Zavarba ejtően őszintén beszél a szexről ez az új film

Ha a címéből indulunk ki, a Hogyan szexeljünk nem árul zsákbamacskát, egy alulöltözött fiatalokkal, részeg tivornyákkal teli másfél órát ígér a nézőjének. Csak akkor gondolkozunk el annak a lehetőségén, hogy elképzelhető, ebbe a filmbe több is szorult, amikor meglátjuk, hogy a 2023-as Cannes-i Filmfesztivál Un Certain Regard kategóriájának győzteséről van szó. Az április 4-től a magyar mozikban is látható modern felnövéstörténet a brit író-rendező Molly Manning Walker nagy kiugrása és karrierjének direktori debütálása, melyben három jóbarát indul Görögországba nyaralni, ám a csajos buli sötét fordulatot vesz. Olyan sötétet, amely simán elférne az Eufória bármelyik epizódjában.

Igen, a sztori három tinédzser barátnő körül forog, akik nem is lehetnének ennél eltérőbbek. Skye (Lara Peake) a legdominánsabb közülük, aki sűrűn cseszteti, de azért a maga módján szereti a többieket, Em (Enva Lewis) a maga laza eleganciájában igyekszik kiélni leszbikusságát, míg Tara (Mia McKenna-Bruce) egy kicsit kívülállónak érzi magát a bandában, elvégre ő még szűz, és nem is tervezi, hogy olyannal veszítse el, akivel igazából nem akarja. A Hogyan szexeljünk rögtön az első jelenetektől a mély vízbe ejti főszereplőit, akik először a tengerben, aztán medencékben, night clubokban, teraszokon vonaglanak, és barátkoznak össze olyan fura alakokkal, mint a szomszéd lakásban magukat nem annyira visszafogottan meghúzó Badgerék (Shaun Thomas).

Hogyan ne?

Molly Manning Walker nemcsak a főszereplőit, hanem minket is felemel, hogy a jó magasból ejtsen le minket a földre, de úgy, hogy megnyekkenjünk. A készítő remekül adja át a fülledt nyári éjszakák hangulatát, a féktelen partizásét, hogy váratlanul és egyik pillanatról a másikba taszítsa bele – legfőképp Tarát egy afféle egzisztenciális krízisbe. A drogokkal, alkohollal telitankolt mámor könnyen csap át valami másba, ezt éli át Mia McKenna-Bruce karaktere, amikor túltolja a tudatmódosítókat, és arra eszmél, minden túl hangos, túl sokan vannak körülötte, túlzás ez az egész „ereszd el a hajam”, ám ha belepusztul, akkor se hajlandó hazamenni.

A Hogyan szexeljünk fénypontja, és egyik legerősebb jelenete, amikor a rendező megmutatja a görög kisvárost kora reggel. Úgy néz ki a hely, mintha egy posztapokaliptikus zombifilm maradványait néznénk, holott előző éjszaka itt még többségükben brit fiatalok szórakoztak. Nem ez az egyetlen hatásos megoldása persze Molly Manning Walkernek, aki egy tényleg megviselt fiatal nő, Tara szemüvegén keresztül mesél a tinédzserkori szexről. Úgy ad elő a sztorit is jegyző alkotó egy tanmesét a felelősségteljes nemi életről, hogy

Nyilván a női látásmód egy ilyen neonfényekbe csomagolt modern felnövéstörténetnél nem újdonság. Láttunk már ebben a femininre szabott zsánerben több emlékezetes darabot, például a Lady Birdöt, az Éretlenségit, de említhetnénk az Egy magányos tinédzsert, vagy a Bottomst. A nagy különbség, hogy ezek az igazán sötét, depresszív hangulatú történetmesélésbe nem mertek úgy beletenyerelni, mint korábban a már említett Eufória és akár a Skins megtették. A Hogyan szexeljünk ebből a szempontból merész és nagyon fontos film.

Nem csak szórakoztató módon edukál a szexuális kultúra terén, hanem vörös zászlót emel a fiataloknak, elsősorban a fiatal srácoknak a film. Zavarba ejtően beszél nem csak a szexről, hanem a beleegyezés kérdéséről, és arról, hogy miképp lehet azt feldolgozni, ha egy olyan tulok, mint az ebben a filmben felbukkanó Paddy (Samuel Bottomley) túl messzire megy el.

Ennek a filmnek az első fele nagyon feszes, irtó pörgős, hogy nagyjából a 45. percnél történjen valami olyasmi, egészen pontosan Tara eltűnése, ami felrázza a baráti társaságot. Épp azért annyira hatásos ez a törés, mert látjuk, hogy az addig semmivel sem törődő Skye és Em hirtelen magukhoz térnek és rájönnek, hogy ez bizony a valóság, és akár valami rémes is történhetett a bff-jükkel. Hogy aztán a Hogyan szexeljünk megint felpörögjön, ismét a pia és a nemi vágy vegye át az uralmat felettük, és egészen a végéig ne is vegyenek róla tudomást: igen, Tarával valami rossz történt.

Mondjuk a végső tanulság, a záró csattanó pont amiatt üt akkorát, mert kiderül, hogy legalább egyikük nem annyira szararc, mint amilyennek mutatja magát. Épp ellenkezőleg, ha már a fiatal nők az erősebbiknek tartott nemre nem támaszkodhatnak, legalább egymásra igen. Ja, és ha már itt tartunk, a Hogyan szexeljünk jó kis figyelemfelkeltés arra vonatkozóan is, hogy biza a felnőttekre se lehet sokszor számítani, mert a generációs szakadék túl nagy a tizenévesek és a náluk jóval öregebbek között sajna.

Mélyebb dráma

A szereplőket csak dicsérni lehet, a Tarát játszó Mia McKenna-Bruce valami elképesztően érzékenyen hozza ezt a visszahúzódó, mégis partiőrült leányzót, a toxikus Skye-ként Lara Peake úgy mozog végig a kamerák előtt, hogy az embernek a gyomra összeszorul tőle, és a hozzá hasonlatosan bunkó Paddy bőrébe bújó Samuel Bottomley is épp ennyire kedvelhetetlen. Persze neki ez a dolga, és jól is csinálja, amit kell neki. A leszbikus szál a filmben nem túlerőltetett, épp csak annyira van jelen az Emet alakító Enva Lewis részéről, hogy hajszálnyit érzékenyítse a nem érzékeny nézőket is. Míg Shaun Thomas Badgerje részéről kapunk egy szívszaggató sztorit arról, hogy a végső soron jó srác hogyan kerül friendzone-ba Taránál, fontos hozzátenni, ők ketten lehet, hogy úgy járnak legjobban, hogy csak barátok maradnak.

Jól látszik, hogy a fényképezés, operatőri munkák terén a készítő Molly Manning Walkernek elképesztően nagy tapasztalata van már ebben a szakmában. A bulizós jelenetek mind lüktetnek az izgalomtól, a fényektől, a jól eltalált zenéktől. Már-már elektrikus ilyenkor a film hangulata, míg a másnapok, a nehéz ébredések melankolikusak és szomorúak. Az elsőfilmes rendező nem csak az adrenalindús bulizás átadásához, hanem a mélyebb drámázáshoz is nagyon ért – érdemes rá a közeljövőben odafigyelni, hátha előrukkol még valami maradandóval. Nem lennénk meglepve, ha így lenne.

Ritka manapság, hogy egy végső soron tinifilm így a sarokba ültessen, elgondolkoztasson, és a megtekintése után is sokszor eszünkbe jusson. A Hogyan szexeljünk képes ennek a bravúrnak az elérésére, és most, hogy kérdőjelessé vált, hogy az Eufória vajon visszatér-e a harmadik évadával egyáltalán, esszenciális néznivaló lehet főképp a Z generációnak. De akár az idősebbeknek is, akik tájékozódnának, vagy nosztalgiáznának a fiatalkorukról. Ez az a fajta coming-of-age film, ami mindenkinek szól, és bárkit megfoghat.

9/10

A Hogyan szexeljünk április 4-től látható a magyar mozikban, de az elmúlt hetekben-hónapokban elővetítések formájában is elcsíphető volt a nagyvásznon.