Stiglitz: A Big Tech cégek nagy veresége

Azok után, hogy az adatbrókerek és a technológiai platformok évtizedeken át mindenféle felügyelet vagy korlátozás nélkül használhatták fel az amerikaiak személyes adatait, a Biden-kormányzat bejelentette, hogy meg fogja tiltani bizonyos ilyen típusú adatok Kínába és más, aggodalomra okot adó országokba történő továbbítását.

Ez egy apró, de fontos lépés afelé, hogy a kormányzati adatok mellett az amerikaiak érzékeny személyes adatait is megvédjék.

Ezen túlmenően a rendelet valószínűleg további szakpolitikai válaszlépések előfutára lesz. Az amerikaiak joggal aggódnak az online térben tapasztalható jelenségek miatt, és aggodalmaik a személyes adatok megsértésén túl számos más digitális jellegű problémákra is vonatkoznak, mint például a félretájékoztatás és dezinformáció, a tinédzserek közösségi média által kiváltott szorongása, valamint a faji uszítás.

Az adatainkból (beleértve a személyes egészségügyi, pénzügyi és helymeghatározási információkból) pénzt csináló cégek évek óta próbálják az „adatok szabad áramlásának” kérdését a szólásszabadsággal egyenértékűvé tenni. A Biden-kormányzat közérdek védelmét szolgáló lépéseit úgy próbálják majd beállítani, mint amely a hírportálokhoz való hozzáférés megszüntetését, az internet megbénítását és az autoriter megoldások megerősítését célozza. Ez badarság.

A technológiai vállalatok tudják, hogy ha nyílt, demokratikus vita alakul ki, akkor a fogyasztók digitális biztosítékokkal kapcsolatos aggályai könnyedén felülkerekedhetnek a profitmarzsokkal kapcsolatos aggodalmaik felett.

Az iparág lobbistái ezért próbálják megkerülni a demokratikus eljárásokat.

Egyik módszerük az, hogy homályos kereskedelmi rendelkezéseket sürgetnek, amelyek célja annak korlátozása, hogy mit tehet az Egyesült Államok és más országok a személyes adatok védelme terén.

Nyilvánvalónak tűnhet, hogy az USA elnökének meg kell védenie az amerikaiak személyes adatait és az ország nemzetbiztonságát. Mindkettő veszélybe kerülhet attól függően, hogy az általunk generált hatalmas mennyiségű adatot miként és hol dolgozzák fel, tárolják. Mégis, meglepő módon Donald Trump korábbi elnök kormányzata meg akarta tiltani, hogy az Egyesült Államok bármilyen korlátozást vezessen be „az információk, köztük a személyes adatok határokon átnyúló továbbítására” bármely ország felé, ha az ilyen transzferek az Egyesült Államokban vagy a megállapodást aláíró más országokban működő befektető vagy szolgáltató üzleti tevékenységéhez kapcsolódnak.

A Trump-kormányzat arra vonatkozó javaslata, hogy ezt a szabályt a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) keretei közé illesszék, ugyan tartalmazott kivételt az eljárás alól, amely állítólag lehetővé tett volna bizonyos szabályozást „egy legitim közpolitikai cél elérése érdekében”, de úgy alkották meg ezt a szabályt, hogy az a gyakorlatban ne működjön. Miközben a nagy technológiai cégek lobbistái erre a kivételre hivatkoznak, hogy leszereljék a szélesebb körű javaslattal kapcsolatos kritikákat, a rendelkezés nyelvezete egyenesen a WTO „általános kivételekre” vonatkozó szabályozásából származik, amely 48 alkalmazási kísérletből 46 alkalommal megbukott.

Az adatok határokon átnyúló szabályozásának tilalma csak egyike volt annak a négy javaslatnak, amelyekről a Big Tech cégek lobbistái meggyőzték a Trump-adminisztráció tisztviselőit, hogy csempésszék azokat a felülvizsgált Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Megállapodásba (NAFTA), és javasolják azokat a WTO-val kapcsolatos tárgyalásokon. A több száz oldalnyi, kereskedelmi nyelvezetbe bújtatott, szakzsargonban megfogalmazott rendelkezéseket félrevezető módon „digitális kereskedelmi” szabályoknak nevezték el.

Azzal, hogy megtiltották a kormányoknak, hogy bizonyos szakpolitikai intézkedéseket fogadjanak el, a javaslatnak a technológiai iparág által megfogalmazott feltételei veszélyeztették az amerikai kongresszus kétpárti erőfeszítéseit arra vonatkozóan, hogy fellépjenek a Big Tech cégek által a fogyasztókkal, a munkavállalókkal és a kisebb vállalkozásokkal szemben elkövetett visszaélések terén. Emellett aláássák a személyes adatok és a polgári jogok védelméért, valamint a trösztellenes politika érvényesítéséért felelős amerikai szabályozó hatóságok tevékenységét is. Valójában, ha az adatok áramlására vonatkozó kormányzati korlátozások tiltására vonatkozó, Trump-elnökség alatt kidolgozott javaslat a WTO-nál hatályba lépett volna, akkor az megakadályozta volna a Biden-kormányzat saját új adatvédelmi politikáját.

Kevesen tudták, hogy a Trump-elnökség alatt kidolgozott javaslat egyáltalán létezik – kivéve persze a lobbistákat, akik csendben irányították a kereskedelmi tárgyalásokat.

Míg korábban egyetlen amerikai kereskedelmi paktum sem tartalmazott olyan rendelkezéseket, amelyek az adatszabályozással kapcsolatos végrehajtó és kongresszusi hatáskörök kiüresítését célozták volna, addig a digitális platformok hirtelen különleges titoktartási jogokat kaptak volna. A kongresszus és a kormányzat alá tartozó hatóságok által a közérdek védelme szempontjából kritikusnak tartott algoritmikus értékelések és a mesterséges intelligencia terén végzett előszűrések tiltva lettek volna.

Trump 2020-as választási veresége után az iparág lobbistái még mindig abban reménykedtek, hogy ezeket a visszás szabályokat új normává teszik. Az volt a tervük, hogy ugyanezeket a rendelkezéseket beillesztik a Biden-kormányzat által kezdeményezett, az indiai-csendes óceáni térséget felölelő gazdasági keretmegállapodásba (Indo-Pacific Economic Framework). Ahelyett azonban, hogy a lobbistáknak engedtek volna, a Biden-kormányzat a kongresszussal együttműködve úgy döntött, hogy a Trump-elnökség javaslatai nem egyeztethetők össze a kongresszusnak és a kormányzatnak a digitális személyes adatokra, a versenyre és a szabályozásra vonatkozó céljaival.

Most már értjük, hogy a technológiai lobbistákat miért háborította fel annyira a Biden-kormányzat azon döntése, amellyel megvonta a Trump-elnökség ideje alatt kidolgozott javaslatok támogatását. Felismerték, hogy a Big Tech cégek által kedvelt „digitális kereskedelmi” kikötések félredobásával a Biden-kormányzat újra megerősítette hatáskörét a nagy platformok és adatbrókerek szabályozására, amelyek az amerikaiak szerint (politikai oldalról függetlenül) túl nagy hatalommal rendelkeznek.

A kereskedelmi megállapodások éppen a lobbisták ilyen jellegű ténykedése miatt kaptak rossz hírnevet.

Érdemi vitára van szükség az Egyesült Államokban arról, hogy miként lehet a legjobban szabályozni a Big Tech cégeket, és hogyan lehet fenntartani a versenyt, és eközben megelőzni a politikai polarizációt szító és a demokráciát aláásó digitális károkat. Egyértelműen nem szabad hagyni azt, hogy a vitát a Big Tech cégek által a kereskedelmi megállapodásokon keresztül titokban bevezetett kikötések alapján folytassák le. Katherine Tai amerikai kereskedelmi megbízottnak pontosan igaza van, amikor azt mondja, hogy „politikai műhiba” lenne olyan nemzetközi kereskedelmi szabályokat rögzíteni, amivel korlátoznák az ilyen kérdésekben való fellépést, mielőtt az amerikai kormány kialakítaná saját hazai – az Egyesült Államokra vonatkozó – megközelítését.

Bármi legyen is az álláspontunk a Big Tech cégek szabályozásával kapcsolatban – akár úgy gondoljuk, akár nem, hogy az iparág versenyellenes gyakorlatait és az általa okozott társadalmi károkat korlátozni kell –, mindenkinek, aki hisz a demokráciában, meg kell dicsérnie a Biden-kormányzatot, amiért azt az álláspontot képviseli, hogy előbb hazai szinten kell rendezni a kérdést. Az Egyesült Államoknak, más országokhoz hasonlóan, demokratikusan kellene döntenie digitális politikájáról. Ha ez megtörténik, akkor gyanítom, hogy annak eredménye messze nem az lesz, mint amit a Big Tech cégek és lobbistáik szorgalmaztak.

Copyright: Project Syndicate, 2024.

www.project-syndicate.org

Joseph E. Stiglitz
A Columbia Egyetem Nobel-díjas közgazdászprofesszora. 2001-ben kapta a közgazdasági Nobel-díjat. Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) 1995-ös jelentésének vezető szerzője, amely szervezet 2007-ben béke Nobel-díjat kapott. 1995-1997 között Bill Clinton amerikai elnök gazdasági tanácsadó testületét vezette. A Világbank alelnöke és vezető közgazdásza volt 1997-2000 között. Kutatásai többek között a jövedelmi egyenlőtlenségek, a klímaváltozás, a vállalati kormányzás (corporate governance) és a globalizáció kérdéseire irányulnak.

Címlapkép forrása: Getty Images