Újabb adat támasztja alá az elkeserítő magyar valóságot

Minimális nőtt 2022-ben a vásárlóerő szintje az Európai Unióban (EU) az előző évhez képest – derül ki az EU Statisztikai Hivatalának (Eurostat) legfrissebb adataiból.

E szerint 2022-ben az unióban rendelkezésre álló mediánjövedelem 18 706 PPS volt, míg az azt megelőző évben 18 011. (A PPS (purchasing power standard) egy, az Eurostat által számított speciális elszámolási egység (vásárlóerő-paritás = purchasing powe parity = PPP), melyet úgy definiálnak, hogy az EU-tagországok átlagát tekintve egységnyi PPS vásárlóereje megegyezik egy euróéval – vagyis az EU egészének árszintje PPS-ben és euróban mérve azonos.)

Az átlagot Luxemburg húzza fel leginkább (nettó 33 214 PPS, vagyis euró), melyet Hollandia (25 437 PPS), Ausztria (25 119 PPS), Belgium (24 142 PPS), Dánia (23 244 PPS), valamint Németország követ (23 197 PPS).

A lista másik végének szemlélése már fájdalmasabb, főleg abból a szempontból, hogy Magyarország is itt található. A legalacsonyabb értéket Bulgáriában mérték (9671 PPS), amit Szlovákia (9 826 PPS), Románia (10 033 PPS), Magyarország (10 217 PPS) és Görögország (10 841 PPS) követ.

A kulcs a medián

Az Eurostat átlag helyett mediánértékkel számolt. Az Index korábban beszámolt a mediánérték jelentőségéről, mint egy olyan mutató, amely jóval adekvátabb képet fest a valós helyzetről, mint az átlagérték. Jó példa ez a munkabérnél: a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) által havi szinten közölt hazai jövedelmi viszonyokról szóló adatok torz képet mutatnak a fizetések valódi helyzetéről, tekintve, hogy az átlagot veszik alapul. Az átlagbér úgy jön ki, hogy a dolgozók bérét összeadják, majd elosztják a létszámukkal. Ebben az esetben egy-egy magasabb fizetés jelentősen megdobhatja az átlagot, miközben a dolgozók többsége nem ennyit keres – tehát lényegében egy „torzabb” képet kapunk a fizetési szintről.

Míg az átlag a számtani közepet, a medián a helyzeti vagy fizikai közepet adja: előbbi érzékeny az extrémitásokra, utóbbi nem. A mediánbérnél a hazai munkavállalók fele magasabb, fele pedig kevesebbet keres. Az átlagbér ennél jóval magasabb, ami azt jelzi, hogy számottevően kevesebben vannak a bérskála magasabb részén, mint az alacsonyban.

Ezért van az, hogy – a legfrissebb, augusztusra vonatkozó KSH-adatok szerint – a nettó átlagkereset 383 500 forint volt, a medián azonban 312 300 forint.

Még hosszú évekig kesereghetünk

Az, hogy az uniós tabella kiesőhelyén tanyázik a magyarok jövedelemszintje, nem újkeletű dolog. Szintén írtunk arról, hogy a magyarok még hosszú évekig a legrosszabbul keresők között lesznek.

Ennek oka, hogy bár a 2000-es évekhez képest ugyan most sokkal többen dolgoznak a magyar gazdaságban, de a munka hozzáadott értéke meglehetősen alacsony.

Nagyobb hozzáadott értékű munkáért lehetne többet fizetni, magasabb bért elkérni. Ehhez az oktatást kellene leginkább fejleszteni, illetve vállalkozásbarát, kiszámítható szabályozási környezetet kialakítani. Mindez ráadásul nem máról holnapra megy, hanem csak hosszú évek után lenne eredménye – fogalmazott. Emellett az ágazati politikában egyrészt figyelni kellene arra, hogy ne alakuljon ki túlságosan egyoldalú gazdaságszerkezet, másrészt törekedni kellene arra, hogy minél nagyobb legyen a hazai szakemberek hozzáadott értéke a termelésben

– mutatott rá az Indexnek Árokszállási Zoltán, az Equilor Befektetési Zrt. vezető elemzője.

Az órabéreket vizsgálva is lefelé görbülhet a szánk széle. A KSH munkaerőpiaci folyamatokat vizsgáló kiadványa is alátámasztja, hogy a magyarok fizetése nem az eget verdesi. E szerint 2022-ben a dánok órabére volt az egyik legmagasabb az Európai Unióban – átlagosan 41 euró (15 400 forint). Ugyanez Magyarországon 9,1 euró (3400 forint), míg az uniós átlag 22,9 euró. Elmondható tehát, hogy

Régiós összevetésben pedig még szomorúbb a kép, hiszen Romániával közel azonos szinten állunk, ám Horvátországban, Ausztriában, Szlovákiában és Szlovéniában is jobban keresnek a munkavállalók, mint nálunk.

(Borítókép: Index)