Úgy tartott évadismertetőt az Opera, mintha nem is volna sztrájk

Már egy ideje gyülekeznek a fekete fellegek az Opera fölött – előbb a büfébotrány, most pedig a napok óta tartó sztrájk miatt hangos az intézménytől a magyar sajtó. Az Index ellátogatott a Magyar Állami Operaház 2024/2025-ös évadát bemutató sajtótájékoztatóra.

Az eseményen részletesen mesélt az Opera vezetősége az Angol100 névre keresztelt szezonról, amelyben a tematikus olasz, francia, német és szláv évadok után az angolszász operavilág kap most reflektorfényt.

Az eseményen nem volt vezető téma az éppen zajló sztrájk, ami miatt az előző napokban nem kevés változtatást kellett beiktatni a műsoron lévő darabokba – volt, hogy az utolsó percekben.

A sajtótájékoztató után feltettük kérdéseinket a Magyar Állami Operaház főigazgatójának, Ókovács Szilveszternek, aki a sztrájkkal kapcsolatban azt mondta nekünk:

Az én feladatom egészen biztosan az, hogy ebben az állásomban azon őrködjek, hogy a közönség érdeke legkevésbé sérüljön. Ennek jegyében én akármilyen körülmények között is megszervezek egy előadást. Nekem ez nem probléma. Az a probléma, hogy a nézőket, hogy kártalanítjuk.

Ez történt eddig

Ahogy azt korábban megírtuk, a Magyar Állami Operaházban zajló sztrájk következtében Erkel Ferenc Hunyadi László című operájának 2024. március 20-i előadása gyakorlatilag elmaradt, helyette részleteket adtak elő a műből az énekesek, zongorakísérettel.

A színpadon az előző napi Don Giovanni című opera – egy erdőt megjelenítő – díszlete volt, ugyanis azt nem bontotta le a szintén sztrájkoló műszaki személyzet, az énekesek viszont a Hunyadi jelmezeiben léptek színpadra. Az esten nem volt kórus és táncosok sem, így olyan emblematikus részletek sem mentek le, mint a Meghalt a cselszövő... kezdetű dal a kórustól, vagy a palotás-táncjelenet.

Az előadás jó negyedórás csúszással kezdődött, ekkor Ókovács Szilveszter főigazgató szólt a közönséghez a főigazgatói páholyból: elmondta, hogy az operai dolgozók egy része a jogával élve sztrájkol, de „nincs az a vasutas aki meg tudná akadályozni az Operaház működését”, ezért először egy 25 perces filmet fognak levetíteni az Operaház történetéről.

Ezután szünet lesz, majd az énekesek adnak elő részleteket zongorakísérettel. Ismét szünet következik, „nyolc órakor pedig a zenekar is csatlakozik hozzánk. Ekkor elhangzanak majd a nagyszabású részletek, a nyitány, a két finálé és még néhány ária”, mondta Ókovács Szilveszter, aki szerint így gyakorlatilag meg fogja ismerni a közönség a művet.

Ez a haditerv, alkalmazkodunk mindenhez, amihez csak tudunk, hogy mégis művészi előadás legyen. Akinek ez az ajánlat nem tetszik – nincs semmi sértődés benne természetesen, mi kérünk elnézést –, az nyugodtan forduljon sarkon, és a pénztárakban visszakapja a jegyének az árát.

Mindezt a főigazgató angolul is felolvasta egy papírról.

Ekkor többen elkezdték elhagyni a nézőteret, és nem várták meg a filmvetítés kezdetét sem. A szünetben látható volt, hogy a pénztáraknál kígyózik a sor, és nem „az elhíresült büfében”, ahogy Ókovács Szilveszter utalt rá, ahol pezsgővel és frissítőkkel várták a közönséget. Pezsgőt az előtérben is felszolgáltak, így a sorban állók itallal a kézben váltották vissza a jegyüket.

Az est következő meglepetése az volt, hogy a sztrájkoló zenekari tagok nyolckor sem foglalták el helyüket a zenekari árokban, így újfent az énekesekre hárult a feladat, hogy szórakoztassák a közönséget. Ehhez egy 15 perces megbeszélésre volt szükségük, zongorakísérettel játszani ugyanis nem ugyanolyan, mint nagyzenekarral: ez alatt az idő alatt Ókovács Szilveszter sztorizott Erkelről, az opera műfajáról és az budapesti Operaházról. Ezt a külföldi vendégek már végképp nem értették, sokan ekkor hagyták el a nézőteret.

Az énekesek végül egy órát énekeltek, így a nézők nagyjából egy és negyed órányi dalestet kaptak a négyórás nagyopera helyett.

Ép elmével nem lehet aláírni

Most az Index birtokába jutott információ szerint a Budafoki Dohnányi Zenekart kérték fel, hogy játszanak a vasárnapi Don Giovanni előadáson, mivel az Operaház zenekara sztrájkol. A budafoki művészek együttesen álltak ki az Operaház zenészei mellett, visszautasítva a fellépést.

Azon kérdésünkre, hogy a főigazgató tervezi-e aláírni azt a Kollektív Szerződést, amelyre a sztrájkolók törekednek, Ókovács Szilveszter azt felelte:

Amint az Index fenntartója önök elé tol egy olyan szerződést, amelyben garantálja, hogy minden évben megemeli az önök a bérét a KSH által prognosztizált érték fölött két százalékkal automatikusan és örökké, vagy mondjuk azt is megígéri, hogy semmilyen működési okból kifolyólag nem lehet az önök állását megváltoztatni, akár megszüntetni – tehát ha ilyen nonszenszeket alá tudnak íratni az önök fenntartójával, akkor beszélgethetünk erről.

Hozzátette:

Pillanatnyilag a kollektív szerződésnek – most már tíz éve ennek – 180 oldala van, 180 darab rabszíj, amit ép elmével senki nem írhat alá. Ezt észre kéne venni.

Az Opera főigazgatója azt mondta nekünk, „elkötelezett a társulat mellett”, hiszen ő is onnan való. Kijelentette, hogy „nem vasutas” és nem is „nyugdíjas”, otthon van az Operában, és átlátja azokat a mozgásokat és szerkezeti összefüggéseket, amelyek a napi működéssel, vagy a sztrájkkal járnak.

Úgy véli, a munkahelyek megőrzéséhez elengedhetetlen, hogy az operaház manőverezési képességei megmaradjanak, aminek akadályt jelent a Kollektív Szerződés. A munkahelyek megtartásához előadások, közönség és produkciók szükségesek a főigazgató szerint. Minden, ami ez ellen szól, az akadály, a Kollektív Szerződés 180 oldalára pedig akadályként tekint.

180 oldal akadályba, egy ilyenféle hurokba nem fogom beledugni a fejem, és senki más sem fogja megtenni. Viszont amellett elkötelezzük magunkat – hiszen erről szól a mostani csaknem 15 százalékos ajánlatunk is –, hogy a kollégáink fizetését továbbra is emeljük

– fogalmazott kérdésünkre Ókovács Szilveszter.

Az angolszász opera

Ezzel a jelenlegi helyzettel vág bele a Magyar Állami Operaház a következő időszakba. Szláv évadának végéhez közeledve, a 2024/2025-ös szezon az angolszász operaművészetről fog szólni, amely a főigazgató szavait idézve: „látensen van jelen”. Míg a nézők zöme az olyan alkotókra fókuszál első sorban, mint Verdi, Puccini, vagy Mozart, addig Ókovács Szilveszter szerint a háromszáz évvel ezelőtti purcelli operavilág és Benjamin Britten között is született játszani érdemes opera – ilyen alkotók többek közt Gustav Holst, vagy Edward Elgar,

A főigazgató azt is megemlíti, hogy Shakespeare életműve szintén jelentős, amely nem csupán a prózai színházak színpadain örök érvényű, de az operaművészet világát is átjárja. Ilyen például a Seregi László által koreografált Szentivánéji álom, vagy Verdi azon három operája, amelyhez szintén Shakespeare szolgáltatott alapot.

Az Egyesült Államok operaművészetéről annyit mondott a főigazgató, hogy ott érdemes kiemelni: Amerika egy olvasztótégely, ahol sok minden keveredik. Koránt sem áll meg a tengerentúli operaművészet a jazzel átitatott alkotásoknál, és van élet Gershwin és Bernstein szerzeményein túl is.

Egy ekkora opera, mint miénk – a világ egyik legnagyobbja, mint intézmény –, megteheti azt, hogy a tekintetét néha egy távoli, messzi-messzi galaxis felé fordítja, és kiderül, onnan ugyancsak jönnek fények, fotonok információk

– fogalmazott kérdésünkre Ókovács Szilveszter, utalva a Star Wars At The Opera című estjükre, ahol John Williams legendás alkotásait játsszák majd el.

A 2024/2025-ös évad bemutatói közt olyan művek szerepelnek a teljesség igénye nélkül, mint Nixon Kínában, Verdi Requiemjének különleges változata, Puccini Turandotja, vagy Verdi Macbeth-je, amelyet a Dél-Afrikai Köztársaságból való Matthew Wild rendez – az előadásban pedig az afrikai és európai kultúrkör keveredik.

Az évadban ilyen bemutató lesz a Bastien és Bastienne, A kis kéményseprő, vagy A Dzsungel kiskönyve. Emellett folytatják azt a hagyományt, hogy jól ismert alkotások gyermekvátozatát is műsorra tűzik, úgy mint a Kiscsipke, a Parázsfuvolácska, vagy a János vitézke – utóbbiból a felnőtt változatot is előadják majd.

Hova tovább?

Az Angol100 Szezonban műsoron lesznek olyan jól ismert klasszikusok, mint a Carmen, A Bolygó Hollandi, az Otello, A sevillai borbély, a Bohémélet, vagy a Porgy és Bess. Az érkező évad balettelőadásai is számos világhírű művet visznek színre, legyen szó a korábban említett Szentivánéji álomról, A víg özvegyről, a Manonról, vagy Csajkovszkij mesterműveiről, úgy mint A hattyúk tava, vagy A diótörő.

Emellett külön kiemelendő, hogy 2024 októberében Budapesten, a Magyar Állami Operaházban rendezi meg The Royal Ballet School az éves felvételiét. Ezen az eseményen választják ki azokat a táncűvészeket, akikből olyan növendékekek lehetnek, akik később utánpótlásként szolgálhatnak akár a brit balettművészetben.

Az angol évad lezárulta után azonban minden nagy operai terület tematikus évadait láthatta már a közönség a Magyar Állami Operaházban, így megkérdeztük Ókovács Szilvesztert, mivel lehet még előrukkolni, ami fenntartja a nézők érdeklődését:

Nem tudok többet felfedni a jövő augusztusnál, mert ezeket mindig itt jelentjük be. Mivel ezt még soha senki nem kérdezte meg, elmondom: ezzel a hagyományos operaterületek, de most már az unortodoxok is kimerültek. Olyan, akár horizontális szempont kell, ami egy más válogatást tesz lehetővé. Van a törzsanyag: minden évben játszunk Bohéméletet, minden évben van A diótörő, minden évben illik valamit játszani Mozarttól. Vannak fix darabjaink, de az a lényeg, hogy az ember ezt a vázat milyen húsokkal tölti föl.

Hozzáteszi:

Én már megvagyok az évaddal, de még nem mondhatom el. De ha belegondol az égtájakba, a különböző korokba, vagy tematikákba, hogy miről szól egy darab, annak kapcsán is jó horizontális kereséseket lehet végezni. Ez talán egy keveseket érdeklő szellemi izgalom, de mégis kielégül általa egy olyan vágy, ami nekünk feladatunk, miszerint a világ kultúráját hozzuk el Magyarországra – ez egyike a 26 alapító okiratban megfogalmazott feladatunknak.

(Borítókép: Ókovács Szilveszter az Opera évadismertető sajtótájékoztatóján. Fotó: Szollár Zsófi / Index)