírtak nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját. Szeretjük az izgalmas, okos, érvelő beszélgetést. Várjuk az ön véleményét is.
Ha lemaradt volna a Járdasziget előző cikkéről, ide kattintva elolvashatja
English (US) · 
Hungarian (HU) ·