Így lehet igazán megérteni a nacionalizmust

Orhan Pamuk A pestis éjszakáiban a nacionalizmus problémáit járja körül, arra mutatva rá, hogy akkor kezdődnek a problémák, amikor a nacionalizmus etnicizmusba fordul – nyilatkozta az Indexnek Nemes Krisztián műfordító, aki eddig négy Pamuk-könyvet fordított magyarra.

A 2021-ben kiadott, magyarul idén megjelent könyv 1901-ben játszódik egy fiktív helyen, Minger szigetén. A szerző rögtön az elején megteremti a teljes kontextust: a könyv „forrása” az egyik szereplő, a valóságban szintén nem létezett Pakize szultána levelei – természetesen ez is a fikció része. A sziget Kréta és Ciprus között fekszik. Pamuk több mint 5 évig írta a könyvet, és külön térképet is készített hozzá, minden részletet végiggondolt. A regény végére az olvasó képzeletben már végigjárta Minger szigetét. Amely gyönyörű és békés. Egészen addig, amíg kitör a pestisjárvány.

Nem kritizál, csak megért

Külön érdekesség, hogy Orhan Pamuk a könyvet részben a Covid-járvány alatt írta, ihletet merítve belőle, például, hogy először mindenki tagadja a járvány létezését a regényben, ahogy az néhány éve a valóságban is megfigyelhető volt. A szerzőnek abban is segített a világjárvány, hogy újra bele kellett nyúlnia a könyvbe, mert úgy értékelte, nincs elég félelem a szereplőiben.

Felszínre hozza a muzulmán–keresztény szembenállást, amely kezdetben nemcsak politikai gyilkosságokhoz vezet, hanem a járvány elleni védekezést is akadályozza. A könyv derekán aztán megérkezik a nacionalizmus, mint egyetlen abszolút megoldás. Azonban egyik szereplő sem tudja igazán, hogy mit is jelent ez pontosan.

Ez a könyvben ironikusnak tűnhet, ám a történelemben számos hasonló probléma merült fel a nacionalizmus ébredésekor: komoly kérdés, hogy a nemzetet hogyan definiálják. Területileg, nyelvileg, vagy csak azok a polgárok számítanak, akiknek az unokáik is azt a nyelvet beszélik? Jó példa erre Magyarország, ahol a történelmi terheltség miatt területileg nem lehet a nemzetet definiálni, ám például Amerikában jellemzően csak így lehet.

Bár a sziget a képzelet szüleménye, ebben az időszakban az Oszmán Birodalmat folyamatosan marcangolták a nacionalista hullámok. A történelmi kontextust a szerző egy pillanatra sem tévesztette szem elől. Így születik egy tökéletes politikai, társadalmi, történelmi regény, amely sosem történt meg, de megtörténhetett volna. Aki a nacionalizmust és annak születését érteni szeretné, annak ez alapmű.

Tökéletesen kidolgozott részletek

„Mivel a könyv 1901-ben játszódik, Orhan Pamuk nyelvileg is szerette volna visszaadni a közeget. A török nyelv pedig hatalmas változáson ment keresztül az elmúlt 100 évben. Ezt úgy érdemes elképzelni, mint Magyarországon a nyelvújítást, csak Törökországban erre rövidebb idő állt rendelkezésre, az 1920-as és 1950-es évek között zajlott” – avatott be a részletekbe Nemes Krisztián, a könyv fordítója. A köztársaság kikiáltása előtt a török irodalmi nyelvet oszmánlinak hívták, amely csak nyomokban tartalmazott török elemeket.

Pamuk több könyvében – köztük az egyik leghíresebb regényében, a Hóban – a török nacionalizmus esszenciális problémáit fejtegeti, esetenként szembe is állítja a muzulmán fundamentalizmus eszméivel. Olyan, mintha ebből a dilemmából nem tudna kikeveredni, és ez lenne az egyik vesszőparipája: muzulmán szélsőségek és a nacionalista végletek kontrasztjai sejlenek föl a konfliktusok mögött. Bár Pamuk sokszor politikai és társadalmi regényeket ír, az ezektől a műfajoktól eltérő könyveiben is felmerül ez a dilemma.

Ám Pamuk soha nem foglal állást. Ahogy Nemes Krisztián megfogalmazta, „minden szereplőjét megérti a maga szempontjaival együtt”. A pestis éjszakái kifejezetten társadalmi regény, amely a nacionalizmussal foglalkozik, és bírálatot csak elegánsan fogalmaz meg – amolyan pamukosan, az értelem kritikájával –, olykor-olykor ironikus kontextusban. Mindez akkor érthető igazán, ha az olvasó ismeri a történelmet. Nemes Krisztián kiemelte:

Visszatérő gondolat Pamuknál, hogy van-e jó nacionalizmus, de megkerülhetetlen az iszlám is. A pestisjárvány itt egy kulissza, amely jobban kidomborítja a mondanivalót. Ez a disztópia arról szól, hogy mit jelent, amikor az alapvetően pozitív töltetű nacionalizmus átfordul etnicizmusba.

Pamuk a könyvben a muzulmán motivációkat is elénk tárja, és szintén a gyűlöletnél, a kirekesztésnél húzza meg a vörös vonalat. Az etnicizmus és nacionalizmus kapcsolatát Magyarországon talán a legpontosabban Tamás Gáspár Miklós fogalmazta meg egyik értekezésében: „a nacionalizmus a 19. században asszimilálni kívánta az etnikumokat”, ám idővel bizonyos helyeken – szerinte a mai etnicizmus előfutára nem volt más, mint Nicolae Ceauşescu – átfordult etnicizmusba, amelynek megtévesztően egyszerű alaptétele így hangzik: különböző kultúrájú, eredetű, hagyományú honpolgári közösségek nem élhetnek együtt. Így megkezdődik a gyűlölet és a kirekesztés.

Bonyolult a világunk

Orhan Pamuk is hasonló következtetésre jut, távolról sem ítéli el a nacionalizmust, ám ha az átfordul etnicizmusba, akkor annak minden kegyetlenségét precízen ábrázolja. „A nacionalizmus akkor válik károssá Pamuknál, amikor egyetlen etnikumot tesz meg a nemzet egyedüli letéteményesévé. Ebben a könyvben a mingeri népet, ami azért ironikus, mert ők maguk sem tudják, hogy kik ők” – tette hozzá Nemes Krisztián. Pamuk nagyon ügyesen szúr oda a török nacionalizmusnak:

Törökország számos könyvében úgy jelenik meg, mint Kelet és Nyugat találkozási pontja, ám – ahogy arra Nemes Krisztián rávilágított, Pamuk elsősorban isztambuliként definiálja magát. Talán Minger is egy kis Isztambul, óriási különbség van Törökország legnagyobb városa és a vidék világa között. „Egész Törökországra jellemző, hogy egyfajta határvidék, de Isztambul egy igazi olvasztótégely. Pamuk pedig nagyon nyugatos, felvilágosult ember.”

A pestis éjszakái tökéletesen bemutatja, mennyire bonyolult világban élünk, nem lehet egyszavas üzenetekben megérteni a társadalmi csoportok és az emberek motivációit. Orhan Pamuk gondoskodik arról, hogy az olvasó kénytelen legyen megérteni a szereplőit, még ha nem fogadja is el döntéseiket. Ebben az értelemben nemcsak Törökországgal szemben fogalmaz meg kritikát, hanem mindenkiről, aki egyszerűen hallani sem akar olyan véleményről, ami kognitív disszonanciát okoz. Pamuk szerint a világ bonyolult, nincsenek jók és rosszak, mindent a maga bonyolultságában kell megértenünk.

(Borítókép: Orhan Pamuk, A pestis éjszakái című kötete. Fotó: Németh Kata / Index)